Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-25

1187 Az országgyűlés 25. ülése 1956 hettek meg pártunk politikájának helyességéről és arról, hogy csakis ezen az úton haladva folytathatjuk biztosan a szocializmus építését hazánkban. Csakis ennek a segítségével emelhetjük évről évre dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. A magyar dolgozó nép pártunk vezetése alatt jobban mint valaha, egységes a szocializmus építésébén, a béke megvédésében, a Szovjetunió, Kína és az egész szocialista béketábor iránti barátságunkban és hűségünkben. Tisztelt Országgyűlés! Joggal húzzuk alá 1955-ben elért komoly sikereinket, de ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy mennyivel nagyobbak lehetnének eredményeink, ha az általános fejlődést a lemaradt, túl drágán és nagyon sok selejtet termelő üzemek és állami gazdaságok nem húznák vissza. Az elmúlt év első háromnegyed évében a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül 120 túlteljesítette eredménytervét és terven felül 231 millió forint nyereséget ért el. Ugyanakkor a Kohó- és Gépipari Minisztérium 85 másik vállalata nem teljesítette eredménytervét, s ezzel a népgazdaság számára 213 millió forint kiesést okozott. Tehát az eredménvt rontó 85 vállalat lényegében véve felemésztette az eredménytervüket túlteljesítő vállalatok többletnyereségét. Hiába állnak így helyt a tervüket jól teljesítő üzemek dolgozói, ha jó munkájuk eredményeit a lemaradt üzemek rendszeresen lerontják. Hatalmas károkat okozott az iparvállalatoknak a több mint 600 millió forint értékű selejt. Ebből az összegből több mint 500 gőzmozdonyt, vagy 12 Lánchidat, vagy 10 000 kislakást lehetett volna építeni. A legdöntőbb területen, a Kohó- és Gépipari Minisztérium iparágaiban, az előző évhez képest 407 millióról 434 millió forint értékűre emelkedett a selejt. Természetesen, ha figyelembe vesszük, hogv a Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemei, különösen a kohászat, milyen nagy zavarokat és nehézségeket okoznak a selejttel a velük kooperáló üzemek termelésében, világos, hogy ez a kár jóval nagyobb, mint amit ismertettünk. Például januárban a MÁV AG havi tervét a sztálinvárosi kohászat hibájából mindössze csak 62 százalékra teljesítette, mert a beérkezett lemezanyag jelentékeny része selejtes volt. A munka minősége egyes üzemeinknél az előző évhez képest romlott. A Ganz Vagon- és Gépgyár vasöntödéjében a selejt az 1954. évi 5,2 százalékról 1955 harmadik negyedévében 9 százalékra és a negyedik negyedében 18,2 százalékra emelkedett. Sok kárt és bajt okoz a selejt. Megdrágítja termékeinket, s az életünket. Hozzájárul az anyaghiányhoz, zavarja termelési tervünk egyenletes teljesítését, dezorganizálja üzemeink munkáját. Ezért minden gazdasági vezetőnek, minden dolgozónak, párt-, és szakszervezeti, DISZ tagnak alapvető feladata küzdeni a selejt ellen. Számos üzemünkben még mindig nincs kellően megszervezve a munka. Még a legtöbb helyen divat a hóvégi hajrá, a rohammunka. Mindez a munkaidő tervszerűtlen kihasználásáéul február 9-én, csütörtökön. 1188 ho?, a termelékenység csökkenéséhez és az önköltség emelkedéséhez vezet. Például a Csepel Autógyárban 1955-ben különböző okok miatt kiesett gépórák száma meghaladja a 800 000-et, vagyis az összes gépórák 15,6 százalékát. A munka helytelen megszervezése az építőiparban az építkezések elhúzódásához vezet. Szíjártó építésügyi miniszter elvtárs kimutatása szerint a lakóházak építkezése az elmúlt években 20— 24, sőt 27 hónapig is tartott. 1955. harmadik negyedévében a Központi Statisztikai Hivatal megvizsgált 39 építkezést, melyeknek tényleges átlagos kivitelezési ideje több mint kétszerese volt a műszaki tervekben előirányzott építési időtartamnak. Mindebből kettős kár következik: késik a lakások építésének befejezése és jelentősen megdrágul az építkezés önköltsége. Számos példával lehetne rámutatni arra, hogy bizony még sok minden nincs rendben iparunk területén. Mindezekért a hibákért nemcsak az üzemek vezetőit, hanem a minisztériumokat, s ezen belül az egyes iparigazgatóságokat, valamint a Tervhivatalt is súlyos felelősség terheli. A vezetés színvonalának emelése, az ellenőrzés megjavítása, s mindezeknek a hiányosságoknak a felszámolása elengedhetetlen feltétele annak, hogy 1956-ban feladatainkat minden részletükben valóra váltsuk. összegezve az eddigieket: az 1955-ös év eredményeit csak biztató kezdetnek kell tekintenünk, s ez évi terveink maradéktalan megvalósításával kell további előrehaladásunkat, az igazi fordulatot a termelés frontján megvalósítanunk. Az 1956-os terv jelentőségét az adja, hogy ez az év a második ötéves terv első éve. Ez év gazdasági feladatainak teljesítésével és túlteljesítésével segítjük, elő a további évek és egész második ötéves tervünk sikeres megvalósítását, a szocializmus szilárd alapjainak lerakását hazánkban. Tisztelt Országgyűlés! 1956. évi tervünk az ipari termelés 6 százalékos növekedését írja elő. Ez látszólag nem nagy emelkedés, mégis hiba volna lebecsülni az előttünk álló feladatokat. Világosan látnunk kell meglevő nehézségeinket, s azt, hogy meg kell feszítenünk erőnket a terv teljesítése, illetve túlteljesítése érdekében. A magyar munkásosztály és a műszaki értelmiség, megértve az ötéves terv teljesítésének nagy jelentőségét, az első év első hónapiában, tehát januári tervét 102.6 százalékra teljesítette. (Taps.) Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra is, hogy januárban már számos üzem nem teljesítette havi tervét, a lemaradásával máris több mint 100 millió forinttal megkárosította a népgazdaságot. Nem szabad tűrni, hogy így menjen ez tovább. Az április 4-i felszabadulási, majd az egész éves munkaverseny fellendítésével mindenütt be kell hoznunk elmaradásunkat, s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minden részletében, tehát a minőség javítása, a termelékenység emelése s az önköltség csökkentése terén is teljesítsük, és ahol lehet és szükséges, túlteljesítsük első negyedéves tervünket. Harci feladat 1956-ban, hogy minden üzem, minden műhely, minden brigád és minden dol-