Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1263 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1264 Kétségtelenül fejlődött a lakásépítkezés is. Üj szocialista városok létesültek, mint Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány és itt Budapesten is a Horthy-korszak elhanyagolt, primitív szinten tartott perifériáin új, modern lakótelepek épültek, például Angyalföldön, Csepelen, Újpesten és Zuglóban. Azonban a fejlődés a lakásépítkezés terén megtorpant; nem érte el az ipari építkezés színvonalát, a gépesítés alacsonyabb foka, az előregyártás ütemének lassúsága miatt. Jelenleg az előregyártás csak a födémekig terjed, a blokkos előregyártás csak kísérleti stádiumban van a második ötéves terv elején. Pártunk és kormányunk eltökélt szándéka, hogy a lakóházépítkezések számbeli növelésével és időbeli meggyorsításával mielőbb megoldja a lakáskérdést. Az 1956. évi lakásépítési program nagy lépés a probléma enyhítésében, de ugyanakkor fokozza a követelményt is az építőipar vezetőivel és összes dolgozóival szemben. A terv teljesítése megköveteli a lakásépítés színvonalának fejlesztését. Ezt az építőipar vezetői is világosan látják. Kormányunknak segítenie kell tö- j rekvésüket az építőipar fejlesztésére. Budapesten az idén csaknem kétszer annyi lakás épül, mint 1955-ben. Pártunk és kormányunk 100 millió forinttal emelte az idei lakásépítő programot. Ezzel jutalmazta meg a békekölcsön túljegyzése során lelkesen és példamutatóan jegyző budapesti dolgozókat. Ugyancsak 100 millió forinttal többet fordítunk a vidéki lakásépítkezésekre is, mert a békekölcsönjegyzés vidéken is nagy sikert aratott. A főváros lakossága örömmel veszi tudomásul, hogy a Kerepesi úti, . a zuglói, a gubacsi hídfői, az erzsébeti nagy lakótelepek és számos kisebb lakótelep építése az idén folytatódik. Nagy jelentőségű az Üllői úti, a lágymányosi, a csepeli — a Rákosi Mátyás Művek dolgozói számára —, az óbudai, a budafoki lakóházépítkezések megindulása is. Sokat ígérő kezdet ez a lakáshiány felszámolására, amellyel korunkban a világ valamennyi nagyvá- ; rosa küzd. Az Építésügyi Minisztérium 1955-ös lakásépítési előirányzatát teljesítette. Az idei terv lé- . nyegesen nagyobb feladatot jelent. A miniszter elvtárs novemberi parlamenti beszédében elmondotta, hogy a lakásépítkezés fejlesztése terén a Szovjetunió eredményei és tapasztalatai alapján, ugyanazt az utat kell követni, amit az ipari építkezések során követtünk: alkalmazni kell a szalagrendszerű gyorsépítést, a gépesítést, a gépek jobb kihasználását, a felvonulási költségek csökkentését, az előregyártott beton- és vasbetonszerkezetek felhasználásának kiterjesztését, s a modern, nagyblokkos építkezésre való áttérést, mint a korszerű, nagyüzemi építési módszerek elemeit. Ezzel mindnyájan egyetértünk, s ehhez még azt javasoljuk, hogy mivel a nagy lakásépítő program az építőanyagipar fejlesztését is megkívánja, jó minőségben, nagy választékban és olcsóbban kell termelni az építési anyagokat. Még több elsőrangú szakembert vigyünk át a lakásépítkezések fontos munkájába, olyanokat, akik a nagy ipari építkezéseknél gyarapították tapasztalatukat és tudásukat, s képesek azt átültetni a lakásépítés gyakorlatába. Kezdjünk sokkal hamarább az éves lakásépítő program kialakításához. Legyenek idejében készen a helykijelölések, a tervek és legyenek összehangolva a közművek fejlesztésével és a járulékos építkezések tervével. Már rnost foglalkoznunk kellene az 1958-as év lakásépítési programjával. Szakítani kellene azzal a helytelen gyakorlattal, hogy a lakásépítést az év elején kezdjük és decemberre legyenek készen a beköltözhető lakások. Ez zavart, torlódást, egészségtelen állapotot teremt, így nem lehet rendszeres, tökéletes munkát végezni. Be kell vezetni a lépcsőzetes kezdést és elő kell írni azt. hogy az új lakások májusra és október-novemberre legyenek készen. Így a szakmunkásokat jobban el lehetne osztani, egyenletesen lehetne foglalkoztatni. A lépcsőzetes kezdés biztosítaná a jobb minőséget is, csökkentené a beköltözők panaszait. Ehhez a két fő dátumhoz kellene alkalmazkodniuk a tervező szerveknek is, kezdve az Országos Tervhivatalnál. Segíteniök kell a munkák megindítását és folytatását a tanácsi 1 szerveknek is, elhárítva minden nehézséget és akadályt. Ilyen segítség mellett el lehet érni, sőt túl lehet szárnyalni a lakásépítési munka termelékenysége növelésének 1956. évi előirányzatát, ami előfeltétele a program teljesítésének. Budapest Főváros Tanácsa szerveinek — a jelenlegi gyakorlat szerint — nincs sok befolyásuk a területükön folyó építkezésekre. Az Építésügyi Minisztérium a tervező, a kivitelező, az ellenőrző, és a beruházó is. Kétségtelenül megvolt az oka a feladatok ilyen összpontosításának a maga ; idejében. De a lakásépítés, mégiscsak helyi feladat. Budapesten legjobban a tanács tudja, hogy a város egy-egy részén milyen teherbírásra képesek a közművek, a közlekedés, a bolthálózat, hogy hol illeszkednék bele legjobban egy új iskola, rendelő, vagy bölcsőde a meglevő és az újonnan létesülő háztömbök közé, az ott lakók és az odaköltözők igényei szerint. In; dokoltnak találnám, hogy megfelelő előkészítés után már 1957-ben — legalább a fővárosban — a tanácsokra bíznák a lakásépítkezés előkészítő, beruházó és ellenőrző feladatát, mint a városfejlesztés komplex tervének elszakíthatatlan részét. Tisztelt Országgyűlés! A város- és községgazdálkodás legjellemzőbb vonása, hogy működése egy településhez, városhoz, vagy községhez van kötve. A szocialista telepítés-politika pedig a gazdálkodás tervszerű fejlesztését jelenti a lakosság érdekében, a mindennapi élettel kapcsolatos szükségleteinek minél tökéletesebb kielégítésével. A szükségletek szüntelenül növekednek, s a különböző szolgáltatások szakadatlan fejlesztését kívánják. A helyi tanácsok megalakulása előtti időben a lakosságot közvetlenül érintő szolgáltatásoknak, kommunális létesítményeiknek nem volt igazi gazdája. A vállalatokká átszervezett víz- és gázművek, csatornaművek, fürdők, köztisztasági hivatalok, ingatlangondnokságok stb. üzemeltetését a gazdasági munkához nem szokott városok és községek nehezen végezték, a főfelügyelet pedig megoszlott a különböző szaktárcák között.