Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1601 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1602 szeltek az épülő vasútról és arról, hogy amit a múlt társadalom több évtized alatt nem tudott megoldani, azt népi államunk néhány év alatt megvalósítja. Az építkezés azonban 1953 végén leállt, s azóta sem folytatódik. A kalocsai járásban a városon kívül három községnek van vasútállomása. A jelenlegi közlekedési viszonyok az intenzív gazdálkodás mellett nem elégítik ki a lakosság igényeit. A vasút megépítése járásunkban nyolc községet kapcsolna be a vasúti közlekedésbe, hasonlóképpen több községet érintene a bajai járásban és a dolgozók több évtizedes vágyának megvalósítása mellett a közlekedési igényeket is ki tudnánk elégíteni. Az építkezésbe többmillió forintot fektettünk bele és számottevő földterületet vontunk ki a termelésből, amely nem hoz semmi hasznot népgazdaságunk számára. Kérésem az, hogy adjon a közlekedési-í és postaügyi miniszter tájékoztatást arról, hogy a második ötéves tervben a vasútvonal építését folytatják-e és az építkezés befejezése mikorra várható, tekintettel arra, hogy az építkezés földmunkái, valamint a távbeszélő-hálózat külső építése mondhatni teljesen készen van? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra a közlekedésügyi miniszter válaszol. BEBRITS LAJOS közlekedés- és postaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Szívvel és lélekkel (APRÓ ANTAL: És vasúttal!) ott vagyok az interpelláló képviselőtársam mellett. Abszolút igaz ügyet képvisel. Bácska, televény föld, gazdag termés, kertek végtelen sora, virágzó falvak a Duna mentén és ezek 50—60—80 kilométer távolságra esnek a közlekedési érhálózat legközelebbi vonalától. Tűrhetetlen helyzet. Már régen ott szerepel a vasúti hálózati térképen ez a vonal, egyelőre szaggatottan, mint megépítendő. De egy jó részén, mondhatnám 60 százalékán a töltés már meg is van. A földmunka már el is készült. Persze én egyetértek azzal, hogy jó volna már, ha ez a vonal meglenne, és sor került volna már a megnyitó ünnepségre. (Derültség.) Nagyon érdekes vasúti megnyitó ünnepélyt látni. Népünk odatódul a szocialista építés befejezett alkotásai köré, örömmel, ujjongva. De talán a legkifejezőbben így történik ez, amikor egy új vasútvonal épül meg és állomásról állomásra először halad végig rajta a vonat. Az egész falu kijön, apraja-nagyja, de nemcsak azért, mert az első napon tradiciózusan ingyen lehet utazni. (Nagy derültség.) Nemcsak ezért, hanem azért is, mert érzik, tudják, hogy falujuk nagyot lépett előre, felfelé, kulturálisan és közgazdaságilag is. Jó volna egész sor faluban ezt az ünnepélyt már megtartani. Persze, tisztelt Országgyűlés, nemcsak Dunapataj és Baja között hiányzik a vasútvonal. Hiányzik még 500 kilométer helyi érdekű vasút, vagy 600 kilométer fővonalon egyáltalában meg nem épített és vagy 500 kilométer második vágányú, meglevő fővonal mellett és olyan is van ezek között, amely egyszer már megvolt, de a fasiszták lerombolták a hálózatnák ezt a másodvonalas részét, s azt nekünk még újjá kell építenünk. A dunapataj—bajai vonal nemcsak helyi érdekű, hanem fővonal lesz. Ügy is terveztük, mert ez a vonal fogja szolgálni a Jugoszlávia és Bulgária felé egyre erősödő tranzitforgalmat is, amelynek az egyvágányú Budapest—Kiskunhalas—Kelebia—Belgrád vonal már alig-alig tud megfelelni. Ennek a vonalnak, amelyet Kalocsán és Baján át vezetnénk az országhatárhoz, Baján túl folytatása is van már egészen a jugoszláv országhatárig, és azon túl is, átmenő érdé-' ket is fog szolgálni. A vasúti vonalak építésének meglehetősen nagy lendülettel indultunk neki, de azután szükséges volt bizonyos mértékű átrendezés a beruházási hitelek hovafordítása tekintetében és ez lassítást diktált a vasútépítéseknél is. Ennek következtében voltunk kénytelenek ideiglenesen abbahagyni az építkezést. Nem tudom azt ígérni, hogy a legközelebbi években teljes erővel folytathatjuk az építkezést, mert a második ötéves tervre vonatkozó nagyvonalú előterjesztésbe és azután a részletekbe is csak a sokkal fontosabb vasúti vonalak kerülhettek be. De ahogy lehetőség nyílik a beruházási hitelek tekintetében a vasútépítés nagyobb arányú folytatására, első helyen fog állni e vonal építésének folytatása. Nem marad modern közlekedés nélkül a Dunapataj—Baja közötti rész akkor sem, ha nem építik meg azonnal a vasutat. Most kezdjük meg egy új szerv létesítését, amely azt a nevet fogja viselni, hogy „vasútpótló gépkocsiközlekedés". Ügy fest a dolog, hogy helyi érdekű vasutakat nem is építenénk többet, hanem ha megfelelő az út — arra kell törekedni természetesen, hogy megfelelő legyen —, akkor a keményburkolatú úton gépkocsik, autóbuszok és nagy vitelképességű tehergépkocsik közlekedtetésével pótoljuk a vasutat. Először kísérletet csinálunk, de biztos vagyok abban, hogy a kísérlet már az első napon sikert arat, s akkor ezen a vonalon is megvalósítjuk a vasútpótló közlekedtetést. Az út már megvan. Kalocsán át Bajára keményburkolatú út vezet és azon autóbuszok és nehézrakodású tehergépkocsik is száguldhatnak anélkül, hogy az úton kátyúk keletkeznének, az út sima, keményburkolatú marad. Így a következő helyzet fog kialakulni: a Budapestről jövő vonatot Dunapataj on nem egy, hanem 3—4 autóbusz várja, mert hiszen 200—300 utasra is lehet számítani és ez a néhány autóbusz egy csoportban elszalad egész Bajáig, akár a vonat. Az árukat Dunapataj on ott várakozó tehergépkocsikra fogják átrakni, amelyek a községek érintésével, tovább szaladnak egészen Bajáig. A fordított művelet ugyanilyen lesz. Néhány hét és megindul ez a kísérlet és akkor máris közelebb kerül az ország többi részéhez a Dunapataj—Baja közötti rész. De ismétlem mégegyszer: ez is csak átmenet. A vonatpótlóval ott szerzett tapasztalatokat az ország más helyén fogjuk véglegesen felhasználni, Dunapataj és Baja között pedig meg fog épülni a vasút, s gőzmozdony fogja továbbítani a vonatokat. Az első vonattal ingyen lehet menni. (Derültség, taps.) ELNÖK: Kérdem Rigó János képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ?