Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1695 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1696 gálja. A német militarizmus növekvő veszélye csak megerősít bennünket abban az elhatározá­sunkban, hogy elvi engedményeken kívül min­dent megtegyünk annak érdekében, hogy viszo­nyunk Jugoszláviával ne csak a békés egymás mellett élés elveinek feleljen meg, hanem szívé­lyes és baráti legyen. A nemzetközi helyzet jelentős tényezője az a hatalmas méretű függetlenségi mozgalom, amely a Közép-Keleten, Afrikában és Ázsiában folyik. Ez a hatalmas mozgalom szervesen bele­illeszkedik a világ népeinek a békéért, az impe­rialista agresszió ellen folytatott harcába. A magyar kormány szükségesnek tartja is­mételten kijelenteni, hogy támogatja a békesze­rető ázsiai és afrikai népek jogos nemzeti törek­véseinek megvalósítására irányuló harcát. Az elmúlt esztendőben az agresszív impe­rialista körök általános támadása egyidőben in­dult meg Magyarország és Egyiptom ellen. A magyar nép már akkor a legteljesebb szolidari­tásáról biztosította Egyiptom népét. Kormá­nyunk most is kifejezi teljes együttérzését Egyiptom szabadságharcával, és mélyen elítéli az Egyiptom elleni agressziót, akár imperialista nagyhatalmak, vagy ezek biztatására Izrael ré­széről is történt. Osztrák szomszédunkkal az ellenforradalmi események következtében megromlottak kap­csolataink. A magyar kormány korrekt és jó­szomszédi kapcsolatot akar Ausztriával. Ezért örömmel üdvözölnénk, ha egy sor olyan, a két ország közötti viszonyban problémákat okozó kérdésben — mint a kiskorúak hazatelepítése, az elhurcolt magyar vagyon visszaszolgáltatása, a határsértések — a megoldást elősegítő pozitív lépéseket tapasztalnánk az osztrák kormány ré­széről. Ezek elősegítenék a népeink érdekeit kölcsönösen szolgáló kapcsolatok helyreállítását és további javítását. A nemzetközi helyzetben a feszültség eny­hítéséért folyó harcot most is, mint a múltban, a Szovjetunió vezeti. Ezt szolgálják a Szovjet­uniónak a legutóbbi időben a leszerelés kérdé­sének megoldása érdekében tett nagyfontosságú újabb javaslatai is. Ugyanakkor az imperialista nagyhatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Állmok a feszültség fenntartására törekszenek. Ez nyomja rá bélyegét hazánk és az Egyesült Államok kapcsolataira is. Mint az várható volt, a Magyar Népköztársasággal szemben ma a leg­barátságtalanabb álláspontot az Amerikai Egye­sült Államok kormánykörei foglalják el. A bu­dapesti amerikai követség diplomatáinak tevé­kenysége és magatartása is bizonyítja azt a különleges szerepet, amelyet az Amerikai Egye­sült Államok az októberi eseményekben játszott. A „Berliner Zeitung" című német lap sze­rint múlt év október végén az Egyesült Államok tekintélyes képviselői több titkos értekezletet tartottak a magyar fasiszta emigráció vezetői­vel. E megbeszéléseken Jackson őrnagy, a Nyu­gat-Németországban állomásozó amerikai fegy­veres erők képviselője, biztosította a magyar emigránsok vezető szervét, hogy haladéktalanul rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi se­gítséget, beleértve a személy- és fegyverszállí­tásra szolgáló eszközöket, tehergépkocsikat és repülőgépeket is. Ugyanerről a kérdésről a „Liberation" című francia polgári lap így ír: „Nyugat-Németor­szágban levő menekült magyarok elbeszélése szerint a budapesti amerikai követség nem ma­radt tétlen az októberi események idején. Októ­ber 27-én az Egyesült Államok budapesti ideig­lenes ügyvivője felajánlotta a magyar kormány­nak, hogy közvetítői szolgálatot teljesít a fel­kelők és a kormány között. Erre a küldetésre Nyerges Miklós másodtitkárt és Nagy Ernő attasét javasolta. Mindketten magyar szárma­zású amerikaiak. Nyerges kapcsolatban állott az Országos Forraradalmi Bizottsággal és számos katonatiszttel is, így különösen Király Bélával. Megerősítik azt is, hogy Nyergest használták fel az Egyesült Államokból érkező tanácsok és az úgynevezett Magyar Felszabadítási Bizottság utasításainak a felkelőkhöz való közvetítésére. Nyergesen keresztül kaptak a magyar földalatti mozgalom vezetői október 22-én utasítást az úgynevezett „Magyar Menekültek Központjá­tól." Nem véletlen tehát, hogy az októberi ellen­forradalom leverése óta az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei barátságtalan magatar­tást tanúsítanak a Magyar Népköztársaság iránt. Nem véletlen az sem, hogy az amerikai követségen keresett és talált menedéket a bur­zsoá restauráció zászlóvivője, Mindszenty is. Amerikai hivatalos szervek minden eszköz­zel gátolják washingtoni követségünk tevékeny­ségét, letartóztatják a követségre látogató sze­mélyeket, megtűrik a fasiszta tüntetéseket, nem engedték beutazni Amerikába a sportolóinkat, a korcsoly aba jnok Nagy testvérpárt, eltanácsol­ták Jehudi Menuhin hegedűművészt attól, hogy Budapestre jöjjön hangversenyezni. És így le­hetne folytatni tovább. A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány határozottan visszautasítja az Amerikai Egyesült Államok hivatalos köreinek Magyar­ország belügyeibe történő beavatkozási kísér­letét. Mi a normális államközi kapcsolatok meg­teremtésének és fejlesztésének hívei vagyunk, de ehhez elsősorban az szükséges, hogy felhagy­janak a Magyar Népköztársaság elleni akna­munkával. A normális államközi kapcsolatok elősegítése érdekében a kormány az amerikai mesterkedésekkel szemben messzemenő türel­met tanúsított: szabadlábra helyezte a budapesti amerikai követség magyar alkalmazottját — nem tartóztattuk le, hanem kiutasítottuk az or­szágból a Life tudósítónőjét, aki illegálisan lépte át az ország határát, s elengedtük az ember­csempésző amerikai diákot is. Nem növeli a magyar dolgozó nép soraiban Anglia és Franciaország kormányai iránti meg­becsülést az, hogy feltétel nélkül követik az Amerikai Egyesült Államok magyarellenes poli­tikáját. Végül néhány szót a Magyar Népköztársaság viszonyáról az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez. Emlékezetes, hogy hazánkat az imperialis­ták által okozott akadályok miatt csak évekig

Next

/
Thumbnails
Contents