Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-6

19.") Az országgyűlés 6. ülése 1954. radt az önköltségi tervek teljesítésével. Vezető szerveink nem késlekedhetnek tovább, haladéktalanul meg kell tenniök a leghatályosabb intézkedéseket az önköltségi tervek maradéktalan teljesítésére, annyival is inkább, mert az üzemek dolgozói megértették feladatukat, várják és széleskörű kezdeményezéssel elő is készítik ezeket az intézkedéseket. A termékek önköltsége nem kielégítő alakulásának legfőbb oka, hogy a vállalatok igazgatóinak, az iparigazgatóságok és a minisztériumok vezetőinek nagy részénél megvan a hajlandóság arra, hogy az önköltség csökkentését a terv mennyiségi teljesítése mellett másodvagy harmadrangú kérdésként kezelje. Vállalataink felelős vezetőinek, az igazgatóknak és a műszaki vezetőknek figyelmüket egyaránt fokozott mértékben kell fordítaniuk az önköltségcsökkentés kérdéseire és biztosítaniuk kell negyedévről negyedévre az önköltségi tervek végrehajtását. Minden egyes gazdasági vezetőnek meg kell értenie és mindennapi munkája során fel kell használnia Sztálin elvtársnak azt az útmutatását, hogy a jövedelmezőséget figyelembe kell venni mind az építés, mind a termelés tervezésekor, mind pedig a termelés végrehajtása során. Az olyan tervteljesítés, amelynek során az üzem tervét csak általában, globálisan hajtja végre, de egyes területeken elmaradt a terv előírásaitól, csak látszateredményeket jelent. A szocializmus építésének új szakaszában döntő feladatunk azoknak a tartalékoknak feltárása és mozgósítása, amelyekkel az önköltség rendszeres csökkentése elérhető. Az önköltségcsökkentés az életszínvonal emelésének, egész további előrehaladásunknak elengedhetetlen feltétele. Az anyag- és energiafelhasználásban hatalmas tartalékaink vannak, az iparban az összes termelési költségeknek több mint kétharmada ai anyagköltség. Az anyagtakarékosság terén elért akár egyszázaléknyi eredmény több mint félmilliárd forinttal-növelhetné a lakosság jövedelmét. Üzemeink jelentékeny része azonban rendszeresen túllépi az anyagfelhasználásra tervezett költséghányadot. A minisztériumok irányítása alá tartozó gyáripari vállalatok 1954 első negyedévében 0.7 százalékkal túllépték terv szerinti anyagköltséghányadukat. Az építőanyagipar ugyanebben az időszakban 4 százalékkal, a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai pedig 1.3 százalékkal lépték túl az előirányzott anyagköltséghányadot. Mindezideig nem alakult ki vállalatainknál az anyagnormák szigorú ellenőrzésére felépített anyaggazdálkodás, jóllehet ezt különböző minisztertanácsi határozatok előírják. A kohó- és gépipari minisztérium területén a helyesen kidolgozott anyagnormák az összes anyagfelhasználásnak csak mintegy 30 százalékát teszik ki. Iparunkban indokolatlanul nagy a selejt. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatainál 1954 első negyedében a selejtre fordított tényleges munkaidő mintegy 4100 munkás negyedévi munkájának felel meg. Véget kell vetni a technoló- j giai előírások súlyos megsértésének, mely a megengedettnél nagyobb selejtre vezet, mert ez többszázmillió forint értékű anyagtól fosztja meg évi június hó 15-én, kedden. 190 népgazdaságunkat és sokmillió munkaóra elpazarlását jelenti. Az önköltségcsökkentésnek igen fontos tényezője a termelékenység emelése. Lenin megállapítása szerint a munkatermelékenység a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából. Hogyan áll nálunk a munkatermelékenység kérdése? A munka termelékenysége a felszabadulás óta eltelt 9 év alatt ugrásszerűen emelkedett, s a háborúelőtti színvonalat ma 70 százalékkal túlhaladja. A termelékenység azonban 1953-ban már nem emelkedett kielégítő mértékben. 1954 első negyedében a gyáriparban az előző év hasonló időszakához képest a munkatermelékenység nemcsak hogy nem nőtt, hanem átmenetileg csökkent is. A kohó- és gépipari minisztérium vállalatainál például az egy napra eső termelés az 1953 negyedik negyedévinek csak 88 százaléka. A munkatermelékenység átmeneti visszaesésére azért is különösen fel kell figyelnünk, mert ugyanakkor az ipar számos ágában a termelékenység csökkenése mellett a kifizetett munkabérek emelkednek. Jellemző erre, hogy amíg 1953 első negyedévében a 100 forint termelésre eső munkabér 15.39 forint volt a gyáriparban, addig az 1954 első negyedévében 18.55 forintot tett ki. Ez az emelkedés még akkor is rendkívül magas, ha figyelembe vesszük az 1954 első negyedév különleges körülményeit. A kedvezőtlen béralakuláshoz nagymértékben hozzájárult az, hogy a vállalatok jelentős öszszegeket fizettek ki prémium címén ugyanakkor, amikor általában nem teljesítették termelési tervüket, illetve túllépték béralapjukat. Az iparvállalatoknál széles körben az a helytelen szemlélet alakult ki, hogy a prémium fizetéskiegészítő tényező. A vállalatok gyakran az energiakorlátozások, az anyaghiány és egyéb okok következtében meg nem valósult termelés beszámításával mutatták ki eredményeiket, hogy ezáltal »igazolják« prémiumigényük jogosságát. Számos területen a prémium feltételei csak a termelési tervek teljesítésére ösztönöznek és ugyanakkor az önköltségcsökkentés vagy a minőségjavítás szempontjai háttérbe szorulnak. Ezért a legnagyobb szigorral érvényt kell szerezni annak a legutóbbi minisztertanácsi határozatnak, amely a prémium kifizetésének előfeltételéül az önköltségi terv teljesítését is megjelöli. A helytelen bérgazdálkodásnak legfőbb oka az, hogy gazdasági vezetőink számos esetben nemcsak eltűrik a normák törvénytelen fellazítását, hanem maguk is támogatják azt. Fel kell venni a harcot a laza béralapgazdálkodás, a különféle formában megnyilvánuló normacsalások ellen. A pénzügyi szerveknek, mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Banknak határozottan fel kell lépnie a jelentkező visszásságok kiküszöbölése és a szigorú bérfegyelem érvényesítése érdekében. Az önköltség kedvezőtlen alakulását, a gazdaságosság követelményeinek háttérbe szorulását minden körülmények között meg kell akadályoznunk. A dolgozók legszélesebbkörű mozgósításával véget kell vetnünk minden lazaságnak és felelőtlenségnek. A gazdasági vezetők és dolgozók összefogására van szükség a termelés gaz