Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1293 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1294 nek valamilyen módon sikerült beférkőzniük ál­lamigazgatásunkba és gazdasági apparátusunk­ba. Ebből a szempontból igen tanulságos az, ami a mi megyénkben, Győr megyében, történt a győri öntöde és Kovácsoló Gyárban. Ennek a gyárnak az igazgatója hosszú időn keresztül Lamm Róbert, egy ezerholdas földbirtokos és gabonanagykereskedő fia volt, aki — mielőtt az ország egyik nagyon fontos szocialista kohászati üzemének vezetését kaparintotta meg — egy ka­lapgyár tulajdonosa volt. Lamm Róbert persze jól kihasználta azt a helyzetet, amelybe egyes állami vezetők éberte­lensége és hiányos ellenőrző munkája következ­tében jutott. Körülvette magát magához hasonló levitézlett emberekkel és súlyos károkat okoztak a népgazdaságnak. De közben igyekeztek magu­kat minél jobban megszedni. Hogy milyen elemeket szervezett maga köré ez a földbirtokos csemete és kalapgyáros, arra csak néhány példát sorolok fel. A gyár áruforgalmi osztályának vezetője például Kemény Tibor, egy szövőgyár volt tu­lajdonosa, textilnagykereskedő volt. A vállalat műszaki vezetője a Szálasi vezérkar hazaáruló tábornokának öccse, Lakatos Miklós, a beruhá­zási osztály vezetője gróf Andrássy József bizal­mi embere, Vörös Gyuláné, a vállalat anyagbe­szerzője pedig a volt vatikáni követségi titkár felesége, Szabó Jánosné volt. Ez még nem is tel­jes felsorolás a Lammot környező díszes társa­ságról. Lammék vezetése mellett a gyárban virág­zott a korrupció, a csalás, a kártevés. Rabló mó­don folyt a vállalat anyagi műszaki ellátása, százezrek és milliónyi forintok folytak el a sza­botázs és a kártevés csatornáin. Sok millió forin­tért olyan, a vállalat számára nem szükséges anyagot halmoztak fel, amely a népgazdaság más területén hasznosítható lett volna. Ráadásul ezek az anyagok a helytelen kezelés és őrzés folytán komoly károkat szenvedtek. Felvetődik a kérdés, mi tette lehetővé Lam­mék számára, hogy ezt a kártevést viszonylag hosszú ideig folytathatták? Az, hogy kihasznál­va az illetékes minisztériumi vezetők ébertelen­ségét és az ellenőrzés hiányosságát, ügyesen ma­nipuláltak a számokkal, miközben a hibák és károk halmozódtak. Olyan látszateredményeket mutattak ki, amelyek elragadtatták a vezetőket. Így történt, hagy Lammot hosszú ideig kiváló szakembernek és vezetőnek tartották és nem­egyszer premizálták. Hozzá kell még fűzni, hogy a dolgozók és a helyi pártszervezet éberek vol­tak. Látták a bajokat és újra meg újra felhív­ták a minisztérium illetékeseinek figyelmét a hibákra. A minisztérium azonban nem becsülte meg ezeket a jelzéseket és akadékoskodásnak te­kintette; azt felelte, hogy Lamm kiváló szakem­ber, jól végzi munkáját, jól vezeti a gyárat és sikeresen dolgozik. A dolgozók éberségének se­gítségével végre sikerült fényt deríteni a bűnös visszaélésre. Jelentősen hozzájárult a tények feltárásához az, hogy az Állami Ellenőrzés Minisztériuma is vizsgálatot folytatott ebben az ügyben. Lamm Róbert ma már megérdemelt büntetését tölti, Ez az eset tanulságul szolgál arra, hogy az ellenség kártevéseit csak a dolgozókra támasz­kodva, a gyakorlati eredményeken keresztül végzett ellenőrzéssel lehet felszínre hozni. Ha az ellenőrzés egyes részletekre korláto­zódik és nem a munka gyakorlati eredményét egészében teszi vizsgálat tárgyává, mindig fenn­áll a lehetősége annak, hogy egyeseknek sikerül elkendőzni hibáikat és hosszú ideig felszínen tarthatják magukat. Az Állami Ellenőrzés Mi­nisztériuma ellenőrzéseinek elő kell segíteniük, hogy az ellenséges elemeket az ilyen lehetősé­gektől elzárjuk. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottakkal érzékeltetni kívántam, hogy a végrehajtás rend­szeres és következetes ellenőrzése hogyan segít elhárítani a fejlődés akadályait és ezért olyan emelő, amelyet nem nélkülözhetünk ahhoz, hogy a magunk elé tűzött célokat megvalósíthassuk. Mégis akadtak olyanok, különösen pártunk már­ciusi határozatát megelőző időben, akik az ellen­őrzés gyengítésére, háttérbe szorítására, sőt bi­zonyos értelemben az ellenőrzés felszámolására törekedtek. A párt és a kormány élesen elítélte ezeket a hangokat, melyekben lényegében a lazaság, a fegyelmezetlenség, az önkényesség védelmezése és az opportunizmus jutott kifejezésre. Szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy az Állami Ellenőrzés Minisztériumának tevé­kenysége a végrehajtás ellenőrzésének csak egyik, bár igen fontos formája. Amikor azonban a végrehajtás ellenőrzésének erősítéséről és ja­vításáról van szó, ezt nem szabad egyes ellen­őrző szervek munkájára korlátozva értelmezni. A végrehajtás ellenőrzése a szocialista típusú ve­zetés elválaszthatatlan része, minden vezető sze­mélyes kötelessége. Eredményesen vezetni anél­kül, hogy a vezető maga személyesen meg ne győződjék utasításainak végrehajtásáról, annak menetéről és eredményéről, nem lehet. A vezető által alkalmazott ellenőrzés és a külső szervek által folytatott ellenőrzés között tehát nincs semmi ellentét. A helyesen megszer­vezett ellenőrzés nem keresztezi a vezető opera­tív tevékenységét, nem sérti az egyszemélyi fe­lelősség elvét, hanem éppen ellenkezőleg, meg­erősíti a vezető munkáját, alátámasztja azt. A vezető a külső szervek ellenőrzéséből se­gítséget kap ahhoz, hogy lássa, az általa veze­tett apparátus hogyan hajtja végre utasításait. Segítséget kap ahhoz is, hogy felismerje utasí­tásainak esetleges hiányosságait is. Nem ellen­tétről, hanem szerves összefüggésről van tehát szó. A másik, amit nem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy a vezetők és a vezető szervek által felülről alkalmazott ellenőrzés csak úgy válhat teljessé; ha szorosan összefügg és összekapcsoló­dik a dolgozók tömegméretben megvalósított, alulról való ellenőrzésével. A dolgozók a munka­padok mellett és a mindennapi élet milliónyi kisebb-nagyobb problémájának megoldása során, a gyakorlatban találkoznak a hibákkal és érzik ezeknek hátrányos következményeit. A dolgozók nem nyugszanak és nem is nyu­godhatnak bele abba, hogy vállalataink és intéz­ményeink munkájában hibák vannak, A népi de-

Next

/
Thumbnails
Contents