Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1079 Az országgyűlés 23. ülése 1955 elősegítik és erősítik a munkás-paraszt szövetséget és nem utolsó sorban a nagyüzemi gazdálkodás fölényének bebizonyításával elősegítik a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy és nehéz munkáját. Az 1956. évi népgazdasági terv globálisan és részleteire bontva is reális, megvalósítható feladatokat tűz ki. E feladatok végrehajtásához szükséges, hogy az állami gazdaságok vezetői és dolgozói a terv maradéktalan teljesítésén keresztül bizonyítsák be, hogy méltók arra az előlegezett bizalomra, amelyet pártunk, kormányunk, dolgozó népünk beléjük helyezett. Az 1956. évi népgazdasági tervet örömmel elfogadom. Tudatában vagyunk annak, hogy a terv megvalósításával erősítjük azt a társadalmi rendet, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Herczeg Ferenc képviselőtársunk. HERCZEG FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Bérei elvtársunk, a Tervhivatal elnöke részletesen ismertette a népgazdaság 1956. évi tervét. Ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy mit jelent a kohászat és a gépipar 1956. évi tervének megvalósítása a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a dolgozó nép számára. Pártunk márciusi határozata előtt a kohászat és a gépipar dolgozóiban nagy volt a kétely és a kétség. Léptennyomon kérdezték: Talán már nem elsőrendű ügyünk a kohászat és a gépipar fejlesztése? Az 1956. évi terv, amely a márciusi határozat alapján készült, újra biztosítja a nehézipar és ezen belül a gépipar fejlődésének elsődlegességet. Az 1956. évi terv biztosítja a kohászat fejlődésének anyagi alapjait. A terv előírja a Sztálin Vasmű kokszoló megindítását és a kokszolómű kátrányfeldolgozó üzemének továbbépítését. Mit ad a kokszolómű dolgozó népünknek? 1956-ban 70 ezer tonna kohókokszot. A kokszoló későbbi teljes termelése 250 ezer tonna lesz. A kokszolómű vegyi része népgazdaságunknak 2900 tonna kénsavammóniákot, 360 tonna natriumfenolt, 4,8 tonna piridint, 1356 tonna tómként, 9180 tonna kátrányt ad. A kohászat fejlesztése így járul hozzá a vegyipar alapanyagának ellátásához is. A Sztálin Vasmű kokszoló ezenkívül 97 millió köbméter gázt is szolgáltat. A gáz nagyobb részét az acélgyártásnál használják fel. Ez a gáz kénmentes, magas kalóriájú és alkalmas a minőségi acélok gyártására E gáz felhasználásával Sztálinvárosban megszületik az első olyan magyar kemence, amelynek termelési technológiája és kivitele a legkorszerűbb. Az 1956. évi terv biztosítja az ércelőkészítőmű üzemeltetésének megkezdését is, s ezzel csökkenteni tudjuk a nagyolvasztók fajlagos kokszfelhasználását. Ez évi viszonylatban 26 500 tonna kohókoksz megtakarítását eredményezi. A mű teljes kapacitással való járatása lehetővé teszi a szállópor-veszteségeknek megszüntetését és a hazai vashordozók, a piritpörk és a vörösiszap nagyobb mértékű felhasználását. így évenként külföldi ércből 174 ezer tonnát takaríthatunk meg. Ezenkívül nyersvas-termelésünket november 17-én, csütörtökön. 1080 Sztálinvárosban évi 50 ezer tonnával növeljük. A terv biztosítja továbbá a Sztálin Vasmű II. számú nagyolvasztó, a harmadik martinkemence és a nyersvas melegen történő tárolásához szükséges körkeverő beindulását is, valamint a meleg- és a hideghengermű építésének megkezdését. Kinek köszönhetjük mindezt? Annak, hogy a nagy Szovjetunió önzetlen segítségével támogatást nyújt a tervezéshez, a gépek szállításához; olyan segítséget ad, amelyet csak testvér a testvértől kaphat. Köszönet és hála a nagy Szovjetuniónak a Sztálin Vasmű és Sztálinváros megépítésénél nyújtott segítségért. (Taps.) Nagy költséggel tovább épül Sztálinváros is, hogy az induló üzemek dolgozóit elláthassuk lakással. De nemcsak a Sztálin Vasmű és Sztálinváros épül tovább. Befejezzük az 1955-ben elkezdett diósgyőri középsor kikészítő részét, amely termeivényeivei a hazai szükségleten kívül a baráti országoknak is segítséget nyújt. Megkezdjük a miskolci érctömörítő-mű építését, amelynek termeivényeivei a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók termelését tesszük gazdaságossá. Ózdon tovább folytatjuk a kohók korszerűsítését. Az átépítés során 20 köbméterrel növeljük a kohók befogadóképességét. Pártunk és kormányunk a beruházáson kívül nagy felújítási összeget is biztosított, hogy az elavult kohászati berendezéseket korszerűsítsük. Meg kell oldani a kohászatban a fel- és lerakás komplex-gépesítését, hogy a nehéz fizikai munkát minimálisra csökkentsük. Meg kell valósítanunk a kohászati berendezések műszerekkel való ellátását. Be kell vezetnünk a nyersanyagok beérkezésétől a készáru kibocsátásáig a kohászati termékek gyártásközbeni mérlegelését, hogy ezzel az egyes gyártási folyamatok gazdaságosságát ellenőrizhessük. A kohászat legfontosabb feladata azonban a programszerű termelés. Az Országos Tervhivatal a hengereltáru termelésnél 90 százalékos programszerűséget ír elő. 1955-ben az előírt programszerűségtől két százalékkal elmaradtunk. Ez a két százalék sok bajt és sok hóvégi rohammunkát okozott gépgyártásunknak ebben az évben. 1956-ban a kohászati termelést úgy szervezzük, hogy a programszerű termelés a tervezetthez képest két százalékkal javuljon. Az önköltségcsökkentésnél legdöntőbb feladat a hengereltáru kihozatalának növelése. Fejlett kohászattal rendelkező országok — mint a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Németország — kihozatali számaitól mintegy 5 százalékkal elmaradtunk. Ez évenként 40 ezer tonna hengereltáru veszteséget jelent. Mi, kohászok úgy látjuk, hogy ez az elmaradás 1958 végére « pótolható. 1956-ban megvalósul a kohászat több éves kívánsága: a terv biztosítja a kénszegény tüzelőanyagot, amely a minőségi acélgyártás legfontosabb műszaki feltétele. Ez egymagában a kohászatban — az 1954. évi szinthez képest — 50 millió forint megtakarítással jár. A gépiparban jelentkező megtakarítás minden valószínűség szerint ennek többszöröse. Pártunk és kormányunk által hozott, a műszaki fejlesztést szolgáló intézkedések biztosították, hogy a kohászat vállalni