Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1535 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1536 ELNÖK: Felszólalásra következik Szádeczky­Kardoss Elemér képviselőtársunk. SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR: Tisztelt Országgyűlés! A parlamenti delegációs munkák közt különös figyelmet érdemel a magyar parla­menti küldöttség szovjetunióbeli útja. Nemcsak felszabadítóinkkal, hanem egyben korunk vezető, szellemben leghaladóbb, anyagiakban legfejlő­dőbb államával való közvetlen kapcsolatunk kérdéseivel áll összefüggésben ez az út. Emellett példázta számunkra és az egész világ előtt a nagy és kis népek együttélésének új, emberies megoldása egyes módozatait. Hogyan működik a szovjet szervezés az ép­pen általa kitűzött nagy célért, a népek közti barátság fejlesztéséért a parlamenti delegációk útján? Hogyan használta fel a tények kölcsönös megismertetése és a személyes érintkezésből ki- j alakuló baráti kapcsolatok megteremtésének két i pólusa közti ezernyi lehetőséget az az államve- j zetés, amely ma forradalmian újszerű politikájá­val az egész világot forrásban tartja és a világ egy jelentékeny részének máris útmutatója? Ügy hiszem, olyan kérdés ez, mely az országgyűlés minden tagját szükségképpen érdekli. A parlamenti delegációs munka szovjet mód­szereiben mélységesen kapcsolódik a realitás a negnyerő diplomáciai művészettel. Fő jellemzője a XX. kongresszus szelleméből fakadó nyíltság, a hatalmas ország minden szépségét, eredményét és nehézségét egyaránt őszintén bemutatni kész, sokoldalú, elleplezés nélküli felvilágosítás, a köl­csönös tanítás és az ezáltal is minden kérdésben segíteni óhajtás. De lehet-e rövid idő alatt arról a hatalmas anyagról valóban némileg is összefüggő képet ad­ni, amelyet a világ legnagyobb kiterjedésű álla­ma roppant fejlődési ütemében nyújthat? En­nek érdekében vendéglátóink nagy előzékenység­gel rendelkezésünkre bocsátottak egy kétmoto­ros repülőgépet, mely lehetővé tette, hogy mind­össze 19 nap alatt mintegy 12 000 kilométeres roppant utat megtéve a szubtrópusi 40. szélességi foktól a szubarktikus 60. szélességi fokig, a Feke­te-tengertől a Keleti-tengerig hét legkülönbözőbb jellegű város, köztük Moszkva és Leningrád éle­tébe betekintést nyerhessünk, némi elképzeléshez jussunk azok tanácsi munkájáról, döbbenetes méretű építkezéseiről és néhány jellemző példán azoknak az üzemeknek, intézményeknek életé­ről, amelyekben e városok lakóinak nagy része dolgozik. így tanulmányozhattunk vas-, szer­szám-, hajó-, elektroműszer-, televíziós készülék-, textil- és pezsgőgyárat, Európa legnagyobb vízi­erőművét, hegy- és síkvidéki kolhozt, gépállo­mást, kisebb méretű bányászegyetem ' mellett Dnyepropetrovszkban a világ legnagyobb egyete­mét Moszkvában, az ukrán Tudományos Akadé­mia néhány intézete mellett az összszövetségi Tudományos Akadémia hatalmas szervezetének körvonalait, élvezhettük a kozák népi táncosok és énekesek, a csodálatos frisseségű és megjelení­tő erejű kolhozparaszt ifjak tánc- és énekszámai mellett a világ legelsői közé tartozó moszkvai és leningrádi állami baletteket, az Obrazcov báb­színház egyedülálló — művészetkritikát is nyújtó — művészetét és annak műhelytitkait, a régi és új világ történelmi emlékeit, palotákat és az illegalitásban élő Lenin szalmakunyhójának gránitba vésett mását és olyan képzőművészeti gyűjteményeket, mint az Eremitage és a Tretya­kov képtár. Visszatekintve feledhetetlen élményeinkre, csodálattal állapíthatjuk meg, hogy a konkrét té­nyeknek milyen hatalmas tömegével ismerked­tünk meg eme napokban mérve rövid idő alatt. A megismertetésnek és a megismerésből fakadó megszerettetésnek ez a nagyvonalú megoldása a szovjet parlamenti delegációs munkamódszernek tehát ugyancsak alappillére. Kezdettől legszembetűnőbb volt az a kitün­tető szívélyesség, melyben sokszor egész rendkí­vüli módon nyert kifejezést a szovjet népnek és vezetőinek a magyar nép iránt érzett őszinte és mély barátsága. A lényeges ebben az, hogy ami­kor a szovjet nép hatalmas tömegei virágerdő­vel és ezres létszámú üzemi gyűlésekkel, sóval és kenyérrel, magyar feliratokkal és ajándékok­kal fogadtak, amikor a legfőbb tanácsok vezetői voltak személyesen házigazdáink, sőt kísérőink, amikor utunkat újságcikkekkel és filmoperatő­rökkel követték, mindez nem egyszerűen csak udvarias külsőség volt, hanem annak a kifeje­zője, hogy a szovjet ember számára minden em­ber, egy kis ország népe ugyanolyan fontos és kedves, mint egy nagyhatalom képviselője. A szívesség egyik megtisztelő formája a problémáink iránti érdeklődés és életünkről és fejlődésünkről való tájékozottság. Megnyilvá­nult ez a legkülönbözőbb üzemi üdvözlésekben és magánbeszélgetésekben, kiválóságaink alkotá­sainak, életének, íróink számos oroszra fordított művének ismeretében éppúgy, mint abban a ma­gyar történelem és irodalom beható és szakszerű ismeretéből és szeretetétől átfűtött nagy beszéd­ben, mely az ukrán legfőbb tanács elnöke, Ticsi­na, aki egyben az ukránok egyik legkiválóbb élő költője, tette számunkra a kijevi búcsúfo­gadást feledhetetlenné. Pár nap "rhúlva a moszkvai országúton olyan sofőr vezette egyik autónkat, aki a finn-ugor nyelvészetnek valósá­gos specialistája volt. Lassanként rájöttünk, hogy a legtöbb komoly szovjet dolgozónak van valami különleges kulturális érdeklődési köre, melyben szórakozásként specializálja magát. Kovpak, a legendáshírű partizántábornok, az ukrán politikai életnek ma is egyik vezetője, egyben egy kitűnő memoárnak is szerzője. Az érdeklődés és tájékozottság ügyeinkről tehát ugyancsak nem egyszerű udvarias külsőség, ha­nem a szovjet ember fontos jellemzője és követ­kezménye a világ ügyei iránti általános érdek­lődésének és tájékozottságának. Mindez szerve­sen fakad a tudás és tanulás iránti rendkívüli megbecsülésből. A szovjet vezetésnek sikerült — ha szabad így mondani — „divattá" tenni a tudást, az önművelést, a tanulást az egész nép előtt. Mindez a parlamenti delegációs munkájuk­nak különleges intenzitást ad. Részleteiben megvilágítja a szovjet rendszer társadalmi, ter­melési és politikai szervezetét, az ipari, mező­gazdasági és tudományos munkák mélyebb kap­csolatának megértését, valamint a népek köl­csönös ismeretsége és barátsága szükségességét.

Next

/
Thumbnails
Contents