Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1741 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1742 pártszervezetek, a szakszervezetek a dolgozók­kal, és ha a teljesítmény-bérrendszert helyesen alkalmazva bevezetjük, akkor azon is gyorsan tudunk változtatni, amelyről Kádár elvtárs be­szélt, hogy időlegesen, nehéz gazdasági helyze­tünkre tekintettel bizonyos gazdasági intézke­déseket leszünk kénytelenek foganatosítani. Ez elengedhetetlen és szükséges, de ha ezt a három feltételt biztosítjuk, meggyőződésem, hogy ezek a gazdasági kényszerintézkedések nem lesznek hosszúéletűek. (Taps.) r ELNÖK: Szólásra következik Horváth Ede képviselőtársunk. HORVÁTH EDE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kádár elvtárs tegnapi beszé­dében elmondotta, hogy Budapest területén, s az egész ország területén milyen komoly károkat okozott a 23-i ellenforradalom mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Képviselőtársaink még emlékeznek arra, hogy a győri ellenforra­dalmárok milyen komoly tevékenységet fejtet­tek ki, hogy egy ellenkormányt hozzanak létre, a munkás-paraszt kormánnyal ellentétben egy fasiszta kormányt, amelyet majd fel tudnak használni céljaikra. Ebben a tevékenységben a Győr megyei ellenforradalmároknak döntő sze­repük volt. Már 23-a után megalakultak Győr­ben a különböző nemzeti tanácsok, amelyeknek az volt a legfontosabb feladatuk, hogy az állam­igazgatás teréről elmozdítsák a kommunistákat, megtisztítsák tőlük a vállalatokat, kivezessék őket a gyárból, sőt nem egyszer tettlegesen bán­talmazzák is. Az ellenforradalmárok világosan tudták, hogy ameddig a megye területén a dol­gozókat nem sikerül félreyezetniök — ami meg kell mondanom, ideig-óráig sikerült nekik — nem tudják végrehajtani azokat a terveket, amelye­ket október 23 előtt, de főképpen október 23-a után már minden dolgozó világosan láthatott. Éppen ezért az ellenforradalmárok Győr-Sopron megye legnagyobb üzemét, a Győri Vagongyárat szemelték ki központjuknak. Létrehoztak egy olyan munkástanácsot, amely nemcsak a Győri Vagongyárat, hanem az egész Dunántúlt irányí­totta. Félrevezették a munkásokat, megszervez­ték a sztrájkot, sőt ha november 4-e után vala­melyik üzem hozzákezdett a munkához, a leg­vadabb fenyegetésektől sem riadtak vissza, hogy a dolgozókat megfélemlítsék. A győri dolgozók sajnos, elég későn vették észre, hogy a belső reakció és a határon majd­nem szabadon közlekedő ügynökök mire akarják őket felhasználni. A Győr megvei eseményekhez nagyon nagymértékben hozzájárult a megye op­portunista vezetőinek megalkuvása az ellenfor­radalommal. Ez abban nyilvánult meg, hogy hozzájárulták egy olyan úiság kibocsátásához, amely november 4-e után is uszított a munkás­paraszt kormány, annak vezetői ellen és azokat a dolgozókat, azokat a vezetőket bélyegezte meg, akik ellene voltak a sztrájknak és a munka fel­vétele mellett foglaltak állást. Sajnos, meg kell mondanom, hogy ennek a lapnak a beszüntetése is elég vontatottan és lassan történt meg. Az úgynevezett Hazánk című lap mellett a Kis­alföld is nagyon sokszor még november 4-e után is helytelen cikkekkel az ellenforradalom mal­mára hajtotta a vizet, és csak nagyon lassan fog­lalt állást a munkáshatalom és a munkás-paraszt kormány mellett. Természetesen ami Győr-Sopron megyében a városokban lezajlott, ha kisebb mértékben is, de ugyanaz történt a községekben is. A közsé­gekben az első napokban megkezdték a becsüle­tes tanácselnökök leváltását, a falusi pártszerve­zetek támadását, ugyanakkor hozzákezdtek kü­lönböző reakciós pártok megszervezéséhez. Pél­dául Téten október 23-a után azonnal megala­kult a nyilas párt, amely azonnal rendelkezett autóval is. Ennek vezetője az 1945 előtti nyilas vezető volt. Csornán horthysta tiszti számonkérő széket alakítottak és az első vádlott, akit a szá­monkérő szék elé állítottak, a község párttitkára volt, aki felett ők próbáltak ítélkezni. Vagy pél­dául Kajárpécen Varga nevezetű csendőr az el­lenforradalom alatt egyenruhában járt és úgy végzett ellenforradalmi tevékenységet. És így le­hetne még sorolni nagyon sok Győr megyei köz­séget, ahol hasonlók történtek. Ahogyan Kádár elvtárs mondotta, az ellen­forradalom nyugati támogatói nagyon nehezen nyugszanak bele abba a vereségbe, amely no­vember 4 után érte őket. Most már nem az ut­cán, nem nvíltan uszítanak, hanem a vállalatok­nál, gyárakban, üzemekben próbálják a munkás­hatalmat aláásni és támadni. A Győr-Sopron megyei dolgozók az ellenforradalom alatt vilá­gosan láthatták, kik azok a személyek, akik 12 évig vártak arra. hogv újból visszajöjjenek Ma­gyarországra, hogy visszavegyék a birtokokat és újból a nép nyakára üljenek. Ezeknek tanúbi­zonyságai a győri szálloda bejegyzései, amelyek írásos bizonyítékai annak, hogy herceg Eszter­bázy és hasonszőrű társai októberben Sopron­ban várták a munkáshatalom megbukását, hogy utána visszavehessek a parasztoktól a földet, a munkásoktól a gyárat és visszatérjen az a rend­szer, amelyet egyetlen becsületes, józanul gon­dolkodó dolgozó sem kíván mégegyszer vissza. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az ellenforradalom gazdasági téren is nagyon ko­molv károkat okozott megyénkben, annál is in­kább, mert, Gvőr megve az ország egyik igen ko­moly inari megvéie. A sztráikók. a munka nél­WM kifizetett bérek, a különböző anyagok szél­iéi hordása a gvárakból hatalmas összegekbe ke­rült a néngazdaságnak. Ezt még csak fokozta — ami sainos, még ielenleg is fennáll —, hogv az ellenforradalom demagóg módon megszüntette a teli esi tménvbérezést. Nagvrészt ennek tudható be. hogv a megye ipara csak 79.5 százalékban tel­ipsítette tervét, s ugvanakkor 20 százalékkal több béri fizetett ki. mint 1956. október 23 előtt. A kormány november 4 után bebizonvította, hogv segíteni akar a fizikai dolgozók helvzetén. Fzt irTT7r>liáV azok a bérprne]Ások. amelveket az elmúlt hetekben fizikai és műszaki vonalon a kormánv utasítására végrehajtottunk. Nem hi­s?em. hogv különösebb hozzáértésre lenne szük­fîk a vállalatok fizikai, műszaki és egvéb ve­vetőinek ahhoz, hogv megértsék, mit jelent a tervet 79 százalékban teli esi teni és 120 százaié­Úr^ vv+ kifizetni, örökké nem élhetünk abból, bogv p baráti országok, a Szovietunió. Kína, Csehszlovákia és a többi ország segítenek ben-

Next

/
Thumbnails
Contents