Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1273 Az országgyűlés 26. ülése 1956 filmgyártásunk sikereinek összetevői között az első helyen a forgatókönyv-írás, a rendezés és a színészi játék fejlődését kell megemlíteni. De hiba volna megfeledkezni arról, hogy filmgyártásunk 1955-ben azért is emelkedhetett ki a többi művészi ágak közül, mert itt volt a legerősebb és módszerében a legjobb a . párt- és az állami irányítás. Az elért fejlődést mégiscsak kezdetnek tekinthetjük, filmgyártásunknak ez évben még magasabbra kell lépnie. Bizalommal várjuk, tehetséges művészeinktől, alkotó kollektíváinktól az új, a még jobb alkotásokat. A műszaki fejlesztés feladatai, valamint a materialista világnézeti nevelés követelményei nagyobb ütemet diktálnak ebben az évben dokumentum-filmgyártásunknak. A Népművelési Minisztériumnak és a többi érdekelt minisztériumnak pedig arra kell törekednie, hogy a falusi és az üzemi vetítés feltételeit — helyi erőforrások felhasználásával is — az eddiginél jobban biztosítsa. Színházkultúránk múlt évi fejlődése ugyancsak jelentős. Egerben és Kaposvárott új megyei színház kezdte meg működését. Miskolcon, Győrött, Pécsett és Szegeden kamaraszínházak létesültek. Várhatjuk, hogy 1956-ban a színházlátogatók száma eléri a hat milliót. örömmel üdvözöljük az olyan művészi, nagysikerű magyar darabok bemutatását, mint az „Ezer év", a „Dózsa", a „Szeptember" és a „Titkárnő"; vidéki színházaink magasnívójú előadásait és olyan előremutató kezdeményezéseit, mint a „Vándormadarak" miskolci bemutatója. A szovjet, és különösen a népi demokratikus országok színműveinek legjobbjaiból azonban a kívántnál kevesebb került nézőink elé. A haladó nyugati drámák bemutatása is lassan haladt. Nem lehetünk kibékülve azzal sem, hogy műsorpolitikánk a közönség állítólagos igényeire hivatkozva, sokszor gyenge műveket is színpadra enged. Különösen a peremkerületek színházának, a József Attila Színháznak műsorpolitikája marasztalható el emiatt. A múlt esztendő a kölcsönös kulturális, művészi kapcsolatok erősödésének éve volt. Zenei előadóművészeink és együtteseink forró sikereket arattak külföldön. Különösen örvendetes, hogy a nemzetközi sikerekben és elismerésben az ifjú művészi nemzedék olyan előkelő helyet foglal el. Zenei életünknek különben is jelentős esztendeje volt 1955. A Bartók-év nemcsak korunk hatalmas zsenijének megismerését szolgálja, de általában zenei életünk fellendülését. Kiváló zeneszerzőink új. értékes művekkel jelentkeztek. Ma már nemcsak a kiválasztottak aránylag szűk köre számára esemény egy-egy hangverseny. Új közönség ismerkedik a klasszikus zenével. 1956 is nagy eseményeket tartogat. Máris nagy a nemzetközi érdeklődés a hazánkban megrendezendő Bartók- és Liszt-versenyek iránt. A VI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, az Iparművészeti és Népművészeti Kiállítás is a fejlődés jelzője. Az állami irányítás, különösen ' állami megbízatások módszerének healkalmazása, valamint tehetséges művé. évi február 10-én, pénteken. 1274 szeink közeledése a szocialista realizmushoz, meghozta eredményeit. Különösen örvendetes a fiatalok fejlődése és ebben ugyancsak az állami segítség, elsősorban a Derkovits-ösztöndíjak jó hatása az egyik fontos tényező. Kulturális tömegmozgalmunk 1955-ben megerősödött. A kultúrotthon-hálózat megszilárdult. Sikerült felszámolnunk azt az ideológiát és gyakorlatot, amely a kultúrotthonok likvidálását és gazdakörökkel való helyettesítését célozta. A falu népe egyre jobban sajátjának érzi a kultúra falusi otthonait. Ezt bizonyítják az építésre irányuló, egyes esetekben igen nagyméretű társadalmi megmozdulások. Tömegszervezeteinket, különösen a Dolgozó Ifjúság Szövetségét kérjük, hogy az otthonok létesítése és fejlesztése nemes mozgalmát minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák. Nagyobb gondot kell fordítanunk az üzemi, városi kultúrotthonok fejlesztésére, életük kialakítására és gazdagítására is. Sokszor még szép és jól felszerelt üzemi kultúrtermekben vagy otthonokban sincs elég élet. Rendszerint azokban, amelyeknek látogatói — az adott üzem munkásai és családjuk — messze laknak üzemüktől. Másutt pedig nagy munkás-lakótelepek áhítoznak hely után, ahol művelődhetnek, kulturáltan szórakozhatnak. Ezért helyes lenne, ha az új üzemi kultúrotthonokat a gazdasági minisztériumok, a SZOT-tal és a Népművelési Minisztériummal egyetértésben oda építenék, ahol az üzem dolgozói leginkább megközelíthetik. A Népművelési Minisztérium igazgatása alá tartozó területeken tehát az elmúlt esztendő jelentékeny fejlődést hozott. Az 1956-os költségvetés rendelkezésre bocsátja a további előrelépéshez szükséges anyagi eszközöket. A haladás azonban nem elsősorban az anyagiakon múlik, hanem mindenekelőtt a népművelési szervek és intézmények jó munkáján. Az állami irányítás módszerei — bár fejlődtek — még nem kielégítőek. Az elvi kérdésekben határozottabbnak, következetesebbnek kell lennie a felsőbb irányításnak. A helyi problémák eldöntésében, különösen az igazgatási jellegűekben viszont biztosítani kell a maximális önállóságot, az alsóbb szervek felelősségét és kezdeményezését. Tisztelt Országgyűlés! Egy ország oktatásügyének fejlődését — még ha az óriási léptekkel halad is előre — igen nehéz lemérni egy év távlatából. A számok és tények egész tömege bizonyítja, hogy milyen hatalmas léptekkel halad a kulturális forradalom hazánkban. Elég megemlíteni példaként, hogy a háború előtt egyetemeinken körülbelül 11 500 hallgató tanult, ma pedig több mint 43 000. A háború előtt a munkás- és paraszthallgatók száma 3—4 százalék között mozgott. Ma a hallgatók több mint 55 százaléka munkás- és parasztszülők gyermeke. Érdemes arra is utalni, hogy nem beszélve az esti és levelező tagozatok hallgatóiról, 14 000 értelmiségi, alkalmazotti család gyermeke tanul egyetemeinken. Ez lényegesen nagyobb annál, amennyi a felszabadulás előtt az ossz egyetemi hallgatók száma volt. Az oktatásügy általános fejlődését bizonyítja, hogy a tanulólétszám minden iskolatípus>