Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-25

Ü8Í Az országgyűlés 25. ülése 1956. évi február 9-én, csütörtökön. 1182 hez képest több mint 2 milliárd forinttal — az állami vállalatok nyereségelőirányzata növe­kedik. Ez a feladat az iparban 3 százalékos, az állami gazdaságoknál 3.2 százalékos önköltség­csökkentésre, a kereskedelemben pedig a for­galmi költségeknél elérendő 1,5 százalékos meg­takarításra épül. Az iparban az egy munkásra jutó termelési értéket 5 százalékkal kell emelni, ami azt jelenti, hogy a termelés növekedésének több mint 4 /s részét a termelékenység emelé­sével kell biztosítani. Ezeknek a termelékeny­ség növekedését, a takarékosság fokozását elő­mozdító tervelőírásoknak maradéktalan teljesí­tése fontos előfeltételét képezi a költségvetés előirányzott bevételei biztosításának. 1955-ben munkásosztályunk, műszaki értel­miségünk eredményes, áldozatkész munkája nyomán szocialista iparunk túlteljesítette mind a termelékenység emelésének, mind az önkölt­ség csökkentésének tervét. Az eredmények azt tanúsítják, hogy pártunk Központi Vezetőségé­nek 1955 márciusi határozata hatalmas erőket tárt fel és irányított terveink teljesítésére és túlteljesítésére. Az 1956. évi költségvetés beru­házási, felújítási és az ipar műszaki fejlődését szolgáló egyéb előirányzatai szilárdan megala­pozzák a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését. A terv realitását fokozza, hogy még igen jelentősek azok a tartalékok, melyek a termelés helyes szervezése, a termelés üte-> mének egyenletessé tétele, a selejt jelentős csök­kentése, a dolgozók újításainak, kezdeményezé­seinek felkarolásával feltárhatók. A szocialista ipar jó példáját követniök kell az állami gazdaságok, a gépállomások és a ke­reskedelem vezetőinek és dolgozóinak is. Ezeken a területeken az 1955. év eredményei a terme­lékenység növelése és a költségek csökkentése tekintetében elmaradtak a terv előírásaitól. Ezért az eddiginél nagyobb gonddal kell fog­lalkozniuk a takarékosság kérdéseivel, hogy tervüket 1956-ban maradéktalanul teljesítsék. Az 1956-ban 4,8 százalékkal növekvő nem­zeti jövedelem elosztásánál a költségvetés az el­múlt évhez képest jelentősen emeli a beruházá­sok előirányzatát. Csaknem 2 milliárddal na­gyobb az állami szektorban a beruházások költ­ségvetési előirányzata 1956-ban, mint 1955-ben. Az 1956-os év ötéves tervünk első esztendeje. Jól kell megalapoznunk már a második ötéves terv első évében népgazdaságunk további fej­lődését, népgazdaságunk alapanyag- és energia­bázisának növelését, iparunk korszerűsítését és műszaki színvonalának emelését, a mezőgazda­sági termelés növelését, szocialista szektorának további megszilárdítását. Mindez indokolja a beruházások nagyobb összegben történő elő­irányzatát. A nehézipar fejlődése elsődleges­ségének biztosítása mellett a nehéziparban esz­közölt beruházásokból jelentős összeg — így elsősorban a hazai szintetikus műszálgyártás megteremtésére előirányzott összeg — a köny­nyűipar fejlődését, a gépgyártás, a műtrágya­gyártás és a vegyipar más ágainak fejlesztésére előirányzott összegek pedig a mezőgazdasági termelés növelését szolgálják. A beruházásoknak a költségvetésből fede­zett 11,7 milliárdos összegéből 1 milliárd 855 mil­lió forint esik a mezőgazdaság állami szektora állóalapjainak növelésére. Ezenfelül a termelő­szövetkezetek beruházásaira 340 millió forint hosszúlejáratú hitelt biztosít a költségvetés, de a középlejáratú hitelekre előirányzott 261 millió forint jelentős része is az állóalapok bővítését szolgálja. A termelőszövetkezetek közös álló­alapjainak gyarapításához 1956-ban az állam 40 százalékkal nagyobb állami segítséget ad hitel formájában, mint 1955-ben, hogy elősegítse a közös állattartáshoz és a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükséges épületek létesítését, tenyészál­latok beszerzését, a közös vagyon egyéb módon való gyarapítását. Az állami segítség azonban csak akkor biztosíthatja a termelőszövetkezetek állóalapjainak szükséges mérvű bővítését, ha azt a termelőszövetkezetek kiegészítő forrásnak te­kintik; elsősorban saját anyagi eszközeiket moz­gósítják és az építkezésekhez nagymértékben biztosítanak munkaerőt. Az 1955. évi zár­számadások tapasztalatai is azt mutatják, hogy azok a szövetkezetek fizettek tagjaiknak maga­sabb munkaegységet, ahol a közös alapok meg­teremtéséhez jelentős mértékben, legalább 50 százalékban járultak hozzá saját erőből. Tisztelt Országgyűlés! A termelés és a ter­melékenység növelése útján előálló nemzeti jö­vedelememelkedés másik részét dolgozó népünk anyagi, kulturális és szociális jólétének emelé­sére irányozza elő a költségvetés. A reálbéreknek és a reáljövedelmeknek a tervben előírt mértékben való emelését a költ­ségvetés a különböző tételek — forgalmi adó, tar­talékok — előirányzatánál megfelelően figye­lembe vette. A szociális és egészségügyi kiadásokat a költségvetés 412 millió forinttal, az oktatási és kulturális kiadásokat 390 millió forinttal maga­sabban irányozta elő, mint az 1955. évi tényle­ges kiadás. Az egészségügyi és a kulturális ki­j adások előirányzott növekedése lehetővé teszi a j szükséges mértékű fejlesztést a kórházi ágyak számának növelése, a körzeti orvosi hálózat bő­vítése, az óvodai férőhelyek és az általános is­kolai tantermek számának növelése útján. Ezek az előirányzatok biztosítják, hogy 1956-ban to­{ vább növekedjék népünk egészségügyi ellátása és kulturális színvonala. A felhalmozás növelése mellett, dolgozó né­pünk anyagi, egészségügyi és kulturális életszín­vonala emelése mellett költségvetésünk lehetővé teszi, hogy 1956-ban jelentős aktív külkereske­delmi egyenleget érjünk el és ezzel megszilár­dítsuk nemzetközi pénzügyi helyzetünket. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági és pénz­ügyi bizottság azt is megvizsgálta, hogy a költ­ségvetés egyes kiadási előirányzatai helyesen szolgálják-e azoknak a fő feladatoknak megvaló­sítását, amelyekre erőfeszítéseinket az 1956. évi terv maradéktalan végrehajtása érdekében első­sorban összpontosítani kell. Az ipar előtt álló feladatok sikeres megol­dásának elengedhetetlen feltétele, hogy jelen­tősen előrehaladjunk az új technika széleskörű alkalmazásában, a gyártmányok korszerűsítésé­ben, iparunk műszaki színvonalának ernelésé­i ben. E feladatok maradéktalan teljesítése szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents