Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1105 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1106 hatalmas munkalendülettel, lelkesen készül a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusára. Nem kétséges, hogy munkásosztályunk is saját ünnepének tekinti a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusát, amelyet pártunk vezetésével munkásosztályunk újabb munkasikerekkel fog megünnepelni. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem az, hogy munkásosztályunk nagy érdeklődéssel várja második ötéves tervünk megindulását és örömmel fogadja a most előterjesztett 1956. évi népgazdasági tervet. E terv előrevetíti azokat a távlatokat, amelyek a második ötéves tervben dolgozó népünk előtt állnak. Az 1956-os népgazdasági terv elénk terjesztett adatai meggyőzően bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk következetesen érvényesíti azokat a célkitűzéseket, amelyeket pártunk III. kongresszusa tűzött ki célul. Munkásosztályunk, egész dolgozó népünk és vele együtt Győr—Sopron megye valamennyi dolgozója éppen ezért erejének teljes megfeszítésével küzdeni fog ezeknek a nagyszerű céloknak a megvalósításáért. Az előterjesztett 1956. évi népgazdasági tervvel egyetértek és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Parragi György képviselőtársunk. PARRAGI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Amikor az 1956. évi népgazdasági tervjavaslatot megisimertük, bennünk, képviselőkben éppúgy, mint az egész magyar dolgozó népben az a mélységes benyomás, erős meggyőződés támadt, hogy ez a tervjavaslat a magyar nép tántoríthatatlan békeakaratát, jövőbe vetett bizalmát és alkotóerejét fejezi ki elsősorban. E javaslat számai minden ékesen szóló beszédnél erőteljesebben bizonyítják, hogy a magyar nép békét akar, mert hiszen csak a béke légkörében valósíthatók meg azok az újabb, nagyszerű alkotások, merész, de mégis reális tervek, amelyek ebben a javaslatban szemünk előtt kibontakoznak. Ezek a mai tervek a jövő évoen valóságok lesznek, úgy. ahogy lenyűgöző valóság lett az első ötéves tervből is. A javaslat teljes egészében népünk életérdekcit szolgálja, a békés magyar honfoglalás újabb felemelkedő szakaszát teszi lehetővé. Ezért ez a javaslat népünk legszentebb ügye, amelyért síkraszáll minden erejével, megfeszített munkájával, mélységes hazaszeretetével. Minden becsületes magyar hazafinak összefogása, vállvetett munkája, elszánt békeakarata a záloga az 1956. évi népgazdasági terv teljesítésének és túlteljesítésének. De biztosítéka e javaslat megvalósításának az is, hogy a magyar nép békéje közös ügye annak a hatalmas, közel egymilliárdos béketábornak, amelynek élén a nagy Szovjetunió áll. E tábor őrködik a magyar nép békéjén is, azon a magyar népén, amely már nincsen egyedül, elszigetelve, elhagyatva. De tisztelt Országgyűlés, mindenkor tudatában kell lennünk annak a letagadhatatlan ténynek, hogy hazánk békéje, a szocialista tábor békéje, sőt az egész világ békéje szálka azoknak az imperialista erőknek a szemében, amelyeknek nem tetszik, hogy nálunk és a béke tábor minden országában építőmunka folyik, hogy népességben, gazdasági és kulturális javakban nap-nap után gazdagodunk. Ezek az ellenséges erők nyíltan, kevésbé nyíltan, vagy a sötétségben bujkálva aknamunkát folytatnak minden békés építőmunka ellen, amely a szocialista társadalmi és gazdasági rendet vallja magáénak. Az előttem szólott képviselőtársaim hazai szempontból szóltak hozzá a tervjavaslathoz. Az imént elmondottakból azonban világosan kiderül, hogy mind az 1956. évi népgazdasági tervünk, mind a második ötéves terv megvalósításának nemzetközi politikai vonatkozásai is vannak, mert hiszen a béke ellenségei fogcsikorgatva, féltékenyen, sőt gyűlölettel nézik, miképp fejlődik, virágzik a magyar népi demokrácia, miképp forr össze elválaszthatatlan nemzeti egységben az egész magyar nép, pártpolitikai és világnézeti különbségre való tekintet nélkül. Éppen ezért engedjék meg, hogy a javaslathoz inkább a nemzetközi politika mai helyzetéből szóljak hozzá. Ez annál is időszerűbb, mert tegnap este befejeződött a külügyminiszterek genfi értekezlete. Egymagában az a tény, hogy az értekezlet, mint a záróközleményből és különösen Molotov szovjet külügyminiszter szerdai nyilatkozatából kiderül, nem járt kézzelfogható, konkrét eredményekkel, kötelességünkké teszi, hogy e helyen is leplezzük azokat a sötét erőket, amelyek nemcsak ennek a külügyminiszteri értekezletnek eredményességét hiúsították meg, de amelyek már kezdettől fogva szabotálták a genfi szellem további térhódítását, sőt elmondhatjuk, hogy a szó legszorosabb értelmében összeesküdtek a genfi szellem megsemmisítésére. Mit jelent, tisztelt Országgyűlés, a békeszerető emberek százmillióinak gondolatában, elképzelésében, reménységeiben a genfi szellem? A népek közötti békés együttélést, a nemzetközi feszültségnek tárgyalások útján elérhető enyhítését, a világbéke megszilárdítását. Az emberiség túlnyomó többsége ezeknek a nagy és nemes céloknak elérését várja a genfi szellem megvalósításától. Hogy e célokat megközelíthessük és előbb-utóbb el is érhessük, mindenekelőtt a hidegháború végleges beszüntetése a legfontosabb. % A népek békés együttélésének gondolata csak akkor virágozhatik és teremhet gyümölcsöket az egész emberiség javára, ha zsenge rügyeit és hajtásait nem fenyegeti a hidegháború fagyos, zimankós levegője. Ez a tétel egyformán igaz a politikai, a kulturális és a gazdasági életre. Tekintettel arra, hogy ezúttal kimondottan gazdasági természetű törvényjavaslatot tárgyalunk, elsősorban a hidegháborúnak gazdasági vonatkozásaival kívánok foglalkozni és az emberiségnek ama kívánságait kívánom ismertetni, amelyeket világszerte támaszt a genfi szellem további térhódítása iránt gazdasági téren is. Milyen hátrányokkal, de bízvást mondhatom, hogy milyen katasztrofális következményekkel járt a hidegháború a világ gazdasági életében? Elsősorban azzal, hogy mint a politikai életben is, kettészakította az egységes világot, s mesterséges sorompókat állított földrészek és népek