Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1395 Az országgyűlés 29. ülése Általános örömet keltett Pécs város dolgozói között a május 1-i árleszállítás és a számos cikk között különösképpen a tej- és tejtermékek olcsóbbodása. Ugrásszerűen meg is növekedett a kereslet. Ez arra kötelezte a kereskedelmet, hogy nagyobb mennyiségű és bővebb választékú tejtermék beszerzésére törekedjék. Az egyre növekvő lakosság igényeinek ellátására azonban a tejipari vállalat mostani felszerelésével és kapacitásával már alig képes. A kapacitás bővítésének hiánya mellett nagyban befolyásolja a tej ellátási nehézségeket az is, hogy az AKÖV által rendelkezésre bocsátott gépkocsik nem megfelelő üzembiztosságúak. A be- és kiszállítás alkalmával gyakran meghibásodnak a TEFU-kocsik. A tejeskannákkal megrakott teherautók sokszor több órát kénytelenek várakozni az országúton, ami természetesen kihatással van a tej minőségére, az időben való kiszállításra is. Éppen ezért feltétlenül szükséges a jelenlegi tejüzem kapacitásának bővítése, valamint a tejipari vállalat saját szállítóeszközökkel, jó állapotban levő gépkocsikkal való ellátása. A zöldség-, gyümölcsellátás terén Pécs városa lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van a fővárosnál. Amikor az idén április elsejével a zöldség-, gyümölcsszaküzletek a MÉK Vállalat irányítása alá kerültek, remény volt arra, hogy az áru útjának lerövidítésével a fogyasztók olcsóbban juthatnak jó minőségű és bő mennyiségű áruhoz. Ezt a célt azonban nem sikerült elérni, mert az ellátás állandó hullámzásnak van alávetve. Ennek az az oka, hogy a megye nem termeli meg a szükségletét, állandóan más megyéből való behozatalra szorul. Mintegy 1500 vagonra tehető a megye ellátatlan lakosainak zöldáru szükséglete és ebből szervezett úton, tehát állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni termelőkkel kötött termelési szerződések révén csak 617 vagon van biztosítva. Ez nagyon egészségtelen jelenség, mert a más megyéből hozatott áru drágább is, minőségileg sem olyan jó, mint a saját megyében termelt. A más megyékből származó árukra a szállítási költségtöbbleten kívül a többszörös jutalékfelszámítás is drágító tényezőként hat. Az idei évben különösen mostoha Pécsnek a zöldáru ellátása, mert az árvíz és a tavaszi kedvezőtlen időjárás erősen befolyásolta a termelést. A korai áruk termeltetése az árvíz miatt sok helyen nem volt lehetséges, ezeket a területeket csak a későbbi vetésű zöldségfélék termelésére használhatták fel. De egyéb helyen is csökkentették a zöldárutermelő területeket Baranyában. Ugyanakkor, amikor emelték a zöldáruexport tervszámait,' mintegy 400 holdas területen csökkentették a bari, bikali és pécsi állami gazdaságokban a zöldárutermelést. Egy olyan hatalmas méretekben fejlődő iparváros, mint Pécs, feltétlenül igényelheti a város körüli zöldövezet kialakítását. Ha ez létrejön, akkor elkerülhetjük az olyan egészségtelen jelenségeket, mint amilyen Pécs zöldáru ellátása terén volt június második felében. Ebben az időközben a szomszédos megyék elsősorban budapesti diszpozícióikat teljesítették, s így a pécsi boltokban más áru nem akadt, mint bur1956. július 31-én, kedden. 1396 gonya, hagyma és fejeskáposzta. Szerencsére a megye zöldáru ellátásában komolyabb fennakadás azért nem volt, mert az őstermelői piaci felhozatal a tavalyihoz képest emelkedett. Az árkialakítás megfelelő árukészletek hiányában nem történhetik közmegelégedésre. Hiába alakul ki alacsony szinten egy cikk ára, ha már 9 órakor elfogy. A termelők, a viszonteladók nyugodtan kérhetik az árnak akár két-, háromszorosát is, mert nincs mivel letörni, és az a dolgozó, aki később ér a Diacra. kénytelen a magasabb árat megadni. A ma kialakult árak — a paprika és a paradicsom kivételével —, bár magasabbak a budapesti áraknál, de az árszintkülönbség most nem jelentős. A paprikánál azonban 20 százalékkal magasabb árakat kénytelenek a fogyasztók Pécsett megfizetni, mint amennyibe a fővárosban kerülne. Az árszint hullámzó jellegét csak a bőséges, szervezett felhozatal szüntetheti meg, tehát a fent említett zöldövezet megteremtése. Külön problémakomplexumót jelentenek a | közlekedési lehetőségek fejlesztésének kérdései, j és ami ezzel szoros kapcsolatban áll: a város útI hálózatának állapota. A villamosvasút a maga , 5,4 kilométer hosszú pályájával, elavult kocsii parkjával már nem jelentős közlekedési tényező, de utasforgalma még így is meghaladja a havi egymilliót. Fejlesztése a szűk útvonalakra való tekintettel nem kívánatos. Addig is, amíg a villamos szerepét nem veheti át a trolibusz, a megnövekedett igényeknek az autóbuszjáratok proj bálnak eleget tenni. A fejlődés 'arányait jellemzik a következő adatok: míg 1944-ben mindössze négy autóbuszjárata volt a városnak, addig ma már 19 járat közlekedik, összesen 125 kilométer útvonalon. Az utasok száma a múlt évben az előző évihez képest másfélmillióval nőtt. Gépkocsiüzemünk évente már 12 millió utast szállít. Közlekedési hálózatunk fejlesztése és a szállítóeszközök számának növelése a tanács gondjai között elsőrendű feladatot képez. A megnövekedett szállítási szükségletet évről évre újabb szállítóeszközök beállításával lehet csak biztosíj tani. Most is folyamatban van hat új, nagyméi retü társas répkocsi beszerzése. I _ A megnövekedett forgalomnak a város réI gébben épített és nem ily nagymérvű haszná| latra tervezett útvonalai már nem felelnek meg. | Ügyszólván valamennyi útvonalunkat át kellene I építeni a mai forgalom igényeinek megfelelően. | Igen sok a város területén a régebben létesített makadám-burkolat, ezek általában igen rossz állapotban vannak. At kellene mindet építeni vagy aszfalt-burkolattá, vagy kiskő-burkolattá, de legalábbis átitatásos makadám-burkolattá és az utak portalanítására lényegesen nagyobb gondot kellene fordítani. Ehhez azonban sokkal több bitumenre lenne szükségünk, mint amennyi a rendelkezésünkre áll. A város belterületi útjainak hosszúsága mintegy 250 kilométerre tehető, amelyhez mintegy 40 kilométer hosszúságú bekötő úthálózat járul. Az utak általánosságban rossz állapotban vannak, ami nem meglepő, ha egybevetjük a forgalom megtízszereződését a karbantartási lehetőségek igen szerény méreteivel. Munkaerőhiány és a gépesítés hiányában az