Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1257 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1258 gyermekruháké 5 százalékkal, a hálószoba bútoré 10 százalékkal, a konyhabútoré 20 százalékkal emelkedik. A termelési tervek teljesítésében és túlteljesítésében döntő fontosságú az, hogy a termékek választéka és. minősége a szükségleteknek a legjobban megfeleljen. Ennek biztosítéka az, hogy a könnyűipar és a belkereskedelem kapcsolatait sikerült lényegesen elmélyíteni és szorosabbra fűzni. A közös munka eredményének abban kell megmutatkoznia, hogy dolgozó népünk igényeit, parasztságunk különleges kívánságait az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben fogjuk kielégíteni. Különösen nagy gondot fogunk fordítani a dolgozó nők és anyák jogos igényeinek a kielégítésére. így például, több, tetszetősebb színben és mintával készült szövetet fogunk gyártani. Biztosítani fogjuk, hogy a harisnyák tartóssága megjavuljon, szinkus fonalat fogunk felhasználni a harisnyák sarok- és orr-erősítésénél és ezzel a stoppolás időrabló munkáját csökkenteni tudjuk. Gyáraink erre a munkára felkészültek. Ebben az évben 38 újfajta pamutszövetet gyártunk, ezen belül többféle új inganyagot, ágyneműanyagot. Megjavítjuk a bébi- és az ingflanell minőségét. 17 olyan új cikket fog gyártani pamutiparunk, amely kifejezetten a falusi lakosság igényeinek kielégítését szolgálja. Sokféle új selyemszövetet gyárt selyemiparunk is. A gyapjúiparban javulni fog a kasha és a télikabát szövetek minősége; bővül a fésűs szövetek választéka is. Tiszta lendamaszt abroszokat, mintásán szőtt kender futószőnyegeket, tiszta len ágyneművásznakat fog gyártani len-kenderiparunk. A dolgozók kívánságára abroszt, szalvétát készen, beszegve is lehet majd a boltokban kapni. 14 új cikkel bővül a kötött alsóruházat is. A konfekcióiparban különleges kivitelű férfi-, női és gyermekkabátokat, férfi- és fiúöltönyöket és női ruhákat fogunk gyártani. A férfi- és gyermeköltönyök, valamint a ballonkabátok gyártásába számos minőségjavító műveletet iktatunk be. Jelentősen növelni fogjuk a konfekcióméretek számát; azonos testmagasság mellett többféle bőségű és a legkülönbözőbb alakú és testtartású emberekre illő ruhát készítünk. Például férfiöltönyt eddig 25 méretben, 1956-ban 41 méretben, fiúruhát eddig 12 méretben, 1956-ban pedig 24 méretben fog gyártani konfekcióiparunk. A cipőipar is jelentősen bővíti a választékot. Lakkpántos gyermekcipőket, a falusi lakosság kívánságára posztószárú női cipőket, az idősebb asszonyok számára sevróbőrből készült kényelmes magasszárú cipőket fogunk gyártani. A férfi- és női cipők legtöbb számából kétfajta bőséget készít cipőiparunk, hogy mindenki a lábának megfelelő, kényelmes cipőt tudjon vásárolni. A tornacipők sokat kifogásolt minőséis megjavítjuk. A nyomdaiparban csökkenteni fogjuk az ügyviteli nyomtatványok mennyiségét s emeljük mind mennyiségben, mind minőségben a kulturális fejlődésünket szolgáló kiadványokat. Export-vonatkozásban az a feladatunk, hogy a külföldi piac változó igényeihez rugalmasan, gyorsan alkalmazkodjunk és ezzel is támogassuk exportunkat. Export-terveinket csak akkor teljesíthetjük, ha a könnyűipari vállalatok dolgozóinak export-szemlélete megváltozik, ha teljesen világosan látják, hogy bizony minden erőfeszítésre szükség van ahhoz, hogy export-termékeink választéka bővüljön, minősége javuljon, hogy így az export-terv teljesíthető legyen. Fokozni kell az ipari szakemberek aktív részvételét az export-piac kutatásában, a külföldi ügyletkötésekben is. Az ilyen irányú kezdeményezések már az elmúlt évben sikeres eredményeket hoztak. A könnyűipar előtt álló egyik legfontosabb feladatnak kell tekinteni az anyagokkal, elsősorban az import-anyagokkal való szigorúbb takarékoskodást. Ez egyben előfeltétele annak is — ebben egyetértek Olt elvtárssal —, hogy feszített önköltségcsökkentési és jövedelmezőségi tervünket teljesíthessük. A könnyűipar költségeinek mintegy 75 százalékát az anyagköltségek teszik ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a legjelentősebb megtakarításokat csak az anyagköltségek csökkentésével lehet elérni. Minden könnyűipari dolgozónak és vezetőnek 1956-ban azt a célt kell kitűznie, hogy legalább egy százalék anyagmegtakarítást érjen el. Az 1 százalékos megtakarítás azt jelenti, hogy közel 2000 lakás építéséhez szükséges anyagi erőt tudunk felszabadítani. Az anyagtakarékosságot úgy kell vinnünk, hogy ezzel egyidejűleg a gyártmányok minősége javuljon. Harcolnunk kell az olyan anyagmegtakarítás ellen, amely csak látszateredményeket hoz. Az anyagtakarékosság egyik főforrása a szigorú technológiai fegyelem, a gyártási előírások pontos betartása. Fontos anyagtakarékossági irányelv, hogy a nyersanyagból az anyag adottságainak megfelelő technológiával a lehető legjobb minőségű, legnagyobb értékű termékeket állítsák elő üzemeink. A textiliparban elsősorban arra kell törekedni, hogy az adott nyersanyagból minél finomabb fonalat, finomabb, sűrűbb szövetet állítsanak elő. A konfekcionáló iparban, a ruha-, cipő- és kötszövő iparban a szabási hulladékok csökkentését kell elsősorban célul kitűzni. Ezen túlmenően minden iparágunk sajátosságainak megfelelően számtalan speciális lehetőség van az anyagtakarékosság elérésére. A könnyűiparban az elmúlt év folyamán a legjobb szakemberek bevonásával iparáganként anyagtakarékossági bizottságok működtek. A bizottságok sok tartalékot tártak fel, sok megoldásra mutattak rá. Számos javaslat iparági, sőt országos intézkedések megtételére is alkalmas. Javaslataikat az ez évi műszaki intézkedési tervekben felhasználjuk és most a minisztérium és à vállalatok dolgozói együttes jó munkájától függ a javaslatok megvalósítása. Az importanyagok, deviza megtakarítása céljából fontos az import-szervekkel a legszorosabb kapcsolat kiépítése. A jól szervezett vásárlással jelentős devizamegtakarításokat lehet elérni. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy az ipar közvetlenül kapcsolódjék be a külkereskedelmi szervek munkájába. Elemezni kell a különféle nyersanyagok világpiaci árait és úgy kell megválogatni a vásárlandó nyersanyagokat, hogy a legkisebb deviza-ráfordítás mellett a lehető legértékesebb árukat lehessen be-