Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1279 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1280 1955-ben mintegy 3000 egységgel bővült a kereskedelem hálózata és igen sok azoknak az egységeknek a száma, amelyeket korszerűsítettek. Az állami és szövetkezeti kereskedelem 1955. évi fejlesztése csökkentette a hálózatban mutatkozó hiányosságokat és hozzájárult a lakosság kényelmesebb vásárlási lehetőségeinek biztosításához. Az új egységek 70 százaléka a falusi lakosság jobb ellátását szolgálja. De jelentősen javult Budapest külső kerületeinek és az iparvidékek kereskedelmi hálózatának színvonala is. Elkezdtük — bár még elég bátortalanul — az önkiszolgáló üzletek szervezését. Nem kielégítő azonban a fejlődés a vásárlás megkönnyítését szolgáló házhoz szállítás, az előrendelés bevezetésében. Az elmúlt év során jelentősen, bár távolról sem kielégítő mértékben növekedett kereskedelmünk technikai felkészültsége, némileg javult a kereskedelem hűtőszekrénnyel, automata pénztárral, hűtőpulttal való felszerelése. Kereskedelmi dolgozóink becsülettel megálltak helyüket, komoly és eredményes munkát végeztek dolgozó népünk jobb ellátása érdekében. A dolgozók munkájának javulásához különösen a negyedik negyedévben jelentős mértékben hozzájárult a jutalékos bérrendszer bevezetése. Nem utolsósorban az anyagi érdekeltség fokozásával függ össze, hogy udvariasabb, figyelmesebb lett a kiszolgálás. A tapasztalatok hiánya miatt azonban még sok hiba van a jut.alékkulcsok kialakításánál, ezért egyesek alacsony, mások érdemtelenül magas keresethez jutnak. Kereskedelmi irányító szerveinknek ezen sürgősen változtatniuk kell, mert ez a különben helyes bérrendszer komoly zavarokat okozhat. A kereskedelmi dolgozók munkájának javulásával függ össze az is, hogy sikerült mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelem költségeit jelentős mértékben csökkenteni. Az állami kereskedelem költségszínvonala az elmúlt évhez viszonyítva 3,26 százalékkal csökkent. Azonban a javulás ellenére sem érték el az 1955. márciusában az országos tanácskozáson vállalt 3,3 százalékos csökkentést. Javulás tapasztalható a szövetkezeti kiskereskedelem költséggazdálkodásában is. A bolti kiskereskedelem költségszínvonala az előző évhez viszonyítva 0,14 százalékkal, a szövetkezeti felvásárló hálózat költségei pedig 4,29 százalékkal csökkentek. Ennek ellenére, különösen a bolti kiskereskedelem költségalakulása nem tekinthető kielégítőnek. A költségek csökkentését akadályozza, hogy a leltári hiányok változatlanul, kedvezőtlenül alakulnak. A leltárhiányok összege mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelemben némi emelkedést mutat. Ez azt bizonyítja, hogy az ellenőrző munka még mindig nem kielégítő, nem elég megelőző jellegű és nem támaszkodik a dolgozók egészének mozgósítására. 1956-ban is nagy feladatok állnak belkereskedelmünk előtt. Állami és szövetkezeti kereskedelmünknek 4,4 százalékkal több árualap áll rendelkezésére, mint 1955-ben. A forgalom ilyen méretű növekedése igen komoly feladatot állít az állami és szövetkezeti kereskedelem dolgozói és vezetői elé. Az élelmiszerellátásban elsősorban arra kell törekedni, hogy az ellátás egyenletesebb legyen. Államunk ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tesz, de kereskedelmi dolgozóinknak is tovább kell javítaniuk munkájukat ezen a téren. Nem szabad előfordulniuk olyan eseteknek, mint például az elmúlt évben Veszprém megyében, hogy az iparvidékek boltjaiban nem lehetett csomagolt és ömlesztett sajtféléket kapni, bár ezek biztosítására meg lett volna a mód. Növelnünk kell a félig kész élelmiszerek forgalmát, hogy ezzel is könnyítsünk a dolgozó nők helyzetén. A kereskedelemnek hatékonyabban kell elősegítenie, hogy a falusi lakosság elsősorban saját élelmiszerkészleteit fogyassza. Ezért például az 1955. évinél fokozottabb mértékben kell fejleszteni a cserekenyér-forgalmat. Ehhez a kereskedelemnek több segítséget kell kapnia az élelmiszeripartól is, de nagyobb gondot kell fordítania a cserekenyér propagandájára, folyamatos árusítására, minden falusi boltba való bevezetésére. Az élelmiszerellátás biztosítása nem kis feladatot ró a földmüvesszövetkezetekre. A földművesszövetkezeteknek kell biztosítaniuk a tavalyinál magasabb színvonalon, olcsóbb áron a lakosság zöldség-, gyümölcs-, s 1956-ban már a baromfi- és tojásellátását is. A közétkeztetési forgalom növekedése is igen jelentős. Ahhoz, hogy ennek eleget tudjunk tenni, még jobban kell bővíteni és korszerűsíteni vendéglátóipari hálózatunkat. Városokban a dolgozó nők helyzetének megkönnyítése érdekében fejleszteni kell az olcsó, de jó minőségű ételeket biztosító kis éttermek hálózatát. Közétkeztetési üzemeink fejlesztésénél is törekedni kell a modernebb értékesítési módszerek alkalmazására, fokozatosan rá kell térni — különösen az üzemélelmezésben — az önkiszolgálás bevezetésére és nagyobb ütemben kell előrehaladnunk az automatizálás terén is. Kereskedelmünk 1956. évi feladatait csak akkor tudja maradéktalanul teljesíteni, ha tovább javítja az iparcikk-ellátást. A fejlett ipari országok egyik lényeges jellemzője, hogy az iparcikkek forgalma gyorsabban nő, mint az élelmiszereké. Ez az irányzat nálunk is érvényesül, de nem kielégítő mértékben. Ezért 1956-ban több gondot kell fordítani a lakosság igényeinek felmérésére és nagykereskedelmi vállalatainknak eredményesebben kell befolyásolniuk az ipart annak érdekében, hogy a lakosság igényeinek megfelelő minőségű és választékú iparcikkeket gyártson. Biztosítani kell, hogy a nagykereskedelemben található iparcikkek mindenkor kaphatók legyenek a boltokban. Tűrhetetlen, hogy például Herenden és Veszprém megye más községeiben hosszú időn keresztül nem lehetett alumínium edényt és egyéb olyan iparcikket kapni, amellyel a nagykereskedelem bőven rendelkezett. Az elmúlt évinél nagyobb mértékben kell alkalmazni a szakmai bemutatók, divatbemutatók, kiárusítások rendszerét. Az eddigieknél erő-