Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-22
1047 Az országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1048 akkor megkezdjük Pécsújhegyen egy másik nagy új erőmű létesítését. A Szovjetunió által nyújtott hatalmas jelentőségű támogatás felhasználásával megkezdjük az első magyar atomreaktor építését és biztosak vagyunk abban, hogy tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink alkotó szelleme es lendülete lehetővé fogja tenni, hogy a második ötéves terv folyamán megteremtsük az első magyar atomerőmű alapjait. (Taps.) A második ötéves terv célkitűzései megkövetelik, hogy mezőgazdaságunkat, közlekedésünket, iparunkat, egész népgazdaságunkat bőségesen ellássuk korszerű, nagyteljesítményű gépekkel, berendezésekkel, műszerekkel és hogy ilyen magas technikai követeimenyeknek megfelelő gépeket nagy mennyiségben exportáljunk külföldre is. Ehhez a gépipar nagyarányú átalakítására, továbbfejlesztésére van szükség. 1956ban 758 millió forintot fordítunk gépipari beruházásokra, kétszer annyit, mint 1955-ben. Jelentős összeget, 95 millió forintot fordltunk a gyenge áramú ipar fejlesztésére, ami lehetővé teszi, hogy több korszerű rádió- és vákuumtechnikai terméket állítsunk elő. A mezőgazdaság szocialista átalakítása és a mezőgazdasági termelés növelése szükségessé teszi, hogy a mezőgazdasági beruházásokat továbbra is magas színvonalon tartsuk. 1956-ban összesen 2200 millió forint értékű beruházást fordítunk állami erőből a mezőgazdaság céljaira, az összes beruházások 18 százalékát. Ennek az oszszegnek legnagyob részét a mezőgazdaság szocialista szektorának erősítésére fordítjuk: 697 millió forintot az állami gazdaságokra, 409 millió forintot a gépállomásokra, 332 millió forintot a termelőszövetkezetekre. Nagyrészt a mezőgazdaság céljait szolgálják az utolsó évek folyamán rendkívül elhanyagolt vízgazdálkodás megjavítására irányuló beruházások, amelyek a múlt évinél jelentősen magasabbak és 412 millió forintra rúgnak. Részint a mezőgazdasági, részint az ipari termékek növekvő mennyisége a raktározási lehetőségek kibővítését követeli meg, annál is inkább, mert a hiányos tárolás már eddig is nagy veszteségekkel járt. Ezért jelentősen növeljük a raktárak és tárházak építésére fordított beruházásokat. Ezek 1956-ban 228 millió forintot tesznek ki, míg az előző négy év átlagában ennek az összegnek a felét sem fordítottuk erre a célra. A közlekedési beruházások 1956-ban 1148 millió forintot tesznek ki, 46 százalékkal magasabbak, mint 1955-ben. Ez csak az első lépést jeleníti közlekedésünk, és elsősorban vasúthálózatunk nagyarányú rekonstrukciója felé, amelyet a második ötéves terv éveiben végre kell hajtanunk. Az összes beruházásoknak majdnem egyötödét lakásépítésre, szociális, kommunális és kulturális célokra fordítjuk. Legnagyobb mértékű emelkedést az állami erőből lakásépítésre szánt összegek mutatnak, amelyeik az egész ország területén 70 százalékkal, Budapesten pedig 120 százalékkal magasabbak, mint 1955-ben. Ha ezeket a nagy összegeket takarékosan és észszerűen használjuk fel, és nem nagy, komfortos lakások építésére, hanem minél több jól megépített egyszerű kislakás építésére helyezzük a hangsúlyt, akkor mód nyílik 1956-ban a jelenleg még nagyon kedvezőtlen lakáshelyzet érezhető megjavítására. 1956-ban jelentősen növekednek a munkavédelmi beruházások, amelyek 170 millió forintot tesznek ki. A többi kommunális, szociális és kulturális beruházás elsősorban a városok vízés gázellátásának megjavítását, valamint az iskolák és az egészségügyi intézmények fejlesztését fogja jelentősen előmozdítani. Különös súlyt kell helyeznünk a beruházási összegek lehető leggazdaságosabb és legtakarékosabb felhasználására. Mindent el kell követni, hogy a már meglevő épületeket, termelőberendezéseket a legnagyobb mértékben felhasználjuk, és nem kezdjük meg feleslegesen új üzemek, vállalatok, intézmények építését. Csak így érhetjük el, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket elsősorban a fennálló üzemek kibővítésére és rekonstrukciójára, az új technika bevezetésére fordítsuk. A beruházási összegek gazdaságos felhasználása csak úgy lehetséges, ha ezeket nem forgácsoljuk szét nagyszámú, soká elhúzódó létesítményekre, hanem ezeket az összegeket a legfontosabb beruházások minél rövidebb időben való megvalósítására koncentráljuk. 1956-ban el kell érnünk a régebben megkezdett beruházások minél nagyobb részének befejezését, a befejezetlen beruházási állomány minél nagyobb mértékben való csökkentését. Hogy berendezéseink termelőképességét, épületeink használhatóságát tartósan biztosítsuk, jelentősen növeljük a felújítási célokra fordított összegeket, amelyek vállalati és költségvetési vonalon összesen 5326 millió forintot tesznek ki, 19,2 százalékkal többet, mint 1955-ben. Hogy ezen a téren milyen jelentős előrehaladás történt, azt mutatja, hogy vállalati felújításokra 1956-ban több mint négyszerannyit fordítunk, mint az első ötéves terv első évében. Nagymértékben növeljük a vasút felújításait és különösen a lakóépületek felújítására szánt összegeket, amelyek 27 százalékkal emelkednek. (Taps.) A beruházások és felújítások jelentős emelkedése maga után vonja az építőipar termelésének nagyarányú növelését. 1956-ban az építőipar termelése 23 százalékkal nő. Minthogy az építőanyagipar termelése korántsem növekszik ilyen mértékben, az előirányzott feladat megvalósítása megköveteli az építőanyagok sokkal takarékosabb és gazdaságosabb felhasználását, a deficites építőanyagoknak más, könnyebben előállítható termékekkel való pótlását. Nagy súlyt helyezünk az előregyártott könnyűbeton elemek és nagyméretű falazótestek alkalmazására, ami lehetővé teszi az építkezések lényeges meggyorsítását. Előirányozzuk a jelenleg igen rosszul felhasznált építőipari géppark lényegesen nagyobb mértékű kihasználását. Mindez lehetővé teszi az építőipar jelenleg túlságosan magas önköltségének jelentős leszállítását. 77*
