Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-25

1171 Az országgyűlés 25. ülése 1956 Szocialista iparunknak — népgazdaságunk vezető ágának — az 1956-os évben nagy feladatai vannak nemcsak a termelési tervek minden részletében való teljesítése, a műszaki színvonal emelése, hanem az önköltség csökkentése, a nyereség befizetési tervek teljesítése terén is. Az önköltség csökkentésének egyik döntő feltétele az anyaggal való takarékosság. Ennek jelentősége nálunk különösen azért nagy, mert a nyersanyagok jelentős részét külföldről kell behoznunk. Kemény harcot kell folytatnunk az anyagtervek, az anyagnormák és a felhasználás mindennemű lazasága ellen. Ez annál is inkább szükséges, mert az anyagimport egész behozatalunknak mintegy kétharmadát teszi ki, s így minden kárbaveszett, vagy rosszul felhasznált százaléka több tízmillió forintos kárt okoz népgazdaságunknak. A Könnyűipari Minisztériumnál például az 1956. évre tervezett önköltségcsökkentési feladatot döntő mértékben anyagmegtakarítási intézkedésekkel kell biztosítani. A túlméretezett és nem megfelelő minőségű kohászati anyagok miatt a felhasználó vállalatoknál komoly többletkiadás jelentkezik. A kohászat által szállított termékek nagyobb súlya miatt tavaly csak két vállalatnál: a Wilhelm Pieck Vagon és Gépgyárnál 4,5 millió forint, az Autó- és Traktoripari Igazgatóság vállalatainál körülbelül 8 millió forint többletköltség merült fel. Népgazdaságunk számottevő tartaléka vész kárba az öntési selejt magas aránya miatt. Ahhoz, hogy ezen a téren fordulat álljon b

c

\ arra van szükség, hogy a minőségi követelmények betartását fokozottan ellenőrizzük. Hogy milyen lehetőségei vannak az anyagmegtakarításnak, arra jellemző a Vörös Csillag Traktorgyár példája, ahol átszerkesztés útján a dömper súlyát 137 kilogrammal, a GS 35-ös traktor súlyát 11 kilogrammal csökkentették. Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi népgazdasági terv a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955. évi márciusi és júniusi és a Magyar Népköztársaság kormányának megfelelő határozataival összhangban nagy súlyt helyez a mezőgazdasági termelés növelésére, ezzel egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére. A mezőgazdaság fejlesztésére a költségvetés közel 5 milliárd forintot fordít, amelynek jelentős része — mintegy 1,9 milliárd forint — a beruházások célját szolgálja. Mezőgazdaságunk fokozódó gépellátása lehetővé teszi, hogy az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a növényápolási munkák túlnyomó részét is géppel végezzék. Egész népgazdaságunk egyik fő kérdése a mezőgazdasági termésátlagok jelentős emelése. Bár az 1955-ös évben a termésátlagok, különösen a mezőgazdaság szocialista szektorában, emelkedtek, ezzel korántsem lehetünk megelégedve. Nemzetközi viszonylatban termésátlagaink még mindig alacsonyak. Mezőgazdasági szerveinknek és szakembereinknek, de a mezőgazdaság részére dolgozó gép, vegyi és egyéb iparágaknak erre a kérdésre kell összpontosítaniuk erejüket. Az álévi február 9-én, csütörtökön. 1172 lam erre mind a beruházásoknál, mind a költségvetés egyéb tételeinél jelentős segítséget nyújt. Állattenyésztésünket, ezen belül elsősorban a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését, a költségvetés ugyancsak többszáz millió forinttal támogatja. Állattenyésztésünk színvonalának emelése érdekében fokozni kell az állattartás gazdaságosságát, növelni kell hozamait. Meg kell javítanunk a takarmánygazdálkodást. A mezőgazdaság fejlesztése terén fokozott feladat hárul 1956-ban az állami gazdaságokra, amelyek az ország szántóterületének mintegy 13 százalékán gazdálkodnak. Gazdaságaink az elmúlt évek munkájának eredményeképpen a fokozódó gépesítés, fejlett agro- és zootechnika szélesebbkörű elterjedése, a helyesebb munkaszervezés következtében megerősödtek, sok gazdaság vált példamutató, szocialista nagyüzemmé. Ugyanakkor azonban még számos olyan állami gazdaság van, amelyre nem ez a jellemző. Bár népgazdaságunk jelentős erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági munkák gépesítése érdekében, állami gazdaságaink nem használják ki kellően a gazdálkodás megkönnyítésére és fejlesztésére nyújtott eszközöket. Sok helyen laza a munkafegyelem, felelőtlen az anyagok és termények kezelése. A különböző gazdaságok önköltségei között igen nagyok a különbségek. A magas önköltség oka az is, hogy a tervezésnél még mindig nem eléggé veszik figyelembe a gazdaságok termelési adottságait, nem ösztönzik eléggé a korszerűtlenül, drágán termelő gazdaságokat az élenjáró módszerek alkalmazására. Nagy feladat hárul ezért az állami gazdaságok munkájának megjavítása terén, elsősorban az Állami Gazdaságok """Minisztériumára. Az 1956-ik évben 5 százalékos önköltségcsökkentést kell elérniök. A költségvetés a mezőgazdaság fejlesztésére biztosított kereteken belül a legjelentősebb segítséget a termelőszövetkezetek részére nyújtja. 1956. évi állami költségvetés a termelőszövetkezeteknek tehénistállók, silók építésére, fásításra, öntözőtelepek és halastavak építésére, gyümölcs- és szőlőtelepítésre, talajjavításra, és gépi felszerelésre közel 350 millió forint hosszúlejáratú hitelt irányoz elő, ami 28 százalékkal haladja meg a tavalyi azonos előirányzatot. Műtrágya, takarmány, jószág és felszerelés vásárlásra a költségvetés 261 millió forint középlejáratú hitelt biztosít, ami 33 százalékkal haladja meg az e célra fordított 1955. évi kiadásokat. Termelőszövetkezeteinknél azonban a saját erőforrásból történő beruházások mértéke még nem kielégítő. Termelőszövetkezeteinknek arra kell törekedniök, hogy az 1956-os éyben jó gazdálkodásukkal mind nagyobb mértékben járuljanak hozzá saját eszközeikből is gazdaságuk gyarapításához. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés hozamainak emelése szempontjából rendkívül fontos feladatot töltenek be a mezőgazdasági gépállomások. A költségvetés több mint 1 milliárd 200 millió forintot irányoz elő azokra az eszközökre, amelyek a gépállomások feladatainak ellátásához, elsősorban a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez szűk-