Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1560 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1570 DINNYÉS LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! j Nehéz helyzetben vagyok, amikor az előtérj esz- j tett javaslatokhoz hozzá akarok szólni, mert az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársaim nemcsak részletesen és szakszerűen, hanem a javaslatoknak a jövőre vonatkozó kihatásait is mérlegelve minden részletében kitárgyalták az elő- j terjesztett javaslatokat. így én csak a gyakorlat szempontjából teszem meg észrevételeimet és j szólok hozzá röviden a javaslatokhoz. Máris megállapítható, hogy az országgyűlés ! életében új fejezet nyílott meg az országgyűlés ; ügyrendjére vonatkozó javaslat benyújtása alap- ! ján is. Az országgyűlés tagjai máris a tárgyalás alatt levő ügyrend szellemében szólaltak fel, s ezzel a javaslatot máris kötelezőnek ismerték el magukra nézve. A javaslatnak ugyanis nemcsak az volt a célja, hogy az országgyűlés ügyrendjét szabályozza, hanem az is, hogy a képviselők részéről biztosítsa a törvényalkotásban való aktív részvételt, s egyben kötelezően kimondja, hogy a képviselők a meghozott törvények végrehajtását is kötelesek ellenőrizni. Az országgyűlésnek ez a munkamenete, a törvényalkotás, az ellenőrzés, erősíti az állami fegyelmet, amely nélkül nincs sem szocialista építés, sem pedig szocialista demokrácia. De maguk az ország dolgozói is érezték a javaslatok fontosságát, mert az országgyűlés ülése iránt sohasem nyilvánult meg olyan érdeklődés mint most, napjainkban. A karzatok állandóan tele vannak érdeklődőkkel, ahol a gyárak dolgozói mellett ott látjuk a falu dolgozóit, az értelmiségieket is, amint feszült figyelemmel kísérik az országgyűlés munkáját, hallgatják a felszólalásokat. A karzatot általában a képviselők élő lelkiismeretének szokták mondani, mert a választók onnan közvetlenül megfigyelhetik a képviselők felszólalásait és tehetik meg a későbbiek során munkájukra észrevételeiket. De a karzat nemcsak ellenőre az országgyűlésnek, hanem a képviselői utánpótlás legtöbbször onnan kerül ki. (Derültség és taps.) Éppen ezért valamennyien örömmel látjuk az érdeklődést a politika iránt és ez a javaslat, amely ebben az irányban viszi előre a dolgokat, máris meghozta a maga eredményét. A most elhangzott sok értékes felszólalás között kiemelendő a minisztertanács elnökének, Hegedűs Andrásnak felszólalása, amely teljesen újszerű volt. A felszabadulás óta először történt meg, hogy a kormányelnök saját szavaival és azonnal adta meg válaszát a felszólalóknak, nemcsak szakszerűen, hanem emberi hangon is. (Taps.) Az országgyűlés tagjainak is ezen az úton kell haladniok a jövőben, mert az eként elmondott beszédek, ha stilisztikailag talán nem is tökéletesek, de sokkal jobban alkalmasak a parlamenti tárgyalásra, mint az eddig használatos, előre elkészített beszédek. (Felkiáltások: Ügy van! — Helyeslés és taps.) Az okok, amelyek szükségessé tették az országgyűlés ügyrendjének újbóli rendezését, valamennyiünk előtt ismeretesek. Maga a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai, azonfelül a kormány nyilatkozatai világosan meghatározták azt az irányt, amelyben az országgyűlésnek ezentúl haladnia kell. Ezek a nyilatkozatok azonban a hibákra is rámutatnak. Politikai téren jelentkező kívánalmak személyi változtatásokat tettek szükségessé, amelyek meg is történtek — most pedig gazdasági téren fektettük le azokat az irányelveket, amelyek alapján a második ötéves tervet kell majd megvalósítani. Alkotmányunk szerint államunk legfőbb hatalmi szerve, az államvezetés legfőbb irányítója maga az országgyűlés. Feladatait és kötelességeit részletesen ismertették az előttem szólók. De nemcsak ez a kötelessége az országgyűlésnek, hanem ezenfelül más feladata is van. Az előbbi országgyűlés is és sajnos, a mostani is. csak részben teljesítette ezt a kötelességét. Sok fontos törvényt alkottunk, azonban munkánk mégis laza volt. Jogaink nagy részét átengedtük az Elnöki Tanácsnak, és amint a számadatokból is hallottuk, az elmúlt két évben az országgyűlés csak 15 törvényt, az Elnöki Tanács pedig ez alatt az idő alatt 72 törvényerejű rendeletet hozott. Ezt a helyzetet kívánja most megváltoztatni a javaslat, érvényt akar szerezni Alkotmányunk idevonatkozó elvének. Ezenkívül a javaslat szerint az öszszes fontos politikai, gazdasági és személyi kérdéseket is ezentúl magának az országgyűlésnek gondja lesz majd letárgyalni és elintézni. Az országgyűlésnek, valamint az Elnöki Tanács tagjainak élni is kell ezekkel a jogokkal, nem pedig azok nagyobb részét egyszerűen valamilyen más hatóságnak vagy intézménynek átengedni. Az Elnöki Tanácsnak joga van — Alkotmányunk ezt megengedte, sőt biztosította számára —, hogy az ügyek gyorsabb elintézése végett az országgyűlés szüneteltetése alatt rendeleteket hozzon. Mivel pedig az országgyűlés sokat szünetelt, illetve szüneteltetett, az Elnöki Tanács sokat ülésezett és sok törvényerejű rendeletet hozott. Ez a kettősség nem vezethetett jóra, ez előre látható volt. A rendeletek kétféle nyelvezete is megszületett. Az egyik volt az Elnöki Tanács rendeleteinek nyelvezete, a másik a törvényeké, amelyet az országgyűlés tárgyalt le. Sajnos, itt is elburjánzott a demokrácia. (Nagy derültség.) Helyesbítem: illetve a bürokrácia, mert a legtöbb rendelet hosszú mondatfüzésekben látott napvilágot s azoknak kiértékelése maga is nagy munka volt. Tisztelt Országgyűlés! De nemcsak az állami vezetés feladata hárul az országgyűlésre, hanem | Alkotmányunk értelmében maga az ellenőrzés | joga is. Ennek a jognak az alapján az országI gyűlésnek egyenesen kötelessége ellenőrizni, hoI gyan hajtják végre az illetékes szervek az országgyűlés által hozott törvényeket. Az Elnöki Tanács mindenkor megfelelt az előírt követelménynek, mert mindig bemutatta hozott rendeleteit. A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban mindezideig még nem számolt be az országgyűlésnek. Ha ez a javaslat határozattá válik, remélhetőleg ő is eleget tesz ennek a kötelességének. A legfőbb ügyész három év után tegnap első ízben beszámolót tartott az országgyűlés előtt, s amint láttuk, beszámolója a szocialista jogrendet csak megerősítette. Ha az országgyűlés maradéktalanul teljesítette volna kötelességét a közelmúltban, akkor politikai életünkben nem