Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1043 Az országgyűlés 22. ülése 19 ket a gyors ütemben növekvő igényeket saját erejéből ki tudja elégíteni, mert lehetetlen nagy mennjdségű kenyér- és takarmánygabona impor­tálása, mint ahogy ez ebben az évben történt. Az 1956. évi tervben a mezőgazdasági terme­lés 3 százalékos növelésének elérésére a legfonto­sabb növényfajták átlagtermését és az állatte­nyésztés hozamait is magasabb színvonalon irá­nyozzuk elő, mint amit akár az utolsó öt év, akár a felszabadulás előtti tíz év átlagában elér­tünk. Ez erősen feszített feladatot jelent. Ugyan­akkor azonban tudatában kell lennünk annak, hogy még a termelés ilyen növekedése mellett is több cikkben csak szűkösen tudjuk fedezni a szükségleteket és hogy azok a termésátlagok és hozamok, amelyek elérése számunkra nehéz fel­adatnak tűnik fel, sokkal alacsonyabbak, mint azok, amelyeket egész sor fejlettebb agrotechni­kával rendelkező ország — köztük Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság — évről évre elér. Ahhoz, hogy a kenyérgabona-ellátást saját erőnkből biztosítsuk, mindenekelőtt szükség van a kenyérgabona vetésterületének az ideihez ké­pest mintegy 150 ezer katasztrális holddal való növelésére. Növeljük a napraforgó vetésterüle­tét is mintegy 40 ezer katasztrális holddal, hogy megkönnyítsük a lakosság zsiradék szükségle­tének kielégítését és hogy export célokra is több napraforgóolajat adhassunk. A rizs vetésterü­letét viszont — tekintettel az évek óta rizzsel bevetett földek egy részének kimerülésére — 7500 katasztrális holddal csökkentjük, ami lehe­tővé teszi az ésszerű rizs-vetésforgóra való átté­rést és a legöregebb gyomos rizstelepek kikap­csolását. A növénytermelésben előirányzott aránylag magas átlagtermések eléréséhez szükség van a fejlett agrotechnikai módszerek széleskörű alkal­mazására: mindenekelőtt a kukorica négyzetes fészkes vetésének kiterjesztésére, a heterozis ve­tőmag és általában a nemesített, bőven termő növényfajták részarányának növelésére. Állattenyésztésünk fejlesztését kizárólag a hazai takarmánybázisra építjük fel. Ezért a ku­korica vetésterületét az ez évi magas szinten tartjuk, és a szálastakarmányra fordított terüle­tet mintegy 160 ezer katasztrális holddal növel­jük. Ugyanakkor állatállományunk alakulását összhangba hozzuk a rendelkezésre álló takar­mányalappal. Ezért mérsékelten növeljük az utolsó évek folyamán erősen elmaradt szarvas­marha- és főként tehénállományt, amely 880 ezer darabról 915 ezer darabra emelkedik és mint­egy 200 ezerrel növeljük a kevéssé takarmány­igényes juhállományt is; ugyanakkor azonban előirányozzuk a rendkívül sok takarmányt igény­lő lóállomány és az 1955-ben aránytalanul fel­szökött sertésállomány bizonyos mértékű csök­kentését, hogy a rendelkezésünkre álló takar­mánymennyiség leggazdaságosabb felhasználásá­val biztosítani tudjuk az állati termékek, első­sorban a hús és a zsír termelésének lehető legna­gyobb növelését. 1956. évi tervünk különösen nagy súlyt he­lyez a mezőgazdaság szocialista szektorának fej­lesztésére, ez évben már megmutatkozott terme­lési fölényének további megszilárdítására.. Az ). november 16-án, szerdán. 1044 állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termésátlaga és hozamai lényegesen meg fogják haladni az egyéni gazdaságot. Az állami gazdaságok termelésének tervezé­sében érvényesítettük a mezőgazdasági terve­zésnek a Szovjetunióban alkalmazott új módsze­rét, amennyiben kötelező előirányzatokat csak az állami gazdaságok termékei értékesítését ille­tően írtunk elő; ezek alapján az állami gazdasá­gok sajátmaguk készítik el részletes termelési terveiket. Az értékesítési előirányzatok szerint az állami gazdaságok 1956-ban 7,9 százalékkal több kenyérgabonát, 39 százalékkal több vágó- és hí­zómarhát, 28 százalékkal több vágott baromfit és 29 százalékkal több tejet fognak a lakosság ellátására és részben export célokra átadni, mint 1955-ben. Az 1956. évi terv előirányozza a termelőszö­vetkezetek fokozott állami támogatását. A ter­melőszövetkezetek 21 százalékkal többet fognak beruházási célokra fordítani, mint 1955-ben és ezenkívül 50 százalékkal több közép- és rövidle­járatú hitelt fognak kapni. Tervünk előirányozza a termelőszövetkezetek állatállományának jelen­tős gyarapodását, amihez az első lépések már eb­ben az évben megtörténtek. Nagy fontossága van annak, hogy termelőszövetkezeteink súlyt he­lyezzenek takarmánytermelésük megfelelő foko­zására, hogy állatállományukat minél előbb sa­játmaguk tudják elegendő takarmánnyal ellátni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetke­zetek messzemenő támogatása mellett 1956-ban is jelentős segítséget nyújtunk az egyéni gazdál­kodást folytató dolgozó parasztoknak, hogy ter­melési lehetőségeiket — amennyire csak lehet — ki tudják használni. Megfelelő mennyiségben biztosítunk számukra mezőgazdasági kisgépeket, szerszámokat, építőanyagot; lehetővé tesszük, hogy igénybe vegyék az állami gazdaságok gép­állomásait és minden eszközzel támogatjuk őket abban, hogy lehetőségeikhez képest alkalmazzák a fejlett agro- és -zootechnikai módszereket. A mezgazdasági termelés előirányzott növe­lését csak abban az esetben lehet megvalósítani, ha a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátjuk azo­kat a gépeket, növényvédő és gyomirtó szereket, különféle műtrágyákat, amelyek megalapozzák a korszerű agro- és zootechnikai módszerek minél szélesebbkörű alkalmazását. A nehézipart — elsősorban a gépipart és a vegyipart — úgy kell fejlesztenünk, termelési programját úgy kell előirányoznunk, hogy a me­zőgazdaságot a szükséges termelőeszközökkel mi­nél nagyobb mennyiségben és minél jobb minő­ségben zavartalanul el tudja látni. 1956-ban a mezőgazdaság összesen 673 mil­lió forint értékű gépet fog kapni, ebből 304 ara­tó-cséplő gépet, 1500 kultivátort és 3759 traktort; ezeknek mintegy fele Univerzál-traktor lesz, amiben mezőgazdaságunknak különösen nagy hiánya van. Ez lehetővé teszi, hogy az állami mezőgazdasági gépállomások összes traktor- és motormunkáikat normálholdakban számítva 12 százalékkal emeljék. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a mélyszántás és tarlóhán­tás 95 százalékát, a termelőszövetkezetek a kapá­lás 51 százalékát gépi erővel fogják végezni. 1956-ban a mezőgazdaság 384 500 tonna műtrá­ORSZAGGYDLÊSI ÉRTESÍTŐ 77

Next

/
Thumbnails
Contents