Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-27

1329 Az országgyűlés 27. ülése 1956. sal törődtek, igaz, hogy a felvásárlók is erősen I érdekelve voltak ebben anyagilag. Ez károsan befolyásolta az állampolgári fegyelem megszilár- I dulását, mert számtalan esetben tapasztaltuk, hogy nincsenek tekintettel fennálló törvényes * rendelkezésekre, amelyek szerint a termelő csak beadási kötelezettsége teljesítése után értékesítheti terményeit szabad áron. Az anyagi érdekeltség olyan nagy megyénkben, hogy például a tojás- és baromfifelvásárlók az első fizetési kategóriáha tartoznak. Nem ritka az olyan felvásárló, aki havonta 7—8 ezer forintot keres. Az idei esztendőben az Élelmiszeripari Minisztérium és a SZÖVOSZ, amely ez év- januárjától végzi a baromfi és tojás ,,B" és szabad felvásárlását, szerezzen érvényt a fennálló rendeleteknek és ne vásároljon baromfit és tojást államJ szabad áron olyan termelőktől, akik még az állam iránti kötelezettségüket nem teljesítetnék. Javasoljuk ezért, hogy a minisztérium és a SZÖVOSZ vizsgálja felül a prémiumrendszert, ami megszüntetné a szinte tisztességtelen jövedelmeket és a felvásárlókat is késztetné az állampolgári fegyelem megszilárdítására. Észrevételezem még, hogy a minisztérium átvevő szervei, felvásárlói nem megfelelő hangon beszélnek a dolgozó parasztokkal. Nem egy esetben becsapják őket. Konkrét tapasztalatunk van arra, hogy helyenként 10—12 kilogramm súllyal is becsapják az átadó parasztokat a sertések mérésénél. Megemlítem még, hogy hatalmas költséget emészt fel és a parasztok zaklatásához vezet a minisztérium szerződtetési rendszere. Jelenleg az a helyzet, hogy valamennyi cukorgyár vagy vállalat külön szerződtető apparátust tart fenn. Ezek ellepik a falvakat, községeket, zaklatják a termelőket és a végén előfordul, hogy egy-egy termelő a szerződtetők zaklatására nem kívánt mértékben szerződik valamiféle ipari növényre. Javaslom, tegyék megfontolás tárgyává, ' hogy vagy helyi szerződtető szerveket hozzanak létre a különböző vállalatok létszámából, vagy pedig a földművesszövetkezetek kezébe kellene adni a szerződtetéseket, amit a területi szervek irányításával megfelelő módon hajthatnának végre. Bár az Élelmiszeripari Minisztériumnak jelentős eredményei vannak az- 1955-ös gazdasági évben, mégis vannak még nagy tartalékai, amelyeket az 1956-os költségvetési év során fel kell tárni. Elsősorban az Önköltségre, a jövedelmezőségre kell nagyobb gondot fordítania a miniszumnak a vállalatoknál. Feltétlenül javítani kell kapcsolatát a területi szervekkel, éppen vállalatai munkájának megjavítása érdekében. Meggyőződésem, hogy az Élelmiszeripari Minisztérium 1956. évre beterjesztett költségvetése biztosítja egész dolgozó népünknek a párt és a kormány által célul kitűzött életszínvonal emelkedését. A költségvetést mind a magam, mind választóim nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Sebes István képviselőtársunk. éi)i február 11-én, szombaton. 1330 SEBES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi költségvetés minden tétele pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását szolgálja, pénzügyi kereteit képezi az 1956. évi népgazdasági terv célkitűzései megvalósításának. Az 1956. év egyik központi feladata a termelés növekedésével egyidejűleg a gazdálkodás minőségének nagymérvű megjavítása. A Pénzügyminisztérium és a pénzügyi szervek, a népgazdaság irányításában és ellenőrzésében betöltött fontos szerepüknél fogva hivatva vannak arra, hogy a rendelkezésükre álló jogokkal élve erőteljesen ösztönözzenek és serkentsenek a gazdálkodás megjavítására, s következetesen fellépjenek a felelőtlenül gazdálkodókkal szemben. Az elmúlt évben a Pénzügyminisztérium és a gazdasági minisztériumok, pártunk márciusi határozata után, a négyévi egy helyben topogást. felszámolva komoly eredményeket értek el a vállalatok gazdálkodásának megszilárdításában, nyereségük növelésében. Ugyanakkor azonban látnunk kell azt is, hogy egyes iparágakon belül — ahogyan arra a pénzügyminiszter elvtárs is rámutatott — vannak vállalatok, sőt népgazdaságunknak vannak olyan iparágai, amelyek a gazdaságosság követelményeit figyelmen kívül hagyják. Ismeretes, hogy szénbányászatunk 1955-ben nem teljesítette eredménytervét. Az általános lemaradáson belül azonban az a helyzet, hogy az egész ipar lemaradásának több, mint 50 százalékát a borsodi és a nógrádi trösztök okozták. Ha minden vállalat, üzem, üzemrész egyenletesen teljesítené, illetve túlteljesítené a tervét, s nemcsak egészében véve, hanem részleteiben is — amire pedig minden előfeltétel megvan —, hatalmas erőforrásokat tárhatnának fel a népgazdaság gyorsabb ütemű fejlődésére. Ez megköveteli, hogy az eredménytervüket nem teljesítő vállalatokkal mind a pénzügyi szervek, mind a minisztériumok behatóbban foglalkozzanak és nagyobb segítséget adjanak a hiányosságok kiküszöbölésére. • A megkülönböztető hitelezési eljárással, amelyet az elmúlt évben vezettek be, kormányzatunk hathatós eszközt adott a Magyar Nemzeti Bank kezébe a vállalatok munkájának megjavítására. A nem kielégítően működő vállalatoknál mutatkoznak már az új eljárás előnyei, így például tíz rosszul dolgozó KGM-vállalatnál a bank rendszabályai és a vállalatok helyes intézkedései következtében a vállalati eredmény kereken 30 millió forinttal javult. Számos más eredmény is mutatja, hogy az új hitelezési rendszer alkalmas a pénzügyi fegyelem megszilárdítására. Jelenleg több, mint ezer jól működő vállalat élvezi az előírt hitelkedvezményeket. Az előnyök és szigorítások helyes alkalmazása ér-/ dekében az eddiginél hatékonyabban kell ellenőrizni a vállalatok gazdálkodását, a 'termelést, a készletgazdálkodást, az önköltséget, az értékesítési és az eredménytervek teljesítését. A pénzügyi szervek dolgozói a megnövekedett feladatoknak csak akkor tudnak eleget tenni, ha gyakrabban tartózkodnak kint a vállalatoknál, ha rendszeresen növelik közgazdasági is- •. mereteiket és sokoldalúan elemzik a vállalatok