Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1081 Az országgyűlés 23. ülése 1955 tudta olyan különleges minőségű acélok gyártását, mint az Egyiptomba szállítandó heluani híd és a Diesel-mechanikus mozdonyok gyártásához szükséges hengerelt áruk, amelyeknek minősége már megfelel a legkorszerűbb technológiával dolgozó, fejlett ipari államok által gyártott hengereltáruknak, s az ilyen szerkezetek súlyának csökkentésével versenyképessé válunk a világpiacon. Pártunk Központi Vezetősége és a minisztertanács útmutatásai alapján már eddig kidolgozott műszaki és szervezési intézkedések az előbb már említett nagy összegű megtakarításokon felül a kohászatban 96 millió forint további megtakarítást eredményeznek. Ezt a munkát azonban jelentősen fokozni kell ahhoz, hogy a kohászat pártunk Központi Vezetőségének november 9—12-i ülésén kitűzött feladatok 1956-ra eső részét teljesítse. Kohászaink jó munkája, a programszerűség, a jóminőségű anyagok gyártása az acél mennyiségének növelése tekintetében is előfeltételét képezi népgazdaságunk szíve, motorja — a gépipar fejlődésének. Szocializmust építő országunkban a gépipar termelésének növelése megszabja egész előrehaladásunk ütemét. A beterjesztett 1956. évi terv gépipari előirányzata lehetővé teszi, hogy új, nagy létesítményeinket, de működő gyárainkat is korszerű, magasabb termelékenységű gépekkel, berendezésekkel lássuk el. A termelés jelentős növelésével kell fokoznunk mezőgazdaságunk ellátását, korszerű, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas talajművelő, betakarító és egyéb gépekkel. Meg kell kezdenünk a közlekedés fokozottabb ütemű korszerűsítését is. Biztosítani kell fokozottabban a lakosság jobb áruellátását, s ezért megfelelő erőfeszítéseket kell tennünk, különösen a keresett háztartási gépek, motorkerékpárok, rádiók és egyéb közfogyasztású cikkek gyártása érdekében. Köztudomású, hogy gépiparunk egyre nagyobb részt vállal az ország exportjából. 1956-ban a gépipari exportot az ez évihez képest 20 százalékkal kell növelnünk, s ezzel az ország egész exportjának csaknem 40 százalékát a gépipar fedezi. Ez a hatalmas feladat többek között azt is megköveteli a gépipar valamennyi munkásától és vezetőjétől, hogy minden erejükkel, tudásukkal elősegítsék a technikai színvonal emelését, a minőség megjavítását, a munka jobb megszervezését. Különösen nagy feladat hárul legnagyobb gyáraink: a Rákosi Művek, a MÁV AG, a Ganz Vagongyár, a Wilhelm Pieck Gyár, a Gheorghiu Dej Hajógyár, a Diósgyőri Gépgyár, az Egyesült Izzó és a Beloiannisz gyár kollektíváira. Külön figyelmet érdemel gyorsan fejlődő szerszámgépiparunk. 1956-ban 1600 darab szerszámgéppel többet gyártunk, mint 1955-ben. Az elmúlt évek során olyan mértékben javult szerszámgépeink többségének minősége, hogy az éles nemzetközi verseny ellenére egyre bővülnek exportpiacaink. Ahhoz, hogy hírnevünket, versenyképességünket megőrizzük és továbbnöveljük, elengedhetetlen feladat, hogy lépést tartsunk a világszerte rohamosan fejlődő technikai haladással és szerszámgépeink még mindig nagyon magas önköltségét jelentősen november 17-én, csütörtökön. 1082 csökkentsük. Csupán példáként említem meg, hogy a jövő évben már nagymennyiségben gyártandó E 320-as esztergapad az eddig gyártott EU-padokkal szemben, a könnyebb kezelhetőség mellett 1100 kilogrammal könnyebb, önköltsége pedig darabonként 22 ezer forinttal kevesebb. Jövőre 9 új géptípussal bővítjük szerszámgépeink választékát. Ezeknek a gépeknek a gyártása nagy feladatot jelent, kezelésük tökéletes elsajátítása nagy felkészültséget követel munkásainktól, de egyben megkönnyíti, termelékenyebbé teszi munkájukat. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában különösen fontos a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztése. A sajtó és a rádió nap-nap után ad hírt arról, hogy a dolgozó parasztcsaládok nagy számmal lépnek be a termelőszövetkezetekbe, egyre újabb és újabb községek válnak termelőszövetkezeti községekké. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényének egyik legfontosabb tényezője a gépesítés. Ezt a fejlődést 1956-ban is minden eszközzel segíteni kívánjuk. A tervnek az a célkitűzése, hogy a gépipar sokkal több gépet adjon a mezőgazdaságnak, de nemcsak több gépet, hanem jobb és újabb típusú gépeket is. 1956-ban az idei 1500 darab gabonakombájnnal szemben már 1800 darabot gyártunk. Az 50 lóerős DT 413-as, lánctalpas Diesel szántó-traktorból az idei 100 helyett jövőre 1200 darabot gyárt az ipar. De a gépipar nemcsak az alapvető mezőgazdasági munkák, a szántás, az aratás és a cséplés gépesítését segíti. A mezőgazdaság sokirányú gépesítése végett 1956-ban mintegy 40 új mezőgazdasági gép gyártását kezdik meg. 1956-ban elsőízben gyárt a magyar ipar univerzális traktort nagyobb sorozatban. Az univerzál traktor lehetővé teszi a kapásnövények többirányú megmunkálását és a csúcsidőben jelentkező munkafolyamatok géppel történő elvégzését. A kukoricatermelés komplexgépesitését a kukorica-négyzetbevető, a kukoricakombájn és a siló-kombájn gyártás biztosítja. A kukoricanégyzetbevető géppel 15 nap alatt 150 kat. hold vethető be. A kukoricabetakarítás gépesítése kétsoros kombájnnal azt jelenti, hogy öt kat. hold kukoricatermelés betakarításához most már nem 50, hanem csak 20 munkás szükséges. Gépállomásaink fejlesztése nemcsak termelőszövetkezeteink további megerősítését szolgálja. Az 1956. évi terv szerint a gépállomások 6,5 százalékkal több gépi munkát fognak végezni az egyénileg dolgozó parasztoknak, mint az idén. Módja lesz a dolgozó parasztságnak arra, hogy az ideinél lényegesen több műtrágyát, és növényvédőszert vásároljon. Ez élénk bizonyítéka annak, hogy pártunk és kormányunk dolgozó parasztságunkat a meggyőzésen kívül elsősorban a gazdasági segítés módszerével akarja rávezetni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Munkásosztályunk szeretettel dolgozik a parasztságot ellátó termelőeszközök és fogyasztási iparcikkek gyártásán, mert a dolgozó parasztot szilárd szövetségesének tekinti. A gépipar 1956. évi terve lehetővé teszi, hogy a közlekedés korszerűsítéséhez is hozzákezdhessünk. 1956-ban rátérünk a korszerű, na-