Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-37

1933 Az országgyűlés 37. ülése 1957. évi június 4-én, kedden. 1934 Figyelembe kell venni azonban, hogy a lakosság ellátását jelentős részben annak árán biztosíthatjuk, hogy lényegesen csökken a könnyűipar exporttermelése. Rendkívül alacsony szinten maradnak a beruházások és 21 százalékkal csökken a közületek, közigazgatási szervek és fegyveres testületek fogyasztása. A könnyűipari export jelentős csökkenését és a terv szerint előirányzott alacsony beruházási színvonalat azonban nem lehet tartósan elviselni. Ezen a téren 1958-tól kezdve néhány év alatt mind a könnyűiparban, mind a népgazdaság más területein fordulatot kell elérni, nemcsak az ipari termelés színvonalában, hanem összetételének alakulásában is. Ez az összetett célkitűzés megköveteli az eddiginél gazdaságosabb termelés megvalósítását a népgazdaság minden területén, vagyis annak a célnak elérését, hogy a meglevő anyagi eszközöket a legjobban, és tegyük hozzá, a lehető leggyorsabban hasznosítsuk, és használjuk fel ezt az évet olyan jellegű iparfejlesztési javaslatok kidolgozására, amelyek megvalósítása lehetővé teszi külföldi adósságaink csökkentését és további felemelkedésünk meggyorsítását. Mindkét célt legjobban talán azzal szolgálhatjuk, ha már ebben az évben, sőt a mostani hónapokban is mindent megteszünk a gazdaságosabb termelés megszervezése érdekében. A könnyűipar 1957. évi költségszintje az utolsó háromnegyed évben nem haladhatja meg a 97,6 százalékot. 1957-ben 13 milliárd 205 millió forint forgalmi adóból származó akkumulációt és 230 millió forint további nyereséget kell biztosítania a könnyűiparnak a népgazdaság számára. Ennek a két előirányzatnak teljesítésétől nagymértékben függ egész költségvetési előirányzatunk realitása, teljesíthetősége is. Ez a hatalmas feladat mindenekelőtt azt követeli meg, hogy az eddiginél rugalmasabb gazdaságvezetési módszereket vezessünk be a könnyűiparban. Ez a módszer egyrészt lehetővé teszi a központi célkitűzések maradéktalan érvényesítését, másrészt a tervgazdálkodás keretein belül a legmesszebbmenő önállóságot biztosítja a vállalatok számára. A Könnyűipari Minisztérium lényegesen csökkentette a vállalatok számára kiadott kötelező mutatószámot. Az eddigi utasítgató módszerek helyett elsősorban a fokozottabb ellenőrzés és a helyszíni segítségnyújtás módszerét kívánjuk alkalmazni. Vannak persze olyan jelek is, hogy egyes esetekben vállalataink nem helyesen használják az adott lehetőségeket. Előfordul, hogy kisebb nyereséget adó cikkek l gyártásától, ami pedig a szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen, húzódoznak. Az ilyen esetek megakadályozása érdekében véleményem szerint bizony továbbra is határozott módon élnie kell a Könnyűipari Minisztériumnak a közvetlen utasítás, nyereségelosztás és más, anyagi hatással is járó megtorlások lehetőségével. \ Mivel a könnyűipari termelés a sok millió fogyasztó közvetlen, úgyszólván naponként jelentkező ellenőrzése mellett folyik, a Könnyűipari Minisztériumnak meg kell találnia a módot arra, hogy a szükséghez mérten napokon belül intézkedni tudjon, ha valamelyik vállalatnál olyan módszereket tapasztal, hogy nyereségelőirányzataikat nem az egész gyári kollektíva, hanem csak a vállalati könyvelők útján akarják teljesíteni, magyarul szólva kozmetikázással. Tisztelt Országgyűlés! Az 1957. évi feladatok végrehajtása megköveteli a munka termelékenységének növelését. A könnyűiparban 1957-ben 1956 első háromnegyed évéhez viszonyítva 94 százalékos termelékenységet kell elérni. Ezen a téren már vannak kezdeti eredmények. A könnyűipar területén is az üzemi pártszervezetek segítségével lassanként újraéled mindaz, ami a munkaverseny-mozgalomban hasznos, a munkaverseny szervezése terén helyes és eredményes volt. Így például május elsejére számos gyárban születtek versenykezdeményezések. A gyárakban fokozottan emelkedik a munkafegyelem is. A többi között ezeknek is betudható, hogy 1957 áprilisában az ellenforradalom óta először az egy munkanapra eső termelés már fél százalékkal meghaladta 1956 első negyedévének átlagát, az össztermelés pedig 2,3 százalékkal volt magasabb a könnyűiparban, mint 1956. áprilisában. Kedvező a termelékenység alakulása különösen "a len-, kender-, selyem-, bőr-, cipő-, szőrme- és cukoripar területén. A munkatermelékenység emelésének egyik feltétele a könnyűiparban a szükséges szakmunkás létszám biztosítása. Amíg a népgazdaság egyes területein nehézséget okoz az átmenetileg feleslegessé váló munkások elhelyezése, a könynyűiparnak még mindig 3000 fő szakmunkáshiánya van. Miből adódik ez? A dolgozók könynyebb munkafeltételeinek biztosítása érdekében kormányzatunk megszüntette a textiliparban a szombat éjszakai műszakot és lényeges könnyítéseket hajtott végre a munka intenzitása területén. Ennek és a termelés 13,3 százalékos növelésének eredményeképpen a könnyűiparban 9000 fővel több munkásra van szükség, mint 1956 első háromnegyed évében volt. A még hiányzó 3000 fő feltöltése igen nehéz feladat. Nehéz feladat azért, mert nagyrészt olyan helyen jelentkezik ez a szükséglet, ahol még nincs elegendő megfelelően képzett szakmunkás-utánpótlás és más területekről ilyenek nem szabadulnak fel. Tisztelt Országgyűlés! A folyó évi terv sikeres végrehajtása azt is megköveteli, hogy minél előbb rendet és nyugalmat teremtsünk az üzemek vezetésében. Megtisztítva az üzemeket az ellenforradalmi elemektől, helyre kell állítani a megmaradó műszaki és igazgatási vezetők biztonságérzetét. Ez egyik igen fontos feltétele a határozott, gyors, de ugyanakkor a jövőre is gondoló intézkedések kiadásának, amely nélkül jó vállalati vezetés ma különösen elképzelhetetlen. A termelés gazdaságosabb megszervezését akadályozzák a bérfegyelem és a munkaszervezés terén még mindig tapasztalható visszásságok is. Itt elsősorban a megfelelő teljesítmények nélküli bérkifizetések azonnali beszüntetése és minden olyan helyen, ahol ez ésszerű, megfelelő teljesítménybérezés bevezetése a könnyűipari vállalatok egyik legfőbb feladata. Nem vonták még le minden helyen a törvénytelenül kifizetett béreket és a természetbeni juttatásoknak azt a részét sem, amelyet egyes vállalatok munkástanácsai népszerűséghajhászásból a miniszteri