Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1037 Az országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1038 lalatok, egész iparágak úgynevezett »globális« tervteljesítése mögött az húzódik meg, hogy nem olyan arányban és választékban állítják elő az egyes termékeket, mint ahogy azt a terv előírja, és mint ahogy erre szükség van, hanem a kevésbé fontos, vagy sokszor deficites anyagot igénylő termékek termelését erősen túlteljesítik, fontosabb szükségesebb, kevésbé anyagigényes termékek rovására. Az ilyen vállalatok a velük kooperáló üzemeknek,, illetve az általuk ellátott kereskedelmi vállalatoknak nem szállítják termékeiket az előirányzott határidőben, nem biztosítanak számlikra olyan áruösszetételt és választékot, mint amilyet a terv előír és amilyet a szükségletek megkívánnak. Ez egyes esetekben anyagellátási zavarokat idéz elő. más esetekben felesleges raktárkészletek felhalmozódására, mindenképp ïn a népgazdaság károsodására vezet. 1955. évi tervteljesítésünk fogyatékosságait csak úgy tudjuk kiküszöbölni 1956-ban, ha nem szépítjük, nem kicsinyeljük le ezeket. Igaz, hogy az egyes vállalatok tervszerűtlen működését sokszor más vállalatok tervszerűtlen szállításai idézik elő, de ha a népgazdaság egésze szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy a felsorolt fogyatékosságok gyökereit gazdasági szerveink sokszor szervezetlen munkájában, a kellő előrelátás és egybehangolás hiányában, a tervfegyelem gyengeségeiben és nem egyszer a tervezés pontatlanságában kell Keresni. Ezért különösen fontos, hogy 1956. évi tervezésünkben a legnagyobb gonddal ügyeljünk a különböző ágazatok és vállalatok terveinek minél pontosabb egybehangolására és másrészt, hogy a lehető legsürgősebben megjavítsuk, szervezettebbé, fegyelmezettebbé, céltudatosabbá tegyük ószszes gazdasági szerveink munkáját. Nyíltan kell beszélnünk az 1955. évi terv végrehajtása során mutatkozó legsúlyosabb hiányosságról: külkereskedelmi tervünk nem kielégítő teljesítéséről is. Az 1955. évi terv kivitelünk jelentős emelését irányozta elő, mégpedig nemcsak a baráti, hanem a kapitalista országokba is, hogy a növekvő importot kiegyenlíthessük és kötelezettségeinknek teljes mértékben megfeleljünk. A külkereskedelmi terv teljesítése során azonban lényeges eltolódások történtek: az import általában eléri és meghaladja a tervben előirányzott színvonalat, ugyanakkor azonoan az export — noha 1954-hez képest emelkedett — az előirányzott alatt marad. Külkereskedelmünknek erre a nem tervszerű alakulására komoly figyelmet kell fordítanunk, mert a mi népgazdaságunknak 1956-ban is sok nyersanyagra, félkésztermékre, valamint egyes gépi berendezések behozatalára Hsz szüksége és kötelezettségeinknek 1956-ban is teljes mértékben eleget akarunk és elsget is fogunk tenni. Ehhez azonban egyrészt véget kell vetnünk egyes cikkek felesleges, luxusszerü importjának, az eddiginél sokkal takarékosabban kell gazdálkodnunk főleg a kapitalista országokból importált anyagokkal és másrészt igen nagy erővel kell fejleszteni exportunkat, nemcsak a baráti, hanem a nyugati, a közel-keleti és a tengerentúli országok irányában is. Az 1956. évi tervi-ek központi jelentőségű kérdése, hogy a felesleges importot kiküszöböljük, ugyanakkor lényegesen megjavítsuk export-tevékenységünket és így olyan tartalékokat gyűjtsünk devizában és importanyagokban, amelyek külkereskedelmi forgalmunkat a tőkés országok viszonylatában is a lehető legbiztonságosabbá teszik. Ügy kell folytatnunk 1956-ban a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista iparosítást és a mezőgazdaság szocialista átalakítását, úgy kell fejlesztenünk a mezőgazdasági termelést, és fokozatosan növelnünk a dolgozók életszínvonalát, hogy ezzel egyidejűleg megjavítsuk külkereskedelmünk összetételét és arányait, hogy gazdaságosabbá tegyük kereskedelmi kapcsolatainkat a Kapitalista országokkal. Ezekből az alapvető cékitűzésekből következnek azok a legfontosabb feladatok és előirányzatok, amelyeket 1956. évi tervünk tartalmaz. Melyek ezek a legfontosabb feladatok és előirányzatok? 1. 1956. évi tervünkben előirányozzuk a népgazdaság szocialista szektorának további megerősödését és kiszélesítését. A mezőgazdaságban számolunk a termelőszövetkezeti szektor szántóterületének további növekedésével; ezt a párt és a kormány júniusi határozatára, a szövetkezeti gazdaságok eredményességének további fo

7 kozására, a parasztok önkéntes belépésére alapozzuk. A szocializmus alapjainak kiszélesedése kifejezést nyer abban, hogy megnő a szocialista szektor részesedése a nemzeti jövedelem terme« lésében. Ez a részesedés 1956-ban 74,5 százalékot fog kitenni, szemben az 1955-ben elérendő 73 százalékkal. 2. Az 1956. évi terv fontos feladata a nehézipar jelentős fejlesztése, népgazdasági súlyának növelése. Ez nélkülözhetetlen feltétele a szocialista iparosítás előrevitelének és a második ötéves terv szilárd megalapozásának. Míg az i tclsó két év folyamán a nehézipar aránya az ipar össztermelésében csökkent, 1956-ban a nehézipar súlya növekszik és az egész szocialista ipar termelésének 46,5 százalékát teszi majd ki. 3. 1956. évi tervünkben feladatul tűzzük ki a mezőgazdasági termelés további növelését. Elsősorban a mezőgazdaság erősödő szocialista szektorára támaszkodva és ugyanakkor támogatva az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok termelési lehetőségeit is, 1956-ban előirányozzuk a mezőgazdasági termelés értékének 3 százalékos növelését, az 1955. évihez képest, ami — tekintettel az ez évi viszonylag jó terméseredményekre — komoly feladatot jelent. A mezőgazdasági termelés ilyen előirányzata lehetővé teszi — a szabadfelvásárlás és a szerződéses termeltetés növekedésének eredményekérit — a begyűjtés 7,5 százalékos növelését, az élelmiszeripari termelés 10,1 százalékos emelését és mindezek alapján a lakosság élelmiszerellátásának megjavítását. 4. Az 1956. évi terv — központi jelentőségű feladatként — aktív külkereskedelmi egyenleget irányoz elő mind a baráti, mind a kapitalista országok viszonylatában, mégpedig az év első negyedétől kezdve. Ez megköveteli, hogy az ipar és a mezőgazdaság az exportcélokra szükséges árukat az előirányzott határidőkben, megfelelő