Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1253 Az országgyűlés 26. ülése 191 mérlegünket. E takarékosságot elősegíti, hogy nagymértékben fejleszteni kívánjuk a korszerű biztosító eszközök alkalmazását, valamint a millszekundumos robbantás kiszélesítését. A másik kérdés a munkafegyelem kérdése. Látszólag ezen a téren Dorogon nincs hiba, hiszen például az igazolatlan hiányzások száma az 1954. évi 0,5 százalékról 1955-ben 0,1 százalékra csökkent. Ez azonban az éremnek csak egyik oldala, mert a munkafegyelemhez tartozik az is, hogy Dorogon az elmúlt évben hatalmas arányú volt a munkaerő-vándorlás. Az összdolgozóknak mintegy 60 százaléka cserélődött ki, illetve változtatta munkahelyét. Mi ennek a tűrhetetlen helyzetnek a magyarázata? A legfontosabb az, hogy a bányászoknak nem tudtunk megfelelő munkakörülményeket biztosítani. A bányászat vezetői, de mi magunk, öregebb bányászok sem foglalkoztunk megfelelően az új bányászok nevelésével, panaszaik orvoslásával. Ehhez még hozzájárult, hogy a kolonizáció, a lakáshelyzet nem kielégítő. Ezt bizonyítja, hogy Dorogon 1954 első háromnegyed évének átlagában 4191 főt voltunk kénytelenek autóbusszal szállítani a munkahelyre és vissza. Ez egyrészt ebben az időszakban mintegy 4 és félmillió forintot jelentett, vagyis ennyivel növekedett az Önköltség, másrészt jelentősen csökkentette a bányászok szabadidejét. örömmel vesszük tudomásul, hogy az idei költségvetésben hatezer bányászlakás építése van előirányozva, amelyekből bizonyára a dorogi bányászok is jelentős mértékben részesülnek. Mi bányászok az építőipar dolgozóitól azt várjuk, hogy az előirányzatot teljesítsék, sőt túlteljesítsék. A dorogi bányászok nevében ígérem, hogy pártunk, kormányunk és dolgozó népünk nem fog csalódni bennünk. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy az 1956. évi költségvetés helyesen tükrözi a feladatokat, elősegíti pártunk és kormányunk határozatainak megvalósítását, a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Nagy József né, könnyűipari miniszter kíván szólni. NAGY JÓZSEFNÉ, könnyűipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési beszámoló és az eddig elhangzott vita azt mutatja, hogy az előttünk álló év, a második ötéves terv első éve hatalmas feladatokat ró népgazdaságunk egészére, ezenbelül a könnyűiparra is. A fogyasztási ipar általános emelkedésén belül a könnyűipar termelése 1956-ban a tavalyi évhez képest kismértékben csökken. A csökkentést azért hajtottuk végre, mert egyes könnyűipari termékek exportja nem volt gazdaságos. A csökkentés ellenére a könnyűipar dolgozói által megoldandó feladatok súlya s jelentősége, emelkedett. A könnyűipar dolgozóinak kell gondoskodniuk népünk ruházati cikkekkel, bútorral, papírral és nyomdatermékekkel, valamint más iparcikkekkel való ellátásáról. 1956-os tervünk előírja, hogy a lakosság számára mennyiségben többet, minőségben jobbat és választékban gazdagabbat kell termelnünk. A lakosság javuló ellátása mellett továbbra is je16. évi február lû-én, pénteken. 1254 lentős exportfeladatokat kell teljesítenünk. Exportfeladatainkat ebben az évben úgy kell megoldanunk, hogy minden piacon versenyképesek legyünk, tehát újat, divatosat adjunk, és ugyanakkor gazdaságosan termeljünk. A könnyűipar túlnyomórészt importanyagból eredő nyersanyagokat használ fel, ezért döntő feladat a nyersanyagtakarékosság, a devizatakarékosság. Növelni kell a munka termelékenységét, jelentős önköltségcsökkentési tervfeladatokat kell teljesítenünk. Az elmondottakból kitűnik: szó sincs arról, hogy a mennyiségben némileg csökkentett termelési terv következtében a könnyűipar kényelmeskedve, mintegy félkézzel foghatna hozzá az 1956. évi tervfeladatok elvégzéséhez. A megváltozott helyzet azonban, amikor sok iparágban nem a mennyiségi fejlődést kell elsősorban szem előtt tartanunk, lehetővé teszi, hogy a választék bővítésére, a minőség javítására vonatkozó célkitűzéseket sikeresen megvalósítsuk. Feladataink megvalósításának kulcskérdése ugyanúgy, mint népgazdaságunk egészében, a könnyűiparban is a műszaki színvonal emelése. Műszaki színvonalunk elmaradottságának felszámolásával érhetjük el, hogy dolgozó népünk szükségleteit egyre több és jobb iparcikkel elégítsük ki. A műszaki fejlesztés teszi lehetővé, hogy a nemzetközi piacon fejlett technikával előállított, tehát gazdaságosan termelt árukkal olyan devizabevételt érjünk el, amely exportunkat gazdaságossá teszi. A műszaki fejlesztés az alapja a termelékenység lényeges növekedésének, az önköltség csökkentésének is. Műszaki színvonalunk emelése az anyagtakarékosság egyik legfontosabb forrása is. Egyrészt lehetővé teszi az importanyagok olyan felhasználását, hogy azokból nagy értékű, a nyersanyag jó tulajdonságait maximálisan érvényre juttató termékeket állítsunk elő; másrészt, ha modern technikával rendelkezünk, a világszerte egyre jobban tért hódító korszerű műanyagok felhasználását is fokozhatjuk iparunkban. Ezek egy részét a második ötéves terv folyamán hazai iparunk fogja előállítani, így jelentős hazai nyersanyagbázishoz jut á könnyűipar, és jelentős "devizatehertől szabadul meg az ország. A korszerű műanyagok felhasználása más vonatkozásban is előmozdítja az anyagtakarékosságot, még ha kezdetben importból származik is, mert tartósabb, hosszabb élettartamú, kiváló minőségű árukhoz jutnak dolgozóink. Mielőtt részletesen taglalnám a főfeladatokat, amelyeket a könnyűiparnak ebben az évben meg kell oldania, összefoglalóan ismertetni kívánom azokat az eredményeket, amelyeket a könnyűiparban 1955-ben elértünk, de ugyanakkor foglalkozni kívánok munkánk hiányosságaival is. 1955-ös tervünket, a terv összes fontos mutatóját teljesítettük. A termelési tervet 101 százalékra, a termelékenységi tervet 101,9 százalékra, exporttervünket 105,1 százalékra teljesítettük, az önköltségcsökkentési tervet az előzetes számadatok szerint jelentősen túlteljesítjük. Felhasználva az alkalmat, köszönetet mondok a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért mindazoknak a könnyűipari dolgozóknak, a szakmai kiváló dolgozóinak, a műszaki értelmiJ