Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1271 Az országgyűlés 26. ülése 1956 Hadd említsem meg csupán jellemzésképpen azt, hogy a közelmúltban a magyar rádió közvélemény kutató lapjaiban hogyan tükröződött a dolgozók megnövekedett tudásvágya, igénye a művelődésre és a szórakozásra. A legsürgetőbben mai életünk ábrázolásának követelése jelentkezett a sokezer levélben. A felszabadult magyar nép büszke alkotásaira, elért eredményeire és elvárja, hogy híven és gazdagon rajzolják meg erőfeszítéseit, megváltozott életét, és egyaránt választ vár társadalmunk legfontosabb problémáira és a mindennapok ezernyi apró kérdésére. A művészi alkotásokban is önmagát, mai életünk harcait, gondjait és örömeit keresi. A tudás kiolthatatlan szomjúsága árad ezekből a levelekből. Népünk tanulni akar, mert a napi munka feladatai egyre több ismeretet követelnek minden dolgozótól, de tanulni akar azért is, mert a tudomány és a technika fejlődése állandóan táplálja érdeklődését. Halíani akarnak a dolgozók, fiatalok és öregek egyformán, a magyar történelem nagyjairól, nagy tudósainkról, íróinkról, költőinkről, zenészeinkről, képzőművészeinkről, mert mind jobban megértik és átérzik, hogy nemzeti kultúránk nagy értékei most már az ő örökségük és az ő erőforrásuk. S végül még több vidámságot, szórakozást kívánnak a levelek írói. „Boldogabb, vidámabb lett az életünk" — írják, és ez az életigenlő szemlélet szórakozást, derűt, humort követel. Ha e kívánságokat összevetjük a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tavaly márciusi, novemberi, valamint az irodalomról szóló határozataival, lehetetlen meg nem látni, hogy a párt határozatai és a tömegek igénye egy tőről fakadnak, azonos célokat, feladatokat állítanak a tudomány, az irodalom és minden művészet munkásai elé. Felszólalásomban azzal kívánok foglalkozni, hogyan felelt meg és hogyan kíván megfelelni ezeknek a követelményeknek a Népművelési és az Oktatásügyi Minisztérium munkája. Nem áll módomban e tárcák munkájának részletes, alapos elemzése, csupán utalni tudok népművelési és oktatási ügyeink legfontosabb eredményeire és feladataira. Elsőnek közművelődésünk legjelentősebb eszközét és mutatóját, a könyvet említem. Az elmúlt esztendőben menynyiségben megnőtt, színvonalában emelkedett könyvkiadásunk. Szebbek lettek könyveink. Uj könyvkiadók: a Magvető és a Corvina, kezdték meg működésüket. Javult a könyvterjesztési munka. Hazánkban tavaly lényegesen több könyvet vásároltak, mint valaha, az eddigiekhez képest nagyobb részét példányonként az olvasók, örvendetes eredmény az Olcsó Könyvtár és más népszerű sorozatok sikere. Könyvkiadásunk még meglevő hibáinak jó részét kellő erőfeszítéssel ez évben leküzdhetjük. Mindenekelőtt műszaki könyvkiadásunk viszonylagos elmaradását kell helyrehozni. Az olvasók joggal hiányolják, hogy egyes értékes, magas tudományos igénnyel megírt műszaki könyvek mellett népszerűsítő műszaki irodalmunk bizony elmaradott. A műszaki fejlesztés nagy feladatai kötelezően előírják, hogy a népszerűsítő szakirodalomra az eddiginél sokkal ORSZAGGYOLESI ÉRTESÍTŐ évi február 10-én, pénteken. 1272 nagyobb gondot és erőt fordítsunk. A legtöbb és legjobb művet — mind tudományos munkákat, mind pedig a népszerűsítő szakirodalmat — elsősorban a műszaki fejlesztés legégetőbb kérdéseiről, a mezőgazdaság szocialista átalakításának aktuális tennivalóiról adjuk ki, és javítsuk meg e könyvek terjesztését is. A szépirodalmi könyvek kiadásában is biztatók a tavalyi eredmények. A múlt esztendő második felében javult a kiadásra kerülő művek megválogatása, a lektori munka pártosabb volt. A dicsérendő kezdeti eredmények azonban nem takarhatják el azt a tényt, hogy könyvkiadóink, lektorátusaink mércéje még mindig nem elég magas. Az értékes, az olvasók igényeit kielégítő, nagy céljainkat szolgáló művek mellett bizony alacsonyabb színvonalú, eszmeileg és művészi megreformálásukat tekintve gyengébb művek kiadására is felhasználták az állam pénzét. Az olvasók joggal kifogásolják, hogy kevés mű szólott mai életünkről s ezek is gyakran perifériális témákról vagy figurákról. Könyvkiadásunk küzdjön következetesen ez évben e hibák kijavításáért. A párt és a kormány intencióinak és az olvasók igényeinek megfelelően 1955-ben sok klasszikus és ma élő külföldi — köztük növekvő számban nyugati — író műveit adtuk ki. Nem lehetünk azonban teljesen elégedettek e művek válogatásával. Azok a helytelen törekvések és nézetek, amelyek irodalmunkban érvényesültek, nem maradtak hatás nélkül a külföldi könyvek kiadására sem. Gyakran tapasztaltuk, hogy a könyvkiadók nem a közérdeklődésre leginkább számottartó műveket válogatták ki, hanem tevékenységükben helyenként érvényesült bizonyos arisztokratizmus, az irodalmi Ínyencség felkarolása, szemben a tömegigénnyel. Könyvkiadóinknak számot kell vetniök azzal, hogy olyan új olvasóközönség nőtt fel, amely még nem ismeri, de érdeklődéssel várja olyan nagy kritikai realisták legjobb műveit, mint Balzac, Tolsztoj, Csehov, Stendhal és az eddigieknél jobban meg akarja ismerni az olyan, a munkásmozgalomhoz közelebb álló alkotok írásait, mint amilyen Heine, Romain Rolland és Dreiser. Gazdagítani, fejleszteni kell 1956-ban a terjesztői munkát is, különösen a falun. örömmel és büszkeséggel tölti el az embert, ha csak futó pillantást vet is filmügyeinkre. A film a leginkább tömeghatású művészet. Filmgyártásunk és forgalmazásunk múlt évi eredményei különösen fontosak. 1955-ben az előirányzott tízmilliós növekedéssel szemben 16,3 millióval több látogatója volt filmszínházainknak, mint 1954-ben. E lelkesítő számok a magyar filmművészet fejlődését is jelzik. A múlt évi filmtermés, mind tematikáját, mind eszmei tartalmát és művészi megoldását tekintve, előrelépésnek számít. Olyan filmek, mint a „Különös ismertetőjel", az „Egy pikoló világos", a „Körhinta", beszédesen példázzák, hogy a mély eszmei tartalom nemcsak megfér az érdekességgel, a magas mércére tett művészi megoldással, hanem ezek egymást feltételezik. A „Különös ismertetőjel" közönségsikere pedig figyelmeztető mindazoknak, akik a — témájában és megoldásában — pártosat, még mindig szembeállítják a művészivel és a tömegigénnyel. Természetesen 95