Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-5
140 Az országgyűlés 5. ülése 1954. de lehetne és kell is vele az eddiginél jobban gazdálkodni. Állami Könyvterjesztő Vállalatunk raktárában mintegy 150 millió forint értékű eladatlan és részben eladhatatlan könyv és tengernyi brosúra van, miközben egy-egy Jókai-, Mikszáth-, Móriczregériyt, vagy egy mai írónk regényét .hónapok alatt ronggyá olvassák, ha éppen megkapják, miközben sok iskolánk könytárában még a kötelező olvasmányok sincsenek meg. Ez évben a minisztertanács határozata szerint már jelentékenyen változtattunk a könyvkiadás aranyam, a szépirodalom, s ezen belül a klasszikus magyar irodalom és az ifjúsági irodalom javára, de ezen az úton még tovább kell mennünk. Hamarosan elindul olcsó könyvtársorozatűnk, amelynek egyik főfeladata, hogy nagy példányszámban, olcsón juttassa dolgozó népünkhöz a klasszikus magyar, külföldi és szovjet irodalom legjobb olvasmányait. De szélesítenünk kell a csatornákat, amelyeken a kultúra elér népünk sűrűjébe, minden más vonatkozásban is. Képzőművészetünk nevelő hatása pé'dául még mindig igen szűk körben mozog. A dolgozók ízlése pedig növekszik. Számosan vannak, akik új lakásukba szívesen vásárolnának képzőművészeti alkotásokat, esetleg szép reprodukciókat. Eddig ezt nem segítettük, sót bürokratikus intézkedésekkel megkötöttük. A minisztertanács legutóbbi rendelkezése ezen változtatott.Egyébként kitűnő Altami Népi Együttesünk fenntartása évenként jónéhány milliójába kerül az államnak, ugyanakkor műsorát csak egészen szűk réteg láthatja. Ráfizetéses hangversenyeinket jórészt még mindig a régi, igen kicsiny közönség "látogatja, ugyanakkor szinte bűnös módon elhanyagoltuk a zenekultúrát közvetítő hanglemezgyártásimkat. Gördülő Operánk missziót végez, de az emberben önkéntelenül is (felmerül a kérdés: vájjon ennek a létesítése volt-e a legfontosabb, amikor vidéki városaink egy része elemi kulturális intézményekben is szűkölködik? Például Tatabányán nincs megfelelő kultúrház. Tatabányán, a több, mint i5 ezer lakosú új városrészben .nincs mozi. Színházaink és szórakoztató intézményeink állami támogatása évről évre növekszik, ami elsősorban abból a szempontból elgondolkoztató, hogy hatókörük, ,a tömegek nevelésében végzett munkájuk nem növekszik ezzel a költséggel egyenes aránybaiii. Mindezek olyan problémák, amelyek sok feladatot adnak számunkra. Törődni kell a tömegfogyasztási cikkek művészi színvonalának, ízléses megtervezésének kérdésével is, hiszen tudjuk, hogy tömegcikkeink ízlésességéhez, enyhén szólva, szó fér. Márpedig ezek is nevelnek ízlésre, vagy éppen ízléstelenségre. A most. fővárosunkban időző szovjet népművészeti és iparművészeti kiállítás példa rá, hogy a népművészet és a képzőművészet alkotásainak nevelő értékét hogyan lehet a milliók közé kivinni a múzeumok vitrinjeiből. Tervezetünk a kérdés megoldásait')! már a minisztertanács előtt van. A népművelést nem szűkíthetjük le csak az előadásokra, a könyvtárakra, a művészeti csoportok munkájára. Az igazi népművelés az, ha kultúránk mindenfajta értéke minél bővebb áradással elér a dolgozókhoz. A kultúra demokratizálásának, népibbé tételének útja az, ha áthatja népünk életééi»/ január hó 23-án, szombaton. 150 nek minden formáját, ha jelen van munkájában, pihenésében és szórakozásában egyaránt. És itt hadd szóljak néhány szót, az úgynevezett »szórakoztató műfajokról«, a szórakoztató zenéről, a táncdalokról, táncainkról, a tömcgdalokról, a szórakoztató vegyes műsorokról és nem utolsósorban (tömegszórakoztató helyeink műsorairól. Sajnos, az elmúlt időkben ezekkel keveset törődtünk, pedig ezek is népünk nevelésének nagyon fontos területei, hiszen a legszélesebb tömegekhez ezek érnek el nap, mint nap, s ezek ma még jórészt a kozmopolita rothadás fertőző gócai. Az utolsó hónapokban inkább romlás, mint javulás van a tömegszórakoztatás területén. Azon a címen, hogy. a dolgozók szórakozni is akarnak, nevetni is szeretnek, kedvelik a vidámságot, a jókedvet, hogy a kormányprogramm óta jobbkedvü lett itt az élet, a különböző, hatalmas méretekben megszaporodott rendezvényeken sorra előkerültek a lombtárból a bárgyú kuplék, az ízléstelen jelenetek, még több lett az amúgysem kevés kozmopolita sláger, a legostobább szövegekkel, és előszivárgott mindenféle csatornákon a kapitalista kultúrszemét. ügy hiszem, mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy fel kell lépnünk az olyan nézetekkel és az olyan gyakorlattal szemben, amely így képzeli el a dolgozók kulturális igényeinek fokozott kielégítését. Mert így amit egyik kezünkkel építünk, a másikkal lerontjuk! Az út itt sem visszafelé, hanem előre vezet. Nem ültetjük vissza a polgári »szórakoztató ipart« jogaiba, hanem meg kell teremtenünk a tömegszórakozás kulturált, nemes formáit és anyagait. Már készítjük erre a tervezetet és rövidesen a minisztertanács elé terjesztjük. De természetesen ez nemcsak rendelet dolga! Művészeink, muzsikusaink, íróink feladata az, hogy vegyék birtokba a tömegnevelésnek ezeket a hallatlanul fontos területek, amelyek — ha továbbra is elhanyagoljuk őket — különösen ifjúságunk szellemét rontják és fertőzik. Mindent összevéve azt látjuk helyesnek, ha ma és a következő időkben a széles tömegek kulturális igényeinek kielégítése, kultúránk aemokraj tizálása lesz a fő gondunk. Különösen erősíteni akarjuk a falusi népművelési munkát, szélesen és gazdagon, hogy à magunk eszközeivé] is segítsük a mezőgazdaság fejlesztéséről szók) párt- és kormányhatározat sikeres megvalósításai De ugyanakkor fokozott gonddal kell törődnünk, s fogunk, akarunk törődni, munkásosztályunk kulturális igényeinek kielégítéséve! is. Meg kell erősíteni a szak• szervezetek és a tömegszervezetek ilyenirányú muri: | kaját. Erről a helyről is szeretném felhívni laná! csaink, szakszervezeti szerveink, tömegszervezeteink figyelmét a tömegek között végzett kulturális felvilágosító és nevelőmunka erőteljes, sokoldalú támogatására és kérem az írók, művészek, tudósok és nem utolsósorban a pedagógusok segítségét is ehhez a hazafias, nagy munkához. Tisztelt Országgyűlés! Ha munkánk előterébe — úgy hiszem, helyesen — a dolgozó tömegek között végzett sokoldalú kulturális nevelőmunkát állítjuk, ez egyáltalában nem jelenti azt, mintha el akarnánk hanyagolni az irodalommal, a művészettel való törődést. Sőt attól, hogy irodalmunk és művészetünk értékeit az eddiginél még gazdagabU*