Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1075 Az országgyűlés 23. ülése 1955 felel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek." A felszabadulás óta helyes politikai vezetéssel, az állam támogatásával, s a munkásosztály testvéri segítségével dolgozó parasztságunk számos, igen nehéz feladatot végzett el sikeresen. Biztosra vehetjük, hogy szorgalmas munkával járul hozzá a jövő évben is mezőgazdaságunk fejlesztéséhez, mezőgazdasági termelésünk fokozásához és teljesíti mindazokat a kötelezettségeket, amelyek az 1956-os terv végrehajtása során ráhárulnak. Az 1956. évi népgazdasági tervet helyeslem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dobozi Erzsébet képviselőtársunk. DOBOZI ERZSÉBET: Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi népgazdasági tervvel kapcsolatban a mezőgazdasági részhez, ezen belül is az állami gazdaságok kérdéséhez kívánok hozzászólni, mivel magam már öt éve ezen a területen dolgozom. Az állami gazdaságok munkája, tevékenysége a szigorú tervgazdálkodásra épül fel, amely szerves része az egész népgazdasági tervnek. A terv ismertetése folytán megismertem az 1956. évi népgazdasági terv főbb mutatószámait. Külön figyelmet fordítottam a mezőgazdaság, s ezen belül az állami gazdaságok tervfeladatainak megismerésére. így a számok birtokában, az állami gazdaságok reális helyzetéből kiindulva, a népgazdasági terv által meghatározott termelési és önköltségcsökkentési feladatokat reálisnak és teljes mértékben megvalósíthatónak találom. Hogy ez mennyire így van. azt a mi gazdaságunk eredményeinek, fejlődésének tükrében szeretném bemutatni. A népgazdasági terv szerint az állami gazdaságoknak globálisan 1956-ban 8 százalékkal kell több kenyérgabonát termelniök, mint 1955-ben. A mi gazdaságunk 1955-ben 23 százalékkal termelt több kenyérgabonát, mint az előző gazdasági évben és 1956-ban 37 százalékkal akarunk többet termelni, mint 1954-ben. tehát 14 százalékkal többet, mint 1955-ben. Itt meg kívánom jegyezni, hogy ezeket az eredményeket nem a vetésterület nagyobbításával értük el, mert három éven keresztül a kenyérgabona vetésterületénél az ingadozás az 50 katasztrális holdon belül volt. Ezek a számok tények, amelyeket nem lehet megcáfolni, s azt bizonyítják, hogy országos viszonylatban az állami gazdaságok területén a terméshozam 8 százalékos emelkedése reális célkitűzés, amelyet meg lehet es meg is kell valósítanunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy következetesen törekedjünk azoknak a feladatoknak a megvalósítására, amelyeket partunk III. kongresszusa a következőkben határozott meg: „Az állami gazdaságokban a legsürgősebb központi feladat a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása a munkaerő állandósítása, az állami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megteremtése az állami gazdaságok egész munkájában." „Ez a feltétele annak — mondja a továbbiakban a november 17-én, csütörtökön. 1076 határozat —, hogy a hozam, s vele együtt az árutermelés gyorsan növekedjék, csökkenjen az önköltség, emelkedjék a munka termelékenysége, hogy megszűnjön a deficit, s az állami gazdaságok ne csak papíron legyenek mintagazdaságok, hanem valóban azokká váljanak." A mi gazdaságunkon belül a gazdaságvezetőséggel, a pártvezetéssel és a dolgozókkal együtt megtárgyaltuk a reánk vonatkozó határozatot, törekedtünk a cél elérésére, mert azok az eredmények, amelyeket százalékos alakulásban az előzőkben már elmondottam, nem csoda folytán és nem is csupán a kedvező időjárás következtében jöttek létre — bár ez is hozzájárult —, hanem feladataink ismeretének teljes birtokában, az idejében és jó minőségben végzett talajelőkészítés és vetési munkálatok eredményeként. Ezzel nemcsak a magasabb terméshozam eléréséhez szükséges alapfeltételeket biztosítottuk, hanem nagymértékben emeltük gazdaságunk jó hírnevét és tekintélyét is. Jóleső érzéssel hallgattuk a környező községek dolgozó parasztjainak véleményét, akik az őszi szántási és vetési munkák idején is gyakran és elég nagy számmal álltak meg az éppen művelés alatt álló tábláink szélén, és így nyilatkoztak: „Ez aztán munka! Ilyen jó traktorszántást régen nem láttam." Es számos dolgozó paraszt azzal a kéréssel fordult gazdaságunkhoz, hogy nem szántanánk-e fel az ő földjét is, mert — mint mondották — az ilyen jó traktorszántás csak többet ér, mint a kis ekével való szántás. A talajmunkával biztosítottuk, hogy a közepesen termő angol borsóból kat. holdanként tízmázsás átlagtermést értünk, el, mégpedig export minőségben. A gazdaság borsótermelése így kedvezően befolyásolja gazdaságunk pénzügyi mérlegét, nem is beszélve kitűnő minőségű melléktermékeiről és arról, hogy elsőrangú előveteményként szolgál az őszi búza számára, és borsóelőveteményű tábláinkon legalább 12 mázsás átlag búzatermést kívánunk betakarítani. Eredményeink eléréséhez nagymértékben hozzájárult népi államunk, a munkásosztály segítsége is, mert egyetlen esztendő alatt összesen tíz erőgéppel szaporodott gépparkunk. Ezzel megteremtődött a reális lehetősége annak, hogy a talaj előkészítési, a vetési, az őszi mélyszántási munkálatokat idejében elvégezhessük. Az úionnan kapott G 35-ösök„ Zetorok, Lanz—Bulldogok jók, de nagy hiány van vetőgépekben. Ez az állami gazdaságok általános problémája. Állami gazdaságaink nagyrésze — így többek között a mi gazdaságunk is —, kevésszámú és agyontoldozott-foldozott vetőgéppel dolgozik. Ez nagyon megnehezíti a vetési munkálatokat és kü- • lönösen károsan befolyásolja a szép. egyenletes, gazdaszemet gyönyörködtető minőségi vetést. Mert nagy szégyen egy gazdára nézve az. ha a táblája csúnyán vetett, ha a sorok görbék. Egy jó gazda csak piruló arccal tud elmenni az ilven tábla mellett, s alig várja, hogy az beboruljon, hogy a szégyenfolt eltűnjék. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy az 1956. évre előirányzott munkagépek gyártásánál a lehetőségek szerint vegyék figyelembe.