Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-32
1621 Az országgyűlés 32. ülése 1956. zók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi, majd az azt követő határozatai után nagy számmal alakultak Pest megyében gazdakörök, amelyekben a szakmai képzés és a vasárnaponkénti szórakozás mellett egyéb termelési kérdésekkel is foglalkoznak. Azért tartom fontosnak a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és termelési társulások mellett a jól működő gazdakörök segítését a vetőburgonya beszerzésében, amelyet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok főként a földművesszövetkezetek útján szereztek be. Indokolom azzal, hogy bár a beszerzés mennyisége körül nem volt sok baj, de annál több kifogás volt a minőség ellen. Vegyesen volt étkezési és vetőanyag. Ennek következtében rosszul jártak a termelők: kisebb területet vethettek be az új anyaggal, mint amennyit szerettek volna. Pest megyében a burgonyatermelés növelésének még jónéhány esztenöfcig Szabolcs megyében vásárolható vetőburgonya az egyik legfontosabb feltétele. S mert a burgonya a kenyér után a legfontosabb népélelmezési cikk, a terméshozamok növelésével és a termelők érdekeivel együtt elsőrendő országos érdek a burgonyatermelés hozamának növelése. A begyűjtési minisztertől kérdem, hogy ennek megfelelően miként foglalkozik a kérdés eredményes megoldásával? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra a begyűjtési miniszter ad választ. SZOBEK ANDRÁS begyűjtési miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Seregélyi képviselőtársam által felvetett kérdéssel én foglalkoztam, és egyetértek a felszólalásával. (Halijuk-halijuk!) Meg kell mondani, hogy az a korlátozó rendelkezés, amely fennáll, 1954-ből ered, amikor a piacon nagyon eluralkodott a spekuláció. Mégis akkor is megvolt a lehetőség, mert 10 mázsán aluli tételeket mindenki szabadon szállíthatott. De ez nem elegendő, s igaza van Seregélyi képviselőtársamnak, és ezen a téren gondoskodnunk kell arról, hogy szervezetten kapják meg a korai és egyéb burgonya vetőmagot mindazok a termelők, akik ezzel foglalkoznak. Nekünk az az elgondolásunk, hogy helytelen volna szabadjára engedni minden termelőt külön-külön, nem azért, mintha ezt gátolni szeretnénk, hanem a szállítások, a tört fuvar miatt. Éppen ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a községi földművesszövetkezeteknél jelentkezzenek ezek a társulások és a földművesszövetkezetek útján szervezetten kapják meg vetőburgonyájukat. Kérem Seregélyi képviselőtársamat és többi képviselőtársaimat is, hogy ahol ilyen problémával találkoznak, oldják meg úgy — mi minden engedélyt megadunk, ebben semmi korlátozás nincs —, hogy szervezetten a földművesszövetkezeteken keresztül kapják meg a vetőmagot. Kérem válaszom tudomásul vételét. ELNÖK: Kérdem Seregélyi József képviselőtársunkat, a választ tudomásul veszi-e? SEREGÉLYI JÓZSEF: Tudomásul veszem a választ azzal, hogy a földművesszövetkezetek a évi augusztus 3-án, pénteken. 1622 burgonya felvásárlásába vonják be a termelőket is azért, hogy meg legyen a biztosítéka annak, hogy tényleg vetőmagburgonyát vásárolnak, nem pedig vegyes anyagot. SZOBEK ANDRÁS: Én is a velük való megtárgyalásról szóltam. ELNÖK: Az interpelláló Seregélyi József képviselőtársunk a választ tudomásul vette; az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Kozma József képviselőtársunk interpellációja — a begyűjtési miniszterhez — a begyűjtési költségek tárgyában. Kozma József képviselőtársunké a szó. KOZMA JÓZSEF: Van-e tudomása a begyűjtési miniszternek arról, hogy a begyűjtés: költségeket drágítja a szervezeti szétágazás, a vétel jegyeknek mai kiállítási rendszere, továbbá a raktározási, fuvarozási, és egyéb mozgatási költség és a túlzott adminisztráció? Például az élelmiszeripari minisztériumhoz tarozó állatforgalmi és borforgalmi vállalatokat, miután kifejezetten a begyűjtés alá vont cikkeket veszik át, a begyűjtési minisztérium felügyelete alá kellene helyezni. így a vállalatok irányítása a funkciók egyszerűsítését is lehetővé tenné, s a begyűjtési költségek csökkentését is. Egyes kisebb jelentőségű begyűjtési feladatok irányításával a SZÖVOSZ-t kellene megbízni, mely ezeket a feladatokat minden létszámemelés nélkül olcsóbban tudná végrehajtani. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy elmondjak néhány olyan példát, amelyből kiviláglik, hol van lehetőség takarékosságra helyes intézkedésekkel. A beadási kötelezettség nyilvántartásának adminisztrálása sok időt és munkaerőt vesz igénybe. Például a pénzügyminisztérium, a földművelésügyi minisztérium és az Országos Tervhivatal meg nem értése nyomán egyfajta áru, például búza vétel jegyzésénél a következő az eljárás: Külön kell vételjegyezni a termelő beadási kötelezettségét, külön a búzában kivetett adókötelezettséget, külön a termelő kölcsöntartozását, de külön vételjegyezni kell a cséplőgéprészt, ezenkívül a gépállomás által teljesített talajmunkadíjak ellenértékét, külön kell vételjegyezni a szabadfelvásárlásra átadott terményt és a szerződéses értékesítés keretében lekötött terményeket is. A vételjegyek kiállítása is eléggé bonyolult, mert a vételjegyek kiállításának is megvannak a külön szempontjai, aszerint, hogy a termelő igénybe vette-e a kedvezményeket, vagy sem. Ez az eljárás nemcsak a búzára vonatkozik hanem rozsra, árpára, zabra egyaránt. Ehhez még hozzájárul az is, hogy az áru átvétele bonyolult. Az átvételek hosszabb időt vesznek igénybe, ezért a termelőknek gyakran várakozniuk kell az átvétel lebonyolítására. A termény átvétele és értékesítése során egy-egy terményféleségnek igen sokféle ára van. Többszáz féle árat kell nyilvántartani, elszámolni és elkönyvelni. Az adminisztrációt és ezáltal a költségeket növeli olyan cikkek átvétele és nyilvántartása
