Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1039 Az országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1040 mennyiségben, minőségben és választékban, pontosan szállítsa, másrészt, hogy a külföldről importált anyagok, berendezések és más termékek mennyiségét a feltétlenül szükséges mértékre szorítsuk le. 5. 1956. évi tervünkben igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a műszaki színvonal eddiginél sokkal gyorsabb emelésének, az új technika fokozott alkalmazásának, hogy termelésünk legfontosabb ágaiban minél előbb el tudjuk érni a fejlettebb országok színvonalát. Elsősorban a régi termelőberendezések jobb felhasználása, másrészt új gépek, berendezések, műszerek bevezetése, valamint új, értékesebb és jobbminőségű termékek előállítása révén a munka termelékenységét a minisztériumi iparban 4,8 százalékkal kell emelni. 6. 1956. évi tervünk előirányozza a takarékosság fokozását minden téren és mindenekelőtt az anyagok felhasználásában. Elsősorban az anyaghányad lényeges leszállítása alapján a minisztériumi iparban az önköltséget 3 százalékkal kell csökkenteni. 7. 1956-ban a nemzeti jövedelem jóval nagyobb részét fordítjuk az állóalapok bővítésére, mint 1955-ben. A nemzeti jövedelem 1955-höz képest 6,2 százalékkal növekszik, a beruházásokra viszont 30 százalékkal többet fordítunk, mint 1955-ben. A beruházások növelése előfeltétele annak, hogy az újratermelés a második ötéves terv folyamán megfelelő ütemben bővüljön. 8. Ugyanakkor előirányozzuk a nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra fordított részének oly mértékű növelését, hogy egyrészt az ipaii és építőipari munkások reálbérének emelkedése az év folyamán elérje a termelékenység emelkedésének ütemét és hogy másrészt a paras 3t;ág jövedelme a mezőgazdasági termelés emelkedésének megfelelő arányban növekedjék. 9. Végül az 1956. évi terv fontos feladata a baráti országokkal való gazdasági és műszaki együttműködés továbbfejlesztése és kibővítése. Olyan nemzetközi munkamegosztásra törekszünk a szocialista tábor országai között, amely mellett az egyes országok a leggazdaságosabb irányban fejleszthetik termelésüket. A baráti országokkal való megállapodás módot ad egyes adottságainknak megfelelő cikkek nagy sorozatban való gyártására, hogy a baráti országok szükségleteit is kielégítsük. À szocialista tábor országaival való fokozott együttműködés nagy lehetőségeket nyit meg előttünk a technika fejlesztése, és a tudományos kutatások előrevitele terén is. Ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek megvalósítását 1956. évi tervünkben biztosítani kell. Ezek a feladatok teljes összhangban vannak pártunk és kormányunk határozataival, a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeivel. Vizsgáljuk meg röviden, hogyan irányozza elő az 1956. évi terv a népgazdaság legfontosabb területeinek fejlődését. Népgazdaságunk döntő jelentőségű ágában, a szocialista iparban a teljes termelés 6 százalékos növelését irányozzuk elő. Ez a termelés-emelés látszólag szerény feladatot jelent, de megvalósítása ténylegesen nagy erőfeszítéseket igényel. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a termelés 6 százalékos emelkedése mellett az iparban jelentős szerkezeti átalakításokat irányozunk elő. Amíg az utolsó két évben az iparon belül egyrészt a könnyűipar gyorsabban fejlődött, mint a nehézipar, és másrészt a helyi- és szövetkezeti ipar fejlődése felülmúlta a minisztériumi nagyipar fejlődését — 1956. évi tervünk fordulatot irányoz elő a nagyipar és a nehézipar javára. A minisztériumi nagyipar termelése 6,8 százalékkal fog növekedni, míg a helyi- és szövetkezeti iparé csak 1,6 százalékkal. A nehézipari termelés 10,1 százalékkal fog növekedni, míg a könnyűipar termelése 3,8 százalékkal csökken. A nehézipari termelés jelentős emelésére szükség van, hogy megfelelő mértékben tudjuk termelőeszközökkel és berendezésekkel ellátni a termelés többi ágát és nem utolsósorban a külkereskedelmet, nem is szólva lakosságunk növekvő keresletéről a vas- és fémipari cikkek iránt. Miért válik szükségessé a könnyűipar termelésének csökkentése? Elsősorban azért, mert egyes könnyűipari cikkek exportja nem bizonyult gazdaságosnak és ezeknek a külföldről beszerzett anyagokból előállított termékeknek exportcélokra való gyártását nem volna helyes tovább folytatni. Ez jelentős importanyag-megtakarítást tesz lehetővé. Ugyanakkor ruházati és más könnyűipari cikkekben igen jelentős készletekkel rendelkezünk és így a könnyűipar csökkentett termelése mellett is nagymértékben fogjuk javítani a lakosság könnyűipari termékekkel való ellátását. A nehézipar viszonylag magas előirányzatának teljesítése és általában egész ipari termelési tervünk végrehajtása különösen azért követel nagy erőfeszítéseket, mert a növekvő termelést a rendelkezésünkre álló korlátolt nyersanyagforrásokból kell táplálni. Nyersanyagbázisunk fejlődése éveken át elmaradt az iparosítás gyors üteme mögött, és az utolsó két évben a nehéziparra fordított beruházások elégtelensége még növelte ezt az elmaradást. Ezért 1956-ban különös gondot fordítunk azon iparágak termelésének fokozására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyagokkal, illetve félkész-termékekkel látják el. A szénbányászati termelést 7—8 százalékkal kell emelnünk, ugyanakkor a széntermelésen belül növeljük egyrészt a feketeszén arányát, másrészt a szén átlagos kalóriaértékét. A kokszolható szén termelését 1955-höz képest 18 százalékkal emeljük. Különös súlyt helyezünk a szénbányászatban a rendelkezésre álló gépi berendezések jobb kihasználására és a gépesítés fokozott ütemben való megvalósítására. A millszekundumos robbantások alkalmazását 21 százalékkal növeljük. A másik nagy fontosságú alapanyagunknak, a kőolajnak termelését 1956-ban 6,6 százalékkal emeljük. Ugyanakkor közel 40 százalékkal növeljük a kőolaj-feltárásra irányuló kutatófúrásokat. Harmadik döntő jelentőségű nyersanyagforrásunk, a bauxit feldolgozása alapján tervünk a timföldtermelés 15,6 százalékos és az alumíniumtömb-termelés 10,8 százalékos növelését irányozza elő. Az alumínium-termelés növelése szélesebb mértékben teszi lehetővé nehezen importál-