Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1041 Áz országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1042 ható színesfémek alumínium termékekkel való helyettesítését. A színesfém-behozatal csökkentése szem­pontjából számottevő jelentősége van a gyön­gyösoroszi ércbánya és ércdúsító üzembehelyezé­sének is, amelynek eredményeként 1956-ban megkezdjük a kinyert ólom-színpor nagyüzemű kohósítását. Az építkezések növelése, valamint a lakosság építőanyag-szükségletének emelkedése szüksé­gessé teszi az építőanyag-termelés jelentős foko­zását. Különösen nagy arányokban emeljük a be­lonanyagok előállítását, amelyekkel nehezen be­szerezhető faanyagokat is tudunk helyettesítem, így az előfeszített vasbeton oszlopokból 89 szá­zalékkal, a vasúti vasbeton aljakból 24 százalék­kal termelünk többet, mint 1955-ben. Jelentősen kibővült kohászatunk hazai nyersanyag-bázisa. A barna-vasérc termeléséi közel 12 százalékkal növeljük és a sztálinvárosi ércelőkészítő üzembelépése további importanyag megtakarítását vonja maga után. Kohókoksz­gyártásunk a sztálinvárosi kokszoló üzembelépé­se eredményeként háromszorosára fog emelked­ni. Uzembelép a második sztálinvárosi nagykohó is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél terme­lésének 5,7 százalékkal való növelését. Villamosenergia-termelésünk is' szélesedik 8,7 százalékkal, vagyis nagyobb arányban, mint az ipari termelés átlagos növekedése. Az energia­elosztás helyes arányait és zavartalanságát 1956­ban is szervezetten, kapcsolási menetrend alap­ján kell biztosítani 1956. évi tervünk nagymértékben, 11,9 száza­lékkal növeli a gépipar termelését. Minthogy ko­hászati termelésünk átlagosan csak sokkal ki­sebb mértékben emelkedik, gépiparunk anyag­ellátását úgy tudjuk csak biztosítani, ha a gép­iparban jelentősen fokozzuk az anyagtakarékos­ságot és csökkentjük a gépek súlyát. A gépipari fejlődés irányát 1956-ban az szab­ja meg, hogy nagymértékben növeljük az újtípu­sú, magasabb műszaki színvonalat megkövetelő, export célokra is alkalmas korszerű gépek, hír­adástechnikai termékek és műszerek gyártását, így például a Diesel-motorok előállítását több mint 42 százalékkal emeljük, a villamos és elek­tronikus mérőműszerek gyártását több mint 21 százalékkal. Ugyanakkor az 1956. évi terv előirá­nyozza a mezőgazdasági gépgyártás nagymértékű fejlesztését is: az 54 lóerős lánctalpas traktort már sorozatban fogjuk előállítani és le fogjuk gyártani a 25 lóerős univerzál-traktor és a kuko­rica-kombájn 0-szériáját. 1956. évi tervünk különös súlyt helyez a gép­ipar egyik évek óta húzódó kérdésének, az alkat­részgyártásnak megoldására. A terv szerint a fon­tosabb pótalkatrészekből 34 százalékkal többet fogunk gyártani, mint 1955-ben és kétszer any­nyit, mint 1954-ben. A pótalkatrész-hiány meg­szüntetése megkönnyíti a gépek és a járművek folyamatos hazai kihasználását és másrészt lé­nyegesen megkönnyíti gépiparunk exportját. Minthogy a gépipar fejlődése döntően meg­határozza valamennyi iparág műszaki fejlődését, 1956. évi tervünkben a gépiparban a technika kü­lönösen nagyarányú fejlesztésére törekszünk. A szerszámgépipar területén nagy fontosságú spe­ciális gépek — forgácsoló gépek, hegesztő gépok — gyártását kezdjük meg. Továbbfejlesztjük a Diesel-motorok gyártását és a vasút dieselesíté­se, valamint az exportigények kielégítése céljá­ból megkezdjük a 600 lóerős Diesel elektromos mozdony sorozatgyártását, ugyanakkor elkészít­jük, a 2000 lóerős Diesel-mozdony prototípusát. Jelentős mennyiségben állítunk elő televíziós ve­vőket és televíziós képcsöveket. Az összes iparágak között a vegyipar terme­lése emelkedik legnagyobb mértékben, 13,8 szá­zalékkal 1955-höz képest. Különösen nagy jelen­tősége van a nitrogén műtrágyatermelés több mint háromszorosára való emelkedésének, vala­mint annak, hogy a vegyipar 1956-ban hazai és export célokra sokkal több gyógyszert — és köz­tük számos rendkívül értékes új gyógyszert — is fog előállítani. Könnyűiparunk csökkentett termelése mel­lett teljes erővel törekednie kell minél több jó minőségű, korszerű cikk előállítására. A fonálfi­nomítás előbbrevitelével, a műanyagok és mű­szálak fokozott felhasználásával — amit a terv előirányoz — könnyűiparunk megveti azt az ala­pot, amelyen fellendülésének új szakasza indul­hat majd meg. Az élelmiszeriparban a termelés 10,1 száza­lékos növelése érdekében előirányozzuk a rendel­kezésre bocsátott mezőgazdasági termékek és egyéb anyagok jobb felhasználását, a még min­dig jelentős anyagveszteségek csökkentését, a ki­hozatal arányának javítását elsősorban a cukor­és növényolaj gyártás területén. Tervünk az ipari termelés egész területén előirányozza a műszaki színvonal jelentős növe­lését, a fejlett technológiai eljárások széleskörű bevezetését és az új technika fokozott alkalma­zását. Elsősorban ez alapozza meg a munka ter­melékenységének 4,8 százalékos emelését. A mű­szaki fejlesztés terén a gépiparban tesszük a leg­nagyobb erőfeszítéseket, ezért a termelékeny­ség emelése is a gépiparban éri el a legmagasabb fokot. Az ipari termelés növelésének több mint háromnegyedét a munka termelékenységének emelésével érjük el. A műszaki színvonal emelésének együtt kell járnia a fokozott anyagtakarékossággal, a fajla­gos anyagfelhasználás javításával, a selejt csök­kentésével. Minden iparágban az önköltség anyaghányadának jelentős csökkentését irányoz­zuk elő, ami megalapozza az ipari termékek ön­költségének átlagosan három százalékkal való le­szállítását. Az ipari termelés terén kitűzött feladatok nem könnyűek, teljesítésük és túlteljesítésük egyik legfontosabb feltétele abban áll, hogy fo­kozzuk a termelés szervezettségét, ütemességét és programszerűségét, gondoskodjunk a koope­rációs tervek pontos kidolgozásáról és betartá­sáról. 1956. évi tervünkben igen nagy súlyt helye­zünk a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ez évi ta­pasztalat is azt mutatja, hogy a lakosság élel­miszerfogyasztása gyorsan növekszik, iparunk­nak egyre több mezőgazdasági eredetű nyers­anyagra van szüksége, ugyanakkor mezőgazda­sági termékeink keresett exporcikkek. Mindent el kell követnünk, hogy mezőgazdaságunk eze-

Next

/
Thumbnails
Contents