Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-5

Az országgyűlés 5. ülése 1954. tóink, tanáraink főleg .a gyakorlati tennivalóikban eléggé gyengén állnak a talpukon. Mulasztást kell behoznunk a pedagógiai tudomány alapjainak lerakásában is. Az elmúlt évek során a szovjet pedagógia tapasztalatai sok segítséget adtak munkánkhoz, viszont elmulasztottuk — igen helytelenül —, hogy feltárjuk és felhasználjuk a mi pedagógiánk haladó szellemű hagyományait, s nem utolsó sorban, hogy általánosítsuk és tudományosan feldolgozzuk sok kiváló, mia élő gyakorló pedagógusaink tapasztalatait. Az oktatásügyi minisztérium ezen a helyzeten változtat iáikkor, amikor még ebben az esztendőin"!i életre hívja a Pedagógiai Tudományos Intézetet. Pedagógusaink az elmúlt évek során sokat fejlődtek, igen lelkesen és szépen dolgoztak. Államunk és dolgozó népünk részéről a fokozódó megbecsülés sok jelét tapasztalhatták, ügyhiszem, munkájuk lendületét még csak fokozza az, amdt Nagy Imre elvtárs mai beszédében mondott, hogy a jövőben is bizton számíthatnak a párt és a kormány megbecsülésére, nemes, szép, nemzet nevelő munlkáj likban. A pedagógusok munkájának támogatásához tartozik az is, hogy az állami szervek — mindenekelőtt a minisztérium — csökkentsék azt ia nagyfokú bürokráciát, amely sok felesleges terhet jelentett a muriban az iskolai munkában. Az oktatásügyi minisztérium az elmúlt hónapok sorén tett már egy-két intézkedést ebben az irányban, de úgy hiszem, akad itt még bőven tennivaló. Amikor azonban igyekszünk minden segítséget megadni pedagógusaink munkájához, több és még lelkesebb munkát várunk tőlük iaz iskolában, de az iskolán kívül is. Szeretnénk, ha minél nagyobb mértékben részt vennének a fialusi kulturális munkában és kezdeményezői, 'harcosai lennének falujukban, tanyájukon a nép művelésének, a műveletlenség elleni küzdelemnek. Tisztelt Országgyűlés! Amint Nagy Imre elvtárs mondotta: a kormányprognaiininból eredő kulturális feladatok dandárja tulajdonképpen még előttünk van. Bizonyos vagyok benne, hogy szocialista építésünk új szakaszában kulturális életünk további nagyarányú fejlődósének lehetünk részesei, munkásai, s bizonyos vagyok abban is, hogy kultúránk betölti feladatát népünk nevelésében. (Nagy taps'.) ELNÖK: Szólásra következik? CZEH JÓZSEF jegyző: Pesta László. PESTA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács elnökének mai nagyjelentőségű, bizonyára országos örömmel Fogadott beszédében emlékezetem szerint szerepelt ez a mondat, hogy »az anyagi javak termelésére irányuló tevékenysélontjában az ember áll a imaga sokoldalú szükségleteivel«. Ebből ,a gondolatból indulok ki hozzászólásomban, amelyet az orvos és a Fővárosi Tanács egy dolgozója szemszögéből áttekintve kívánok megtenni. Mia hazánk fejlődését; népünk életszínvonalának emelkedését a legfontosabb egészségügyi adatok tükrében vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy népünk egészségügyi helyzete ma jobb, mint a múltban bármikor. A sötét múlttól egyre távolabb kerülve, már-már kezdünk elfeledni olyan tényeket és adatokat, amelyek a makikkal összeévi január hó 23-án, szombaton. 15(í hasonlítva és a legpontosabban megvizsgálva népi demokráciánk felsőbbrendűségét bizonyítják. A régi Magyarország szociális ellentmondásai, népellenes politikája pusztítóan jelentkezett a népegészségügy területén is. Szégyenkeztünk, ha valamilyen nemzetközi statisztikában rápillantottunk a Magyarország helyzetét jellemző adatokra, a gümőkór pusztításait, a gyermekhalandóság döbbenetes arányait szemléltető számokra. Ma elmondhatjuk, hogy a gyermekhalandóság, pontosabban a csecsemőhalálozás országosan is és a fővárosban is az úgynevezett utolsó »békeévhez« képest csaknem leiére, ia tuberkulózishalálozás pedig országosan egyhiairmadiáira, Budapesten egynegyedére csökkent. (Elnök: NAGYISTOK JÓZSEF - 13.33.) Népi demokráciánk tehát ezt a régi szégyenfoltot letörli nemzeti becsületünkről. A magyar nép egészségi állapota évről évre javul. Az átlagos kor növekszik hazánkban. Azt vethetné valaki ezzel a megállapítással szembe: jogos-e két adatot kiragadni, amikor a szakorvosi rendelőintézetek közismerten zsu vannak? Vájjon egészséges emberek keresik-e fel ket az intézeteket? Nem több a beteg, mint volt? Az igaz felelet az, hogy kétségtelen egyes rendelőintézetek zsúfoltsága, de ne feledjük, hogy ezt nem a betegeik számbeli emelkedése, hanem az igények hatalmas megnövekedése okozza. Egész-' ség védelmi intézményeink hálózatának, biztosítási rendszerünknek olyan általánosítása és kiterjesztése következett be, hogy gyakorlatilag alig van ember az országban, akire ne terjedne ki, aki nem állna rendszeres egészségügyi ellenőrzés alatt. Az igények ma mar ezen is túlihaladtak és frtindenki, helyesen, jogot formál a legmagasabb szakorvosi ellátást biztosító rendelőintézeti, kórházi és szanatóriumi kezelésre, és ezekkel az igényekkel nem mindig tudtunk lépést tartani. A javulás kétségtelen. A védőoltások nagyarányú, mondhatni százszázalékos alkalmazása hogy csak egy-két szemléltető példát említsek — két pusztító népbetegséget úgyszólván teljesen megszüntetett hazánkban, a tífuszt és a diftériát. Egészségügyünk fejlődésének másik alapvetően fontos tényezője, gyógyszertudományunk fejlettsége nemcsak azt tette lehetővé, hogy hazai gyárakban előállítsuk a legmodernebb* antibiotikus gyógyszereket, ultraszeptilt, penicillint és sztreptomycint, hanem azt is, hogy ezeket az egykor drága gyógyszereket a legszélesebb körben hatásosan alkalmazzuk. Népünk Optimizmusát bizonyítja a születések számának állandó emelkedése. Budapest lakossága a felszabadulás előtt inkább a vidékről való népáramlással, mintsem természetesen szaporodott. Több volt a halálozásokkal kapcsolatos veszteség, mint a születések száma. Ma ez már gyökeresen megváltozott. 1953-ban csaknem kétszerannyi élveszületés esett ezer lakosra, mint 1938-ban. A javulást elősegítették azok a családvédelmi intézkedések is, amelyeket a párt és a kormány hozott az évek folyamán és amelyeket a nevezetes 1004-es kormányrendelet foglalt össze és tökéletesített. ' De voltak más fontos intézkedések is, amelyek közvetve, vagy kö-zvetlenül hatottak az egészségügyre. Elsősorban a munkaegészségügyi viszonyok