Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-37

1919 Az országgyűlés 37. ülése J legi helyzetben nyilvánvaló nagy eredmény és komoly áldozat az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó központi és helyi szervek költségvetésének hozzávetőleg 300 millió forinttal, létszámának pedig körülbelül 4000 fővel való emelése. De komoly felelősséget is hárít minden egészségügyi vezetőre és dolgozóra, hogy népünk egészségügyi viszonyainak megjavítására ebből a legtöbbet tudjuk kihozni. Nem ilyen kedvező a helyzet az egészségügy beruházásai területén. Ennél az egészségügyi szervek részesedési aránya az előző évekhez képest lényegében nem változott: 1,2—1,3 százalék, ami az én véleményem szerint alacsonynak tekinthető. Az országos beruházási keretnek nagymértékű csökkentése erősen kellett érintse az egészségügy területét is. A jövőben az egészségügy részesedési aránya ezen a területen is meg kell javuljon, és így egyre megfelelőbb formában tudunk majd eleget tenni az egészségügyi szervekkel szemben jogosan támasztott egyre nagyobb fokú követelményeknek. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az egészségügynek csak néhány területéről kívánok szólni, elsősorban azokról, amelyek az előző évekhez képest eltérő formában szerepelnek, s amelyekből a költségvetés 300 millió forintos többlet-előirányzata adódik. A költségemelkedés felére, körülbelül 150 millió forintra az egészségügyi intézményhálózat bővítése miatt volt szükség. A hálózatbővülés az elmúlt évben és a folyó évben jóformán minden intézettípusra kiterjed, azonban a szokásosnál nagyobb mértrkben jelentkezik a kórházak, klinikák területén. Múlt év júliusától folyó év végéig majdnem hatezres ágyszámemelkedés valósult meg, ami azért volt lehetséges, mert a fegyveres testületek nagyszámú ágyat engedtek át polgári betegellátás céljaira, valamint mivel az egészségügy részére több épület juttattatott. A kórházi ágyfejlesztés ütemét mutatja, hogy míg 1938-ban 10 000 lakosra 46,4 ágy esett, addig 1950-ben már 54,6, és 1957 végére több mint 68. . Felvetődik a kérdés, hogy miért zsúfoltak akkor mégis a kórházak, miért nem tudják idejében a kórházba utáltakat elhelyezni. Azért állt elő ez a helyzet, mert az ágyszám-fejlesztés üteménél jóval gyorsabb volt az elmúlt években a lakosság részéről jelentkező igények növekedése, ami a biztosított lakosság gyors ütemű felfejlesztéséből, a népesség növekedéséből és az általános kulturális színvonallal járó igénynövekedésből adódott. Csak akkor tudnánk a betegelhelyezést jól megoldani, ha ágyellátottságunk elérné a fejlett államok ágyellátottságát, azaz tízezer lakosra a száz ágyat. Ilyenek például a Német Demokratikus Köztársaság, Ausztria, Anglia, Franciaország stb. Azok a szocializmust építő, vagy más, viszonylag fejlett kapitalista államok, amelyek ezt az ellátottságot még nem érték el, gyors ütemben fejlesztik kórházi ágyalapjukat. Csehszlovákia például tízezer lakosra 75 kórházi ággyal rendelkezik, a Szovjetunió pedig 1960-ra 78-as ágyellátottságot ér el. Itt meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunióban a 957. évi június 4-én, kedden. 1920 szanatóriumi ágyakat nem számítják a kórházi ágyak közé. A kórházi ellátáson belül külön ki akarok térni a tuberkulózis elleni küzdelem jelenlegi állására. Az elmúlt évek során igen kiemelkedő eredményeket értünk el a tbc elleni küzdelemben. Ezeket az eredményeket a tbc-s megbetegedések korai felismerésével és korszerű kezelésével értük el, azonban főleg a halálozási arányszám csökkenésében jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy míg 1938-ban a tuberkulózisban meghaltak száma több mint 12 800 volt, addig 1956-ban csak 33C0 ember halt meg tbc-ben. Tízezer lakosra vetítve ez 1938-ban 14 halálesetet, 1956ban pedig 3,4 halálesetet jelentett. 1955-ről 1956-ra a tbc-halálozás arányszáma nem változott. Nem jelentkezik azonban kielégítő eredmény még az új tbc-s megbetegedések számának csökkenése terén, sőt a nyilvántartott tbc-s betegek száma az elmúlt évben is jelentősen tovább emelkedett. Ez az oka annak, hogy a gyógyintézeti beutalásra váró tbc-s betegek száma még mindig igen magas. Kórházfejlesztési tervünk ezért biztosítja a legnagyobb mértékű fejlesztést tbc-s gyógyintézetek területén. Az elmúlt év júliusától ez év végéig történő, körülbelül hatezres ágyszám-fejlesztésből több mint ezer ágy a tbc-s gyógyintézetekre jut. A tuberkulotikus halálesetek korcsoportok szerinti összehasonlítása arra utal, hogy nálunk az egy éven aluli tbc-s halálesetek száma magas. A további eredményeket tehát a tbc-halálozás terén azzal érhetjük el, ha megelőző intézkedésekkel, elsősorban a BCG-oltások kiterjesztésével és hatékonyságának fokozásával, a fertőző tuberkulotikus betegek izolálásával és intézetben való elhelyezésével lecsökkentjük ennek a legveszélyeztetettebb korcsoportnak a megbetegedési, illetve halálozási arányszámát A tbc elleni küzdelem továbbra is az egészségügyi munka egyik fő feladata marad, ezért jelentkezik az 1957. évi egészségügyi terv- és költI ségvetésben a már említett ágyfejlesztésen kívül : a BCG-oltások rendszeres elvégzésére megyénként megfelelő szakszemélyzet biztosítása, a tbc-s betegellátás színvonalának emelése érdekében az élelmezési és gyógyszerköltségek magasabb előirányzata. De a most kidolgozásra kerülő távlati terveinkben is nagy figyelmet fordítunk a fenti célok megvalósítására. A kórházi ágyfejlesztésben a tbc-s ágyakon kívül belgyógyászati, sebészeti, valamint csecsemő- és gyermekgyógyászati ágyak szerepelnek nagyobb mértékben. A 300 millió forintos emelkedésből körülbelül 90 millió forintot kellett előirányozni az egészségügy egyik szintén legégetőbb problémájának, a létszámhelyzet, s a dolgozók bérviszonyainak javítására. Mint már említettem, ez év végéig körülbelül négyezres létszám kerül az egészségügyi szerveknél beállításra — elsősorban középfokú szakkáder. Ezek nagy része — körülbelül 3000 fő — új intézményekhez, új munkahelyekre kerül, vagyis a mennyiségi fejlesztés igényét fedezi majd, körülbelül 1000, a meglevő intézmények, elsősorban a legrosszabbul ellátott