Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-35

1773 Az országgyűlés 55. ülése 1957 (Elnök: RÓNAI SÁNDOR — 10.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Bejelentem, hogy Miklós Árpád képviselői mandátumától való megfosztásával megüresedett képviselői helyre a budapesti választókerületből Vida Gyula pótképviselőt hívtam be. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vita folytatása. Szólásra következik Berki Mihályné képviselőtársunk. BERKI MIHÁLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt Kádár János elvtárs beszámolójához hozzászólok, eleget tegyek a megye választópolgárai kérésének és a megye ipari dolgozói, bányászai, dolgozó parasztjai és az értelmiségiek nevében forró szeretettel üdvözöljem a forradalmi munkás-paraszt kormányt és tolmácsoljam a Borsod megyei dolgozók forró ha htját és szeretetét azért a történelmi tény ért, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a legkritikusabb időben cselekedni mert, és a néphatalom megvédéséért folyó harc élére állt. Kádár János elvtárs beszámolójában igen mélyrehatóan elemezte a hazánkban lezajlott ellenforradalmi eseményeket. Az ellenforradalmi események a mi megyénkben is súlyosan veszélyeztették az elmúlt 12 év vívmányait. Súlyos károkat okoztak az ipar és a bányászat termelésében, a mezőgazdaságban és az élet minden más területén. Borsod megyének külön szerencsétlensége volt, hogy abban a nehéz időben vezetőposztokon akadtak olyan emberek, akik sorainkat elhagyva, opportunista magatartást tanúsítottak, egy követ fújtak az ellenforradalom szóvivőivel, Szovjetunió- és pártellenesek voltak. Kádár elvtárs beszámolójában arról beszélt, hogy az ellenforradalmárok eszmei zűrzavart idéztek elő az egész országban. Borsod megyében is akadtak ilyen zűrzavart keltők az ellenforradalmárok mellett. A megyei pártbizottság volt első titkára abban az időben azt nézetet vallotta és hirdette, hogy a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmus tanításaival és a leghatározottabban adott hangot „a nép nevében" annak a követelésnek, hogy barátaink, a szovjet elvtársak azonnal hagyják el az országot. Ezzel a nézetével igyekezett elhomályosítani azt a történelmi tényt, hogy szovjet barátaink, szövetségeseink internacionalista kötelességüknek eleget téve, a varsói szerződés alapokmányai értelmében nyújtottak segítséget a nehéz helyzetben levő magyar népnek. Nem véletlen, hogy ilyen helyzetben nem tudott kibontakozni Borsod megyében sem egységes, bátor, harcos fellépés az ellenforradalommal szemben. Megyénk választópolgárai, főleg párttagjaink már abban az időben is és ma is mélységesen elítélték és elítélik a Nagy Imre— Losonczy-féle csoport által képviselt párt- és népellenes, hazaáruló politikát, illetve e nézetek megyei követőit. évi május 11-én, szombaton. 1774 Megyénkben — úgy, mint Budapesten és más megyékben is —, a megyei munkástanács kezébe vette a politikai és — ha lehet mondani — a népgazdasági irányítást is, a sajtót, a rádiót és telekürtölte az egész országot — megtévesztve más megyéket is -r- hazug, pártellenes rágalmakkal, megtagadva eddigi szocialista vívmányainkat. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy idézzek az akkori Borsod megyei munkástanács lapjának október 31-i számából, amely öles betűkkel hirdette: „Megnyertük a forradalmat, fegyverrel a kézben megnyerjük a békét is. Megszűnt az egypártrendszer, Mindszenty térjen vissza Esztergomba." stb., és rágalmazta csehszlovák elvtársainkat. A pozsonyi „Üj Szó" arról írt, hogy azt az ellenséget, amely a magyar népre támadt, saját ellenségeiknek tekintik. Erre azt válaszolták ebben a lapban: azt szeretnék, ha a csehszlovák elvtársak is úgy vélekednének az akkori magyar eseményekről, amint az angolok teszik. Megragadta figyelmemet Kádár elvtárs beszámolójában, amit elmondott az ellenforradalom szervezett ténykedéséről. Megmondom őszintén, engem igen felháborított az. ifjúság viselkedése abban az időben a műszaki egyetemen és más helyeken. Most, hogy Kádár elvtárs is beszélt az eszmei zűrzavarról, illetve szervezett tevékenységről, világosabban látom, hogy megyénkben az ifjúság és az értelmiség egy részére miért hatott olyan mértékben az ellenforradalom propagandája. Tisztelt Országgyűlés! A mi megyénket sem kerülte el az ellenforradalom fasiszta pogromja. A mi megyénkben is voltak mártírok, hősök. Nálunk is megkezdődött a véres hadjárat a kommunisták és a becsületes hazafiak ellen. Ismerik-e valamennyien a miskolci és az ózdi eseményeket? Meg kell emlékeznem a Borsod megyei mártírhalált halt, népköztársaságunkhoz hű hazafiakról és szovjet elvtársainkról, akiknek emlékét örökre megőrizzük. Szinte könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy a halállista elkészítésével egy időben Borsod megyében is megkezdték a kipróbált, harcokban edzett kommunista vezetők eltávolítását. Világos volt a céljuk: a néphatalom megsemmisítésére törekedtek. A tanácsok nagy részét szétbomlasztották, vezetőiket leváltották, például ózdon, Szikszón, a sátoraljaújhelyi járásban és sok más helyen. A járási és községi munkástanácsok — a megyei munkástanács intézkedései alapján — kulturális fronton is támadtak. Az iskolákban kötelezővé tették a hitoktatást, a templombajárást — még a pedagógusoknak is, a tanítás előtti és utáni imát, a kereszt felrakását. Csodálatosan még a református vallásúakat is' kötelezték erre. Sorolhatnám tovább a hasonló ténykedéseket. Nem rajtuk múlott, tisztelt Országgyűlés, hogy nem tudták megvalósítani Borsod megyében sem elképzeléseiket, hanem ez azon múlott, hogy e történelmi időben megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány és a varsói szerződés értelmében igen helyesen segítséget