Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1060 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1070 hogy négy év alatt az állami eszközökből lakásépítésre fordított évi összeg mintegy háromszorosára nő. Tekintettel arra, hogy a párt és a kormány határozata értelmében 1956-ban átmenetileg mintegy 70 százalékban egyszerűbb kivitelű lakásokat akarunk építeni — amely lakások egy 18 négyzetméteres szobából, továbbá konyhából, ekülönített mosdóhelyiségből, valamint WC-ből állanak —, az 1956-ban megépülő, s átadásra kerülő, vagy 1957. elején beköltözhető lakások száma igen jelentősen emelkedni fog, sokkal jelentősebben, mint az építkezésekre fordított összeg. Ugyanis azonos költségráfordítással minden száz összkomfortos- kétszobás lakás helyett 170 egyszerűbb lakást lehet építeni. Persze, lehet, hogy valaki kifogásolni fogja: miért akarunk mi átmenetileg — hangsúlyozom: csak átmenetileg! — aránylag nagy számban ilyen típusú lakásokat építeni? Azért, mert azok, akik most albérletben laknak, úgy gondolkoznak, hogy az egyszerűbb kivitelű lakás sokkal jobb, mint a semmilyen lakás! (Taps.) Meg kell azonban mondani, hogy az építkezések . költsége még mindig rendkívül magas, nincs meg még az építkezéseknél az a szervezettség és előrelátás, az a gyors ütem, amelyre szükség volna, s amelyet a legfejlettebb országokban megvalósítanak. Építőiparunk komoly eredményeket ért el az üzemi építkezéseknél, de a lakóházak tömeges építkezésénél még elmaradott módszereket alkalmaz. Az új, korszerű, magastermelékenységű, gyors, üzemi és szerelés jellegű építkezés nálunk még csak szórványos és számos esetben az újfajtájú építkezést is lényegileg kézműves módszerrel valósítják meg. Csak kevéssé alkalmazzák nálunk a típusterveket. Ideje a lakásépítésnél is előrelépnünk egy nagyol. A jobboldali opportunisták szétaprózták, részben szétherdálták a nagy munkával és nehézségek árán megteremtett központosított, korszerű állami építőipart. Központi Vezetőségünk határozata alapján az építőipart újból észszerűen, a realitásokkal számoló mértékben összpontosítjuk, s ugyanakkor területileg decentralizáljuk, azaz budapesti és megyei vállalatokat hozunk létre azért, hogy egy-egy területen ne építsen 37 féle különböző vállalat. (Helyeslés.) Az állami építkezések költségeinek csökkentésére koimoly lehetőség van. Jelenleg a lakásépítkezések összköltségéhez képest a tervezési költségek 1,5—2 százalékot, a felvonulási költségek 8—9 százalékot, a téli munkaköltségek 2,8—3 százalékot tesznek ki egész évre átszámítva, mert télen ez sokkal több. Tehát összesen a mellékköltségek a lakásépítkezések költségráfordításának mintegy 15—20 százalékát adják. Ez az arány megengedhetetlenül magas. A mellékköltségnek 25 százalékos csökkentése — ami teljesen reális feladat, megvalósítható — körülbelül 50 millió forint megtakarítást eredményez egymagában, s ebből lé56-ban csaknem ezer kislakást lehetne építeni. Az Építésügyi Minisztérium vezetőinek és dolgozóinak feladata, hogy ezt a lehetőséget valósággá tegyék. Állami építőiparunk megfelelő műszaki felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy nagy tömegben, kifogástatlan minőségben, gyorsan tudjon tömegméretekben lakásokat építeni. Ehhez azonban nagyobb szervezettségre, az építőanyagipar jobb megszervezésére, korszerűsítésére van szükség. Szükség van az előregyártott elemek, szerkezetek fokozott felhasználására, a munkaerővel való fokozott törődésre s mindezek eredményeként arra, hogy az építkezések önköltségét jelentős mértékben csökkentsük. Mindez együttvéve lehetőséget ad az Építésügyi Minisztériumnak, s az egyéb építésügyi szerveknek ahhoz, hogy az eddiginél sokkal gondosabban, jobb minőségben, gyorsabban építsenek, nemcsak üzemeket, ipari és mezőgazdasági épületeket, hanem lakásokat is. Ezt jogosan elvárja Építésügyi Minisztériumunktól pártunk, kormányunk, munkásosztályunk, dolgozó népünk! (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az 1956. évi népgazdasági tervben a párt és a kormány igyekezett levonni az előző évek tervezési munkájának tapasztalatait, tanulságait, igyekezett kijavítani az elkövetett hibákat és szilárdan építeni az elért eredményekre. Mi, elvtársak, új úton járunk! A népgazdaság tervezésében nekünk csak 9 éves tapasztalatunk van. Ez alatt az idő alatt sokat megtanultunk, de ez az idő — történelmileg tekintve — rövid idő volt. Érthető, ha tervezésünk még nem tökéletes, bár úgy látjuk, hogy évről évre — eltekintve az 1954-es esztendőtől — jelentős fejlődés mutatkozik a tervezésben. Népgazdasági tervünk 1956-ra szilárd alapokon nyugszik. Megvalósítása azonban egyáltalán nem könnyű feladat. A terv számokban való megalapozottsága, realitása a siker elengedhetetlen feltétele, de csak az első lépés a sikerhez vezető úton. A terv sikere a mindennapi vezető, irányító, szervezőmunkától függ, s végső fokon nem is csak fönt. hanem mindenekelőtt lent, az üzemekben, a műhelyekben ,a szerkesztőirodákban, a mezőkön, a szállításnál stb. dől el. Hogy az 1956. évi népgazdasági tervet teljes sikerre vigyük, maradéktalanul megvalósítsuk, s ahol ez kívánatos, túl is teljesítsük, ahhoz az szükséges, hogy munkásosztályunk, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk megértse, s . teljes egészében magáévá tegye ezt a tervet, amely országunk jövő évi munkaprogramja, s egyben a második ötéves terv első évi feladata. Nem kétséges, hogy dolgozó, népünk, s mindenekelőtt harcokban megedzett, hősi munkásosztályunk szívvel-lélekkel támogatni fogja pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és Népköztársaságunk kormányát a terv megvalósításában. Támogatni fogja azért, mert munkásosztályunk, dolgozó népünk ma az ország vitathatatlan gazdája. (Nagy taps.) Támogatni fogja, s mindent elkövet a terv sikeres megvalósítására, mert ez a terv, 1956. évi népgazdasági tervünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, államunk, népünk, pártunk terve. Támogatni fogja azért, mert munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk egy a mi államunkkal, a Magyar Népköztársasággal; mert népünk egy/