Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

128:^ Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1284 ELNÖK: Szót kért Váczi Sándor képviselőtársunk. A szót megadom. VÁCZI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi költségvetésnek a belkereskedelemre vonatkozó részéhez, ezen belül is a falusi kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekhez kívánok hozzászólni. Párdi elvtárs beszélt a kereskedelem területén elért eredményekről, a kereskedelmi dolgozók munkájáról és helytállásáról. Az eredményekkel én most nem kívánok foglalkozni, hanem azokat a hiányosságokat szeretném felvetni, amelyek még mindig akadályozzák falun a lakosság jobb ellátását. Először is az áruterítésnél jelentkező hibákat szeretném felvetni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a falun a földművesszövetkezetek áruellátásában még mindig vannak kisebb-nagyobb zökkenők, ami a helytelen szervezés és elosztás következménye. A szervezésben és az elosztásban levő hiba abban jelentkezik, hogy a járási székhelyeken nagy áruházakat hoznak létre és ezeket látják el elsősorban áruval. Például Törökmiklóson, a járás székhelyén, levő földművesszövetkezeti áruház zsúfolásig megvan rakva textil- és divatáru-féleségekkel, villamossági és háztartási cikkekkel. Ugyanakkor a járás egyes községeiben az áruellátás nagyon komolyan el van hanyagolva. így a járás községeiből Törökmiklósra, a járás székhelyére kell bejárni a fogyasztóknak, ha szükségleteiket ki akarják elégíteni. A községekben több helyen nem lehet kapni, annak ellenére, hogy a nagykereskedelmi vállalattól nagy mennyiségben beszerezhető — és erről Kovács István elvtárs is beszélt —, húsdarálót, hurkatöltőt,, több helyen nincs tűzhely, alumínium-, vagy zománcozott edény, nem lehet kapni tejeskannát, egyszerű villanykapcsolót, vagy foglalatot, nagyon hiányos a fűrészreszelő, disznóorrfogó és karika, kevés a kisfejsze, a hálózati ^és telepes rádió. Ugyanakkor hiányos a gránit- és a porcelánáru is. Nagyon kevés a metszőolló, a diódaráló és még jónéhány közszükségleti cikk. Több helyen nem kapható paplan, olcsó szövetáru, esőköpeny, férfi- és nőizokni, gyermekmackó, női patentharisnya és palackozott szeszáru. Ezek mellett még vannak kirívóbb esetek is. Kengyelen a Sallai Termelőszövetkezet tanyaközpontjában levő 23-as számú boltban a termelőszövetkezet tagsága még a legszükségesebb napi cikkeket sem tudja beszerezni. Például nincs a boltban súroló- és fényesítőkefe, bőrolaj, előfordul, hogy nincs cipőkrém, konyhasó, alumíniumvilla és kanál, kocsikenőcs, lámpaüveg és lámpabél, nem egyszer előfordul, hogy nincs gyűszű, guminadrág, fűrészreszelő, harapófogó és még sok más cikk. El kell mondani azt is, hogy az áruhiányok ellenére ennél a boltnál az 1955. december 16-i leltározásnál a leltár 80 000 forintos leltárkészletet mutatott, amelyből a textilféleségek értéke 40 000 forint. Meg kell azt is jegyezni, hogy ennek a boltnak az átlagos forgalma 30 000 forint a 80 000 forintos raktárkészlettel szemben. Tehát a raktárkészlet forint összegben megfelelő, azonban az áru összetétele nem a lakosság szükségleteinek figyelembevételével van összeállítva, így az áruk nagyobb része elfekvő áruvá válik. De nincs minden rendben a földművesszövetkezetek piaci és felvásárlási tevékenysége körül sem. A földművesszövetkezetek részvétele a piacokon nem megfelelő. Nem egyszer idegenkednek és sok esetben ellenállást tanúsítanak a piaci árusítással szemben. Ezért a piacokon sokszor a kofák, a magánkereskedők végzik el a szövetkezetek munkáját. Van olyan tapasztalatunk, hogy a maszek kereskedőknek és kofáknak kifizetődő az ország különböző területéről oldalkocsis motorkerékpárral és egyéb közlekedési eszközökkel a piacokat látogatni és ott egyéb textilféleségeket, édesipari árukat árulni. De vannak hibák a felvásárlási tevékenységnél is. A földművesszövetkezetek nem keresik a megfelelő felvásárlási forrásokat, több esetben elhanyagolják a gyümölcs és konyhakerti növények felvásárlására a szerződések megkötését a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal. Ezért a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok kénytelenek piacról piacra járni, hogy termeivényeiket értékesíteni tudják. Ez a helyzet nem segíti elő a termelési kedv fokozását, s mivel a szövetkezeteknek ezekből nincs elég árujuk, így nem is tudják megfelelően befolyásolni a piaci árak alakulását. Vannak bizonyos zavarok a bolthálózat telepítése körül is. Nem egy területen a kiskereskedelmi egységek száma és azok elhelyezése nem kielégítő. Egyes községekben nagy távolságot kell megtenni a fogyasztóknak, amíg a szükséges árukat meg tudják vásárolni. A bolthálózat bővítésére és szakosítására pedig még sok lehetőség van. A bolthálózat bővítését és szakosítását a földművesszövetkezetek vonalán a községek ellátása is megkívánja. Nem egyszer előfordul olyan eset, mint például Fegyverneken, ahol egy vasszaküzlet létesítése 1954 óta húzódik csak azért, mert nem kapták meg a DISZ-helyiséget. Mivel a DISZ-helyiséget nem kapták meg, így ez év januárjában elálltak a vasbolt létesítésétől, holott két helyiséget is felajánlottak, amely a vasbolt létesítéséhez teljesen megfelelő. A szövetkezeti kereskedelem egységeinek még egy része technikai és higiéniai szempontból is igen hiányosan van ellátva. Elhanyagoltak külsőleg is, nem tükrözik a szocialista kereskedelmet. Vannak boltegységek, ahol a kenyeret polc hiányában a pulton, vagy a földön tárolják, amiből nem egyszer romlás származik. Sok a romlás az áruk hanyag kezeléséből is, például a cigarettánál, az édesipari áruknál. így esetenként és egyes helyeken a lakosság kénytelen penészes és dohos cigarettát szívni. A hiányosságok nem egyszer abból adódnak, hogy a kereskedelem területén dolgozók politikai és szakmai képzése nem megfelelő, de ugyanakkor hiányos az ellenőrzés is. Véleményem szerint felelősség terheli a minisztériumot, a SZÖVOSZ-t, hogy évek hosszú során, 1954-ben, 1955-ben és még 1956-ban sem — kivéve a minimum-vizsgát —, nem szerveztek a bolti és az adminisztratív dolgozók részére tanfolyamokat.