Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-33

1683 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 1684 igaz elismerésemet és köszönetemet Dobi István elvtársnak, aki ezekben a nehéz hetekben és hónapokban a szocializmus ügyéhez rendíthetetlenül hú dolgozó parasztság méltó fiaként harcolt és dolgozott. (Hosszantartó, lelkes taps.) ELNÖK: Az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet 13.38—13.56) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Kádár János elvtárs folytatja beszámolóját. KADAR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A megtett út áttekintése után rátérek azokra a legfontosabb feladatokra, amelyek a különböző területeken megoldásra várnak. Először a belpolitika néhány kérdéséről kívánok szólni. Az ellenforradalom súlyos tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a népi hatalom ellenségei még nem nyugodtak bele vereségükbe és jelentékeny erőt képviselnek. Következésképpen szükséges, hogy a párt és az ország vezetői, de legalább ugyanolyan mértékben maguk a dolgozó tömegek, mindenekelőtt a munkásosztály öntudatos tömegei állandó figyelmet fordítsanak a munkás-paraszt állam erejének, a proletárdiktatúra erejének növelésére. Ezt a proletárdiktatúrát, a munkások és parasztok hatalmát a lenini tanításoknak megfelelően kell erősítenünk és gyakorolnunk. Ez azt jelenti, hogy egyidejűleg kell fejlesztenünk államhatalmunk diktatórikus és demokratikus oldalát. Mi tehát egyrészt azon voltunk és továbbra is azon leszünk, hogy minden erőnkkel védelmezzük és erősítsük népi demokratikus államunk intézményeit és szerveit, másrészt államunk minden erejével és a dolgozó tömegek támogatásával fejlesszük közéletünk demokratizmusát. Mint már a januári kormánynyilatkozatban mondottuk: határozott szándékunk az államvezetés demokratizmusának további kibontakoztatása; el akarjuk érni a dolgozók hatékony részvételét gazdasági és kulturális életünk irányításában, „hogy népi államunk demokratikus tartalma minél teljesebben érvényre jusson". Október egyik legfontosabb tanulsága számunkra, hogy a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép a szocializmus építése során jelentkező valamennyi feladatot megoldhatja mindaddig, ameddig megőrzi a marxizmus—leninizmus tisztaságát minden torzulással és torzítással szemben, és a parasztsággal szövetséges munkásosztály a hatalmat szilárdan kezében tartja. A hatalom szilárd birtokában a munkásosztály és a dolgozó nép minden maga elé tűzött célt elérhet. Enélkül csak a burzsoázia rabjaként élhet, ezért a hatalom a legfőbb dolog a nép életében és boldogulásában. A népi demokratikus állam erejének, a munkásosztály szilárd hatalmának első és nélkülözhetetlen feltétele egy olyan forradalmi munkáspárt léte és vezetése, amely képes helyesen kidolgozni a marxizmus—leninizmus tanításait, vezérfonalként alkalmazva a munkásosztály politikáját a mindenkori adott helyzetre, ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ továbbá bírja a munkásosztály tömegeinek, a dolgozó nép széles körének bizalmát, a tömegekre támaszkodik, azok aktív támogatását igényli és ki is tudja fejleszteni. Véleményem szerint pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt fejlődésének iránya egészséges, és máris betölti ezt a szerepet. Ha megőrizzük fejlődésének egészséges irányát — és ez főképpen annak köszönhető, hogy az ellenforradalommal vívott harcban szerveződött újjá — a jövőben még inkább képes lesz kielégítően betölteni történelmi szerepét. Népköztársaságunk egészséges fejlődésének feltétele, hogy a munkásosztály politikai egysége és vezető szerepe társadalmi életünkben biztosítva legyen. Azoknak a jóhiszeműeknek vesztét, akik az októberi események előtt, vagy alatt politikailag utat tévesztettek, nem kis részben a revizionistáknak azok a hazug és a marxizmus—leninizmus tanításaival homlokegyenest ellenkező ferdítései okozták, amelyek szerint a párt és a munkásosztály vezető szerepéről szóló tanítások elavultak volna. Vannak olyan burzsoá nézetek, amelyek szerint ma — ahogy ők nevezik: az atomkorszakban — a társadalom vezető osztálya, az értelmiség, vagy mint mások nálunk hirdették, az ifjúság volna. A marxizmus—leninizmus világos tanításai szerint az értelmiség viszont igen fontos rétege a társadalomnak, de nem osztálya, s így nem is lehet vezető osztály. Még kevésbé osztály az ifjúság. Ezeknek a hamis nézeteknek leleplezésével a kellő helyen és alkalommal, és a szükséges gonddal még foglalkozni kell. Ide csak a kérdés napi politikai oldala tartozik. Az elmúlt események gyakorlati oktatást adtak mindannyiunknak arra vonatkozóan, hogy mit jelent az egészséges osztály szemlélet elvesztése, a burzsoá, úgynevezett osztályfelettiség és nacionalizmus. A nép számára és talán leginkább éppen az értelmiség és az ifjúság számára, tragédiához vezetett az, hogy a párt és a munkásosztály vezetése helyett az értelmiség és az ifjúság akarta a nemzet vezetését átvenni. A proletárdiktatúra megerősítése ma azt a feladatot állítja a párt és az egész munkásosztály elé, hogy saját egységét őrizve és erősítve mélyítse el, szilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget, államunk legfontosabb politikai alapját a -munkásosztály vezetése alatt. A munkás-paraszt szövetség elmélyítésének és megszilárdításának ma különösen kedvezőek a feltételei. A munkás-paraszt szövetség hazánkban a második világháború idején kezdett komoly erőként jelentkezni és nagyon megerősödött a felszabadulást követő években. Ennek a szövetségnek akkor legfontosabb tartalmi l alapja a demokratikus vívmányokért. n feudális maradványok megszüntetéséért, a föld felosztásáért a munkásosztály vezetése alatt vívott harc volt. A kitűzött cél elérése, majd a kiosztott föld megvédése a paraszti tömegekben a munkásosztály vezetői tekintélyét megerősítette, így ez a szövetség a szocialista társadalom felépítésének valóraváltásáért vívott harc szakaszában tovább fejlődött. A harc során azonban a munkás-paraszt szövetségben lazulás kö125