Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-26
1259 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 12G0 lőlük előállítani. Ebben a tekintetben már az elmúlt évben példamutató eredményeket értünk el a bőripar területén. A deviza-megtakarítás másik fontos útja hazai alapanyagaink fokozott felhasználása. Elsősorban az a cél, hogy a hazai nyersanyagokból az eddiginél értékesebb, kiváló tulajdonságokkal rendelkező termékeket tudjunk előállítani. Így például a szalmacellulóze minőségének megjavításával tág tere nyílik annak, hogy jóminőségű papírokban is felhasználásra kerülhessen. Papíripar-úrik 1956-ban számos olyan speciális papírfajta gyártását kezdi meg, amelyet eddig import útján kellett beszerezni. Kendertermelésünk különleges feldolgozásával az eddiginél értékesebb áruk gyártásához használjuk fel a hazai nyersanyagot és ezáltal megtakaríthatjuk a különleges célokra eddig behozott külföldi kender egy részét. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból kitűnik, hogy a termelés, az anyagtakarékosság, az önköltségcsökkentés terén komoly feladatokat kell könnyűiparunkban megoldani. E feladatok teljesítésének egyetlen útja a műszaki színvonal lényeges megjavítása. Kétségtelen, hogy a könnyűiparban az első ötéves terv folyamán jelentősen emelkedett a műszaki színvonal, ennek ellenére el vagyunk maradva a fejlett ipari országokhoz képest. Gépparkunk egy része elavult, e gépek hatásfoka kisebb, mint a más országokban használt modern gépeké. Egyes iparágakban, mint például a bútoriparban, a rostfeldolgozó iparban alacsony a gépesítés foka. Számos olyan műveletet, amelyet máshol géppel végeznek, nálunk kézierővel végeznek. Nagyfokú a gépesítetts r ' hiánya a belső szállításban, az anyagmozgatásban is. Elmaradott nálunk az automatizálás. Nem kielégítő az üzemek műszerezettsége sem, holott a termelési folyamatok és a termékek minőségének műszeres ellenőrzése nemcsak a technológia' fegyelem betartását könnyíti meg, a termékek minőségét javítja, hanem sok esetben az anyagtakarékosságnak is fontos eszköze. Gyártási technológiáink is részben elavul tak. Nem alkalmaztuk mind ez ideig a viszkózaszálakból készült szövetek gyűrhetetlenítését célzó eljárásokat és sok egyéb, a textilárut kiváló hordási tulajdonságokkal felruházó eljárást sem. Csak a legutóbbi időben kezdtük bevezetni a korszerű, könnyebb, hajlékony és emellett tartós cipők előállítására az úgynevezett ragasztásos gyártástechnológiákat. A bútoriparban sem alkalmazzuk a legmodernebb műanyagos felülkezelési és ragasztási technológiákat. 1956-ban jelentős előrehaladást teszünk mind a műanyagok felhasználásában, mind a korszerű gyártástechnológia bevezetésében. Sima és nyomott nylon-szövetek kerülnek forgalomba az eddiginél nagyobb választékban. A kötő-hurkolóipar nylon női fehérneműn kívül női blúzokat és férfiinget is fog gyártani. Szintetikus szálakkal kevert gyapjúpullóvereket és kardigá nokat hozunk forgalomba. Jelentősen növekszik a krepp-gumitalppal és a poro-krepptalppal készült cikkek száma is. A bútoriparban fokozzuk a farostlemez-bútorlapot pótló, helyettesítő, úgynevezett novopán lapok felhasználását. Sokszázezer méter újfajta, gyűrhetetlen viszkózaszál-szövetet fog gyártani pamut- és gyapjúiparunk. A cipőiparban széles körben alkalmazzuk az előregyártott elemekből készülő cipők gyártástechnológiáját. Műszaki elmaradottságunk felszámolásának előfeltétele, hogy a könnyűipar dolgozóinak szemléletében gyökeres fordulat álljon be. Meg kell érteniök, hogy nem várhatjuk a sültgalambot, hanem magunknak kell cselekednünk. Rajtunk múlik elsősorban, hogy eredményeket érjünk el ebben a vonatkozásban is. Az ország deviza-helyzete nem engedi azt meg, hogy valamennyi gyárunkat egy csapásra új, korszerű importgépekkel szereljük fel. Gépparkunk korszerűsítése céljából tehát elsősorban saját erőinkre kell támaszkodnunk. Meglevő gépeink átalakításával, a korszerű gyártási eljárások alkalmassá tételével néhány gyárunkban már eddig is példamutatóan jártak el. így például a gyűrhetetlenítő berendezések hazai előállításával mind a gyapjúiparban, mind a pamutiparban már eredményesen kísérleteznek. De nemcsak az elavult gépeink részleges átalakításával és korszerűsítésekkel kell eredményeket elérnünk. Üj egyedi és kisebb gépek hazai gyártását is meg kell indítanunk. A könnyűipar jó felkészültségű műszaki értelmiségi gárdájának feladata az, hogy a hazai könnyűipari gépgyártás megindítását a gépszerkesztési munkával, a prototípusok kialakításával előmozdítsa. Erőinket arra kell összpontosítanunk, hogy a könnyűipari üzemek, kutató intézetek és a tervező intézetek dolgozóinak alkotókészségét öszszefogva, a legcélszerűbben felhasználva, hasznosítsuk az 1956. évi terv fő feladatainak megvalósítására. Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi tervek teljesítésénél a lakosság emelkedő igényeinek kielégítésében jelentős szerepet kell betöltenie az állami helyiiparnak és a szövetkezeti iparnak is. Népgazdaságunk e szektorainak fontos hivatása, hogy a lakosságnak olyan típusú szükségleteit elégítse ki, amelyeknek termelésére a nagyipar nem alkalmas. Tevékenységüknek elsősorban tehát a szolgáltató, javítómunkák, a lakosság közvetlen megrendelésére készülő méretes ruházati cikkek, egyedi bútorok gyártására kell irányulnia. A szövetkezetek egy része eddig szívesebben foglalkozott a nagy sorozatokban a belkereskedelem és a közületek részére termelt áruk előállításával, mint a lakosság közvetlen kiszolgálásával. Ezen az idén feltétlenül változtatni kell. A helyiiparnak, mind a tanácsinak, mind a szövetkezetinek fontos feladata, hogy a helyi nyersanyagforrásokat, melléktermékeket és hulladékokat használja fel minél szélesebb körben és gyártson belőlük dolgozó népünk számára hasznos termékeket. Erre vonatkozóan egy sor példa bizonyítja, hogy a tanácsi ipar e tekintetben jó úton jár. össze tudja kapcsolni a gazdaságosság, a lakosság jobb ellátásának kérdését a műszaki színvonal emelésével. A vizsgált üzemekben, a hódmezővásárhelyi, a magyarszombatfai, a zalalövői gyárakban jóminőségű, művészi kivitelű, magyar motívumokkal díszített
