Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1591 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1592 gyan tudnánk kielégíteni közönségünknek az előbb említett igényeit? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra a földművelésügyi miniszter válaszol. MATOLCSI JÁNOS földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A homoki szőlőművelés gépesítésével kapcsolatban hozzám intézett kérdésre válaszolva fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a magyar mezőgazdaság gépesítése nagyobb mértékben alig hat-hét esztendővel ezelőtt indult meg. A gépesítés terén elsősorban azoknak az alapvető mezőgazdasági munkáknak a gépesítésére kellett a figyelmünket fordítani, amelyek a legdöntőbbek a terméshozamok növelése szempontjából, s amelyek a termelők számára is a legnehezebb munkák megkönnyítését eredményezik. így elsősorban a szántás-vetés, a betakarítás és ezen belül is a gabonabetakarítás gépesítése volt az, amire a kormány — megítélésem szerint teljes mértékben helyesen — a fősúlyt helyezte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szőlőművelés gépesítésének elmaradottságába belenyugodhatnánk és jogos Mészöly képviselőtársunknak ezzel kapcsolatos felvetése. A népgazdaság anyagi erői eddig nem tették lehetővé azt, hogy a szőlőművelés gépesítésében nagyobb mértékben előrejussunk. De nemcsak a népgazdaság anyagi erői, hanem — hozzá kell tegyem — magának a szőlőnek, mint speciális termelési kultúrának a jellegzetessége is olyan, amely a gépesítés megoldását igen bonyolulttá teszi, megnehezíti ezt a munkát. Mi most azon dolgozunk, hogy különböző külföldi, jó tapasztalatok felhasználásával kialakítsuk azokat a géptípusokat, amelyeket a szőlőkben — a mai telepítésű szőlőinkben is, és a jövőben tervszerűbben j telepítendő szőlőkben is —, kellőképpen alkalmazni lehet. Szabadjon itt hivatkoznom arra, hogy az elmúlt évben kialakítottuk a robbanómotoros, szőlőművelő csörlőgép prototípusát. Eoből 25 darabot tudtunk elkészíteni és kísérletként kiadni a szőlőtermelő kísérleti állami gazdaságoknak. Amennyiben ezek a kísérletek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor ezeket a talajművelő, szőlőben alkalmazható gépeket az elkövetkező években már nagyobb mértékben tudjuk gyártani. A másik kérdés a szőlő növényvédelmének a gépesítése. A termelőknek igen nagy munkát ad a permetezés és ezért egy saroglyán hordozható, szántalpas, vagy kerekeken járó szerkezetre szerelt, úgynevezett SP-motoros porozógép típusát alakítottuk ki, amelyből a következő évben néhányat már a gazdaságok részére ki tudunk adni, szintén kísérletezés céljára. De a porozásra, permetezésre fel tudjuk használni a Rapidtox porozógépet is, amelyből a folyó évben 500 darabot kap a mezőgazdaság, s ezek egy részét természetesen a szőlővidékekre küldjük. Nem akarom felsorolni mindazokat az elgondolásokat és terveket, amelyekkel gépesítési szakembereink a szőlőművelő-gépek kialakítása érdekében foglalkoznak, csak azt kívánom a tisztelt Országgyűlésnek bejelenteni, hogy ez a munka folyamatban van és hiszem, hogy a második ötéves terv folyamán ezek a gépek kialakulnak, s a második ötéves terv végefelé talán már nagyobb mértékben tudjuk azokat alkalmazni. Addig is, amíg ezek a nagyüzemi gépek kialakulnak, amíg iparunk ezeket gyártani tudja, természetesen támogatjuk a szőlőtermelőket, hogy régi, eddig alkalmazott, jól bevált kézi vagy lóvontatású gépeket használjanak a szőlőművelésben és ezekből Bács megye is kellő számban részesüljön. Szabadjon emlékeztetnem Mészöly képviselőtársunkat is arra, hogy Bács megye növényvédő gépállomásai és szőlőtermelő gazdaságai ez évben is 309 darab batériás permetezőgépet kaptak és hogy az egész országban a teljes szükségletet ki tudjuk elégíteni. Ami a szőlőtermelők hegyközségbe való tömörülését illeti, úgy gondolom, hogy kormányunk a szőlőtermelőknek ezt a többször felvetett kívánságát teljesíteni tudja és teljesíteni fogja. Természetesen nem a régi hegyközségi szervezetek formájában, amelyek naevobbrészt — meg kell mondani — a kulákok és a falu módosabb embereinek befolyása alatt állottak, s azok abban a formában nem szolgálták a szőlőtermelő gazdák többségének érdekeit. Ezért szándékunkban van a régi hegyközségi szervezetek új típusának kialakítása, ennek olyan módosítása, ami a kis- és középparaszti termelők érdekeit kellőképpen szolgálja a termeléshez szükséges cikkek beszerzése terén is, és bizonyos kollektivitást jelent a termékek értékesítésében is, természetesen együttműködve a földművesszövetkezetekkel. Remélem, hogy már ez év őszén az újtípusú, újjászervezett hegyközségek létrehozása, megalakítása meg is kezdődhet. Ami a bor minőségét illeti, erre vonatkozólag hivatkoznom kell Hegedűs elvtársnak, a Minisztertanács elnökének beszédére, aki utalt arra, hogy foglalkozik kormányunk a magyar bor minőségének megjavításával, illetve a minőségi bor hírnevének megóvásával. A minisztertanács július 27-i ülésén úgy határozott, hogy rövid időn belül kidolgozásra kerüljenek mindazok az intézkedések, amelyek lehetővé teszik a bor minőségének javítását, továbbá azt, hogy olyan közismert és elismert borfajtáink palackozva kerüljenek újra forgalomba és álljanak a fogyasztók rendelkezésére, amelyeket minden borszerető ember szívesen iszik, — mint a szekszárdi vörös, az egri bikavér, stb. (FÖLDVÁRI RUDOLF: És a tokaji?) — és a tokaji is természetesen, és a badacsonyi is. (VAS ZOLTÁN: És saját maguk palackozhassák is.) Mindazokat a szervezeti kérdéseket ki fogjuk dolgozni és meg fogjuk találni a helyes megoldást, ami biztosítja, hogy a bor teljesen tiszta állapotban és a régi hírnevének megfelelő formában és minőségben kerüljön palackozásra. Azt hiszem, ez a közeljövőben megoldódik. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem Mészöly képviselőtársunkat, a választ tudomásul veszi? MÉSZÖLY GYULA: A miniszter válaszát tudomásul veszem. ELNÖK: Az interpelláló képviselő a választ tudomásul vette; az országgyűlés is tudomásul veszi.