Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1731 Az országgyűlés 34. ülése 1957 viselőtársunkat azzal vádolták, hogy pap létére elismeri a népi demokrácia törvényeit és kiszolgálta a népi demokráciát, ezért nem alkalmas arra, hogy képviselő legyen. Egyedül Kossá elvtársat nem hívták vissza, de csak azért nem, mert miniszter volt. (Derültség.) Az ellenforradalom alatt és az utána elkövetkezett időben bebizonyítottuk, hogy hűek vagyunk a néphez, a népi demokráciához és a szocializmus építéséhez. Érthető, hogy nem tetszettünk nekik és nem voltunk megfelelők Kádár János elvtárs a kormány beszámolójában elemezte az október 23. után Magyarországon bekövetkezett ellenforradalmat. Azt hiszem, mi, képviselők, világosan látjuk, hogy Magyarországon október 23. után nem forradalom, nem nemzeti forradalom, hanem az első naptól kezdve ellenforradalom volt. Itt az országgyűlésen, nekünk, képviselőknek foglalkoznunk kel! ezzel a kérdéssel. Pártunk Központi Bizottságának decemberi határozata után, amikor világosan leszögezte, hogy a Magyarországon október 23. után bekövetkezett események ellenforradalmi események voltak, vidéken sokan mondották, különösen azok, akik ellenforradalmárok voltak, vagy lepaktáltak az ellenforradalommal, de a megtévesztettek is: Pesten ellenforradalom volt, de nálunk nem, mert itt nem gyilkoltak, mint Pesten, csak a 12 év alatt elkövetett hibákat akarták kijavítani! Hát nézzük meg, hogyan is akarták Veszprém megyében az úgynevezett hibákat kijavítani! Egy szó sem igaz abból, hogy a hibák kijavítására törekedtek, kezdettől fogva a hatalom kézbevételére törekedtek. Ez megmutatkozott már a Hazafias Népfront rendezésében október 15-én tartott értelmiségi nagygyűlésen, amelyen egyes felszólalók ennek már hangot is adtak. Ezek az elemek később, az ellenforradalom időszakában vezető szerepet töltöttek be. Dr. Brusznyai Árpád, aki később a megyei ellenforradalmi tanács elnöke lett, felszólalásában többek között ezeket mondotta: „Nincs funkcionárius-kérdés, hanem gyilkosok; kártevők és bürokraták kérdése van!" Október 22-én megjelent a veszprémi Vegyipari Egyetem diákjainak 20 pontból álló követelése, amely tele volt nacionalista, soviniszta uszításokkal. 23-án a színházban megkezdték a nagygyűlést, amelyen a miskolci és a szegedi küldöttek is részt vettek. Itt olyan követelés is elhangzott a felszólalók részéről, hogy „Erdélyt vissza!" Követelték a szovjet hadsereg kivonulását. Október 23-tól 26-ig előkészítették a hatalom átvételét. Október 26-án megalakult az úgynevezett „megyei nemzeti forradalmi tanács", amely kiáltványt bocsátott ki, hogy a megye területén minden hatalmat a kezébe vett. Még ezen a napon megalakultak a járási forradalmi tanácsok és viharos gyorsasággal a községi forradalmi tanácsok, amelyeknek szervezésében részt vettek a megyei forradalmi tanács által kiküldött reakciós elemek. A forradalmi tanácsok magukba tömörítették az összes reakciós erőket, a népi demokrácia esküdt ellenségeit, volt gyárosokat, kétszázholdasokat, fasisztákat és nyilasokat, volt horthysta katonatiszteket. Október 27-re tüntetést szerveztek. Amikor ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ évi május 10-én, pénteken. 1732 városunkban már sok volt az idegen, egyes csoportok részéről a következő szavakat hangoztatták: „Az oroszok távozzanak az országból! Le a kommunistákkal!" Ekkor már leverik a vörös* csillagokat, a börtönből kiengedik a bűnösöket. Az úgynevezett forradalmi tanács állandóan ülésezett és határozatokat hozott. Az egyik ilyen határozat után lefegyverzik az államvédelmet, lefoglalják a párt vagyonát, a megyei tanácsból 28 kommunista vezetőt eltávolítanak, megkezdik a kommunisták és az igaz hazafiak letartóztatását. A forradalmi tanács ülésén vitéz Németh Károly horthysta tiszt a dunántúli kormány megalakítására tesz javaslatot és kidolgozza a szovjet csapatok elleni támadási tervet és javasolja, hogy a veszprémi helyőrség katonái forduljanak Nagy Imre kormánya ellen és alakítsák meg a győri kormányt. Az egyházi reakció sem maradt ki az ellenforradalomból. Az egyik káplán követeli Mindszenty kiszabadítását és az egyház vagyonának visszaállítását. Dr. Brusznyay, az úgynevezett forradalmi tanács elnöke — akinek apja csendőrtiszt volt, testvérét pedig háborús bűnösként elítélték — külön megbízatással látja el dr. Szilasi volt nyilas ügyvédet, akit a határra küld azzal a megbízással, hogy az Ausztriában és Németországban állomásozó fasiszta erőkkel, csendőrökkel vegye fel a kapcsolatot. Ö pedig meglátogatja Maiétert és megbeszélést folytat vele. A megyei tanács helyett alispáni hivatalt akartak szervezni, amivel dr. Horváth Ferenc volt horthysta tisztet bízták meg, aki hivatalba lépésétől kezdve alispán úrnak hívatta magát. A négyszáz éves közigazgatási rendszert akarta meghonosítani, amely véleménye szerint nagyon bevált. Elrendelte, hogy a hivatalban a megszólítás: urak, hölgyek és polgártársak. Kiadják a rendeletet a termelőszövetkezetek feloszlatásáról. A feladatok végrehajtásához biztosították a megfelelő reakciós erőket. De vidéken sem különb a helyzet. Várpalotán, a bányász legénylakásokon tartózkodó deklasszált elemekből lett bányászok megtámadják a szovjet élelmiszerszállítmányt, szovjet katonákat lőnek agyon és égetnek el. Keszthelyen a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, helyébe herceg Festetich szobrát tették. Pápán dr. Pulai volt főszolgabíró lett a forradalmi tanács elnöke. Azonnal követelte a kommunisták távozását a hivatalból és az volt az első dolga, hogy magának díszmagyar ruhát csináltatott és letartóztatta a kommunista vezetőket. Nagyalásonyon Barcza földesúr hatszáz hold földjéért jelentkezett, s rögtön bejelentette, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak nem kell megijedni, mert ő továbbra is majd cselédeket fog alkalmazni. Tíz cselédet tart, a tizenegyedik pedig a lábmosója lesz — tehát nem fognak kenyér nélkül maradni. Persze mondanom sem kell, hogy a termelőszövetkezeti tagok elzavarták. A megyei tanácsnál megalakult az úgynevezett doktorok tanácsa, amelyben részt vettek a régi főszolgabírók, akik szoros összeköttetésben voltak a szénbányászati trösztön, az Autóközlekedési Vállalaton, a Nehézvegyipari Kutatóinté128