Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

löll Az országgyűlés 32. ülése 1956 mint az általuk képviselt ügyeket. Tegnap azonban jóindulatúan már figyelmeztettek, hogy 21 interpelláció van és legfeljebb öt percet lehet beszélni, különben magamra haragítom képviselőtársaimat. (Derültség.) Másrészt az interpelláció valóban nem arra szolgál, hogy nagy előadásokat tartsunk. Azonkívül Apró elvtárs tegnap hozzászólt az előterjesztett országgyűlési ügyrendi javaslathoz és ennek keretében igen messziremenő tervet ismertetett arról, hogyan kívánja a minisztertanács emelni a képviselők tekintélyét, elintéztetni az általuk képviselt igazságos ügyeket. Ezért csupán azt kérem a minisztertanács képviselőjétől, aki választ ad, hogy mondja meg a módszereket, mi módon képzeli a minisztertanács, hogy az apparátust rávegye arra, hogy a képviselők és tanácstagok által képviselt igazságos ügyeket elintézzék. Hogyan kívánja biztosítani, hogy az állami hivatalok szeretettel és megbecsüléssel foglalkozzanak ne csak az országgyűlési képviselők, hanem általában a választott tanácstagok által képviselt munkások és parasztok, általában a dolgozók igazságos ügyeivel? Szeretném mindjárt megjegyezni, hogy az általam gyűjtött anyagban rengeteg jó példa is van arra, hogy az állami szervek emberies módon, segítőkészséggel viszonyúinak a képviselők ügyeihez és ezért egyetértek azzal a megállapítással, hogy súlyos hiba lenne minden tisztviselőt, állami szervet bürokratának bélyegezni, mert ez nem felel meg a valóságnak. Talán törvényszerű azonban, hogy azok a szervek és tisztviselők ridegek a képviselőkkel és a tanácstagokkal szemben, akik közönyösek a nép ügyei iránt. Azt hiszem nem engedhető meg, hogy például Nagy Károly képviselőtársam, aki ma két interpellációt is mondott, 1956. január 16-án fordult az állami gazdaságok minisztériumához és választ azóta sem kapott. Ugyancsak nem engedhető meg, hogy Berki Zoltán képviselő 1956. február 16-i beadványára a Veszprém megyei tanács július 13-án válaszolt. Hliva Ferenc képviselőnek képviselői beszámolója során elmondták Szabolcs megyében, hogy a Szabolcs megyei Villamosítási Vállalat már múlt évben beszedte a villany bevezetése költségeinek összegét, de semmi munkát nem végeztek. A képvi- . selő április végén, májusban eljárt a megyei tanácsnál és a villamosítási vállalatnál, de választ a mai napig sem kapott. Az ilyen jelenségek nem tűrhetők. Tisztelt Országgyűlés! Azt mondják, hogy szélesebb értelemben a Magyar Népköztársaság kormánya nemcsak a minisztertanács, hanem beleértendő az országgyűlés, a legfelsőbb törvényhozó testület is. Ezzel én egyetértek. De ezt meg kellene értetni az állami és a tanácsi apparátusokkal is. Az országgyűlési képviselők a kormányzat tagjai és ennek megfelelően ne magán emberként kezeljék őket, hiszen közügyeket képviselnek. Befejezem az interpellációmat. Szeretném kijelenteni: érzem, hogy a minisztertanács feltétlenül kívánja és akarja a társadalmi demokratizmus elmélyítését, csupán azért tartottam mégis fenn az interpellációmat és mondottam el. hogy módot nyújtsak a minisztertanácsnak annak kiéui augusztus 3-án, pénteken. 1612 fejtésére, milyen konkrét megoldásokat kíván tenni a cél érdekében, a mutatkozó hibák kiküszöbölésére. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Hegedűs András, a minisztertanács elnöke válaszol. HEGEDŰS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőelvtársak! Köböl elvtárs interpellációjában mondottakkal egyetértek, jóllehet, mintahogyan ő is mondotta, nem volt módja arra, hogy bőven támassza alá adattal és tényekkel a megállapításait. De sajnos elég sok adattal és ténnyel rendelkezünk arra, hogy egyes államigazgatási szerveink a képviselők munkáját nem segítik megfelelő módon. Nem is erről akarok beszélni, hanem válaszolok az interpellációra, válaszolok arra a kérdésre, hogyan akarjuk megváltoztatni ezt a helyzetet. Az országgyűlés tegnap határozatot hozott, . amelyben kimondotta, hogy az összes állami szervek kötelesek az országgyűlési képviselőket a dolgozó nép érdekében végzett munkájukban az eddigieknél nagyobb felelősségérzettel támogatni, feladataik ellátásához a szükséges felvilágosításokat megadni és őket választóik megbízatásának teljesítésében segíteni. Az országgyűlésnek ez a határozata olyan határozat, — mint az országgyűlésnek minden határozata, — amelynek a végrehajtásáról elsősorban a minisztertanácsnak kell gondoskodnia. A minisztertanács az országgyűlés végrehajtó szerve. A minisztertanács ezen határozat végrehajtása érdekében végrehajtási utasítást készít, amelyben megszabja állami szerveink kötelességeit a képviselő elvtársakkal kapcsolatosan. Rögtön hozzáteszem, hogy nem vagyunk barátai a végrehajtási utasításoknak. Mégis úgy látjuk, hogy ebben az esetben szükség van ilyen végrehajtási utasításra. Mit akarunk ebben szabályozni? Először is ki akarjuk mondani, hogy a képviselők által felvetett panaszokat és kérdéseket az állami szervek vezetői, illetve dolgozói soronkívül, azonnal kell hogy elintézzék. Ki akarjuk mondani, hogy azoknak az állami vezetőknek és dolgozóknak kell az ügyekkel közvetlenül is foglalkozniuk, akikhez a képviselők a javaslatokat beadták, nehogy előforduljon, hogy a javaslat egyre tovább és tovább kerüljön az államapparátus labirintusában és a végén csak komoly nyomozati munkával lehet megállapítani, hogy hol is van a javaslat. A végrehajtási utasításban ki akarjuk mondani azt is, hogy a képviselők által felvetett javaslatokban és kérdésekben érdemi módon kell intézkedni. Tehát nem egyszerűen megválaszolni kell. Nagyon sok állami szervünkben az a tapasztalatunk, hogy legalábbis elintézettnek tekintik a kérdést azzal, hogy válaszoltak a levélre. A kérdést elintézettnek akkor lehet tekinteni, ha a képviselő által felvetett kérdésben érdemi intézkedés történik. (Ügy van! Taps.) Rögtön hozzá akarom tenni, hogy ez az érdemi intézkedés persze könnyen meglehet, hogy az lesz. hogy nem helyes a képviselő által felvetett javaslat.' vagy nem oldható meg ez a javaslat. De akkor is sokkal jobb a határozott érdemi intézkedés, mint a halogató, semmitmondó válasz.