Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1245 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi jebruár 10-én, pénteken. 1246 Esztergályosaink és forgácsoló szakmunká­saink szaktudásukkal komoly hírnevet vívtak ki maguknak. Ország-világ ismeri Pioker Ignác, Muszka Imre és társaik nevét. Most, amikor a forgácsolás még iparunk szűk keresztmetszete, elismert szakmunkásaink tömegeihez fordulunk és azt kérjük tőlük, hogy újításokkal, kezdemé­nyezéseikkel, a jobb technológia elsajátításával induljanak harcba a feladatok megoldásáért. Esztergályosaink szakképzettsége, felkészültsége szinte a technikusokéval vetekszik. Minden fel­tételük megvan ahhoz, hogy eleget tegyenek ennek a kérésnek. Szerszámkészítőinknek, szerszámlakatosa­inknak szinte meghatározó szerepük van az új technika valóraváltásában. A készülékezés, fel­szerszámozás kiszélesítése legfontosabb felada­tunk. Bizonyos vagyok benne, hogy ez az igen magas képzettséget kívánó, kiváló szakma olyan szakembereket mutathat fel, akik akarnak és tudnak még jobbat, többet produkálni és képe­sek a műszaki színvonal emeléséért folyó harc élvonalában haladni. Kohászaink ugyancsak nagyszerű hagyomá­nyokkal rendelkeznek. Szemük előtt játszódik le kolgészatunk újjászületése, soha nem látott mér­tékű fejlődése. Érjék el, hogy a mennyiségi fej­lődés a minőség megfelelő emelésével kapcso­lódjék össze. Harcoljanak a programszerűség be­tartásáért, a még jobb minőségért. Ezzel is le­gyenek hívek a régi tradíciókhoz. Külön szeretnék szólni műszaki értelmisé­günkhöz. Büszkék lehetünk arra, hogy soraik­ból olyan nagyszerű alkotók kerültek ki, mint Jedlik Ányos, Kandó Kálmán, Bródy Imre, akik világhírnevet szereztek a magyar műszaki gár­dának. Mai mérnökeink, technikusaink legyenek méltóak a nagy elődökhöz. Tartsák szemük előtt, hogy most nem a tőkések számára, hanem saját hazájuk felvirágoztatásáért, a nép felemelkedése érdekében fejtik ki tudásukat. Kezüket nem köti meg, mint a múltban — például a híradástechni­kai iparban — a külföldi érdekeltségek kénysze­re, hanem szabadon szárnyalhat alkotóerejük. Még több önálló, új konstrukciót várunk tőlük. Azt várjuk, hogy kezdeményező, példamutató és irányító parancsnokai legyenek az újnak, a mű­szaki haladásnak. Sokat várunk az új fiatal mű­szaki gárdától, akikkel — elismerem — nem foglalkoztunk kielégítően. Mindent el fogunk kö­vetni, hogy ezt az új értelmiséget felkaroljuk, te­hetségüket kibontakoztassuk. Bizonyos, hogy a magyar műszaki gárda méltó lesz elődei hírnevé­hez. Üj munkastílust, fokozott lelkesedést vá­runk közgazdászainktól és adminisztrátorainktól is. Ügy vélem, szorgalmas, odaadó és fontos munkájuk után járó megbecsülés nem fog elma­radni. A közgazdászoknak különösen nagy fel­adatuk van célkitűzéseink valóraváltásában. Se­gítsenek a vállalatvezetésnek a legkifizetődőbb és legkorszerűbb gyártástípusok kialakításánál, a tervezésnél és az önköltség kedvezőbb alakításá­nál. Mindent el fogunk követni, hogy megfelelő irányítást biztosítsunk üzemeink számára és a dolgozókra támaszkodva megfeleljünk a várako­zásnak. Feladataink végrehajtásának fontos feltétele, hogy mindennapi tevékenységünkké váljon a dol­gozókról való fokozottabb gondoskodás. Szocia­lista termelés, szocialista gyárvezetés nem kép­zelhető el a dolgozók szociális, kulturális és munkakörülményeinek állandó, szakadatlan ja­vítása nélkül. Ebben az évben 35 millió forintot fordítunk további munkavédelmi és szociális beruházásokra. De csak beruházásokkal ezt a kérdést nem lehet megoldani. A gyárak vezetői részéről körültekintő, emberséges gondoskodásra van szükség. Az ilyen vezetőt szeretik, becsülik és segítik az öntudatos dolgozók tömegei. Tisztelt Országgyűlés! Feladataink végrehaj­tásának anyagi feltételét a tárca 1956. évi költ­ségvetése biztosítja. A költségvetési előirányzat szerint 1956-ban a múlt évihez képest 40 száza­lékkal nagyobb összeget fordítunk új beruházá­sokra, meglevő üzemeink korszerűsítésére. To­vább építjük szocialista iparunk büszkeségét, a Sztálin Vasmű vet. Megkezdjük a diósgyőri új ércelőkészítő és tömörítőmű építését. Számos üzem korszerűsítésén kívül 79 millió forintot fordítunk az Özdi Kohászati Művek és 25 mil­lió forintot a Debreceni Gördülőcsapágy gyár fej­lesztésére. A költségvetés a gyártmány fejlesztési prog­ram megvalósításához 350 millió forint forgóala­pot és a megnövekedett termelés forgóeszköz­szükségletének biztosítására további jelentős forgóalapjuttatást irányoz elő. 1956-ban a kutatóintézeteink fenntartására és fejlesztésére több mint 51 millió forintot, a vállalati laboratóriumi kísérletek és kutatások költségeire 53 millió forintot fordítunk. A múlt évinél 20 százalékkal magasabb összeget irányoz­tunk elő a villamosipari vizsgáló állomás költ­ségeire. Ezzel kívánjuk lehetővé tenni az erős­és gyengeáramú iparágak fokozottabb mértékű minőségvizsgálatát, hogy eleget tehessünk a kö­vetelményeknek. A tárca 1956. évi költségvetése az üzemi és hivatali bölcsődékben, valamint napközi ottho­nokban mintegy 6000 gyermek ellátását bizto­sítja. Az ipari technikumok, diákotthonok, men­zák, tanulószobák fenntartására 52 millió forint az előirányzat. A tárca költségvetése a legnagyobb fokú és mindenre kiterjedő takarékoskodás figyelembe­vételével készült el. Figyelemmel a műszaki fej­lesztés folytán várható eredményekre, amelyek a termelésben lekötött forgóeszközök mennyisé­gét is csökkenteni fogják, a kohó- és gépipari tárca rendelkezésére álló 1956. évi forgóalapból 20 millió forintról lemondok és felajánlom az állam egyéb fontos kiadásainak fedezésére. (Nagy taps.) Az anyagi feltételek a költségvetés elfoga­dásával teljes mértékben biztosítva vannak. Rendelkezésünkre áll a legfontosabb feltétel, dolgozóink, a munkások, mérnökök, techniku­sok, közgazdászok, adminisztrátorok lelkesedése, munkaszeretete. Mi élni fogunk ezzel a hatalmas erővel és megígérhetem a tisztelt Országgyűlés­nek, hogy győzelemre visszük második ötéves tervünk első esztendejét.

Next

/
Thumbnails
Contents