Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1251 Az országgyűlés 26. ülése 1956, ban a szénbányászat önköltségcsökkentési feladata kétszerese az előző évinek, mert amíg 1954-ről 1955-re 1,9 százalékkal kellett volna csökkenteni az önköltséget, — valójában csak 1,1 százalékkal csökkent — addig 1955-ről 1956-ra az önköltség csökkentésének mértéke 3,7 százalék. A gazdaságos termelésen belül nagy gondot kell fordítani az anyagtakarékosságra, elsősorban a bányafa és a robbanóanyag megtakarításra, örvendetes, hogy e téren már a múlt évben is voltak eredmények. így a többi között a fajlagos bányafa felhasználás 1954-hez viszonyítva 18 825 köbméterrel csökkent. Ez 3,5 millió forint megtakarítást jelent. Eredmény e téren az is, hogy a tárca az elmúlt évben mintegy 50 millió forinttal csökkentette a felesleges készleteket. Ezekkel az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. A bányászatnak további feladata az anyagtakarékosság, az önköltség csökkentése, mint ahogy azt a tervfeladat megszabta. Ezt végre is kell hajtani. A készletgazdálkodás területén sok hiányosság van még a társadalmi tulajdon védelme terén. Noha a múlt évben körülbelül 6 millió forintot fordítottunk raktárépítési beruházásokra, a helyzet még nem kielégítő. Lényeges javulás várható ez évben, amikoris raktárépítési beruházásokra az előirányzat 12 millió forintot biztosít. Tisztelt Országgyűlés! A magyar szénbányászat a bányászok lelkes és áldozatos, pártunk és kormányunk politikája iránti odaadó munkájának eredményeképpen, a felszabadulás óta eltelt 11 esztendő alatt hatalmas sikereket ért el. A hároméves és az első ötéves terv eredményeire támaszkodva, bányászaink most kemény munkával dolgoznak második ötéves tervünk első éve feladatainak valóraváltásán. E téren vannak már kezdeti eredmények, a szénbányászat januári tervét 101,6 százalékra teljesítette és terven felül több mint 30 ezer tonna szenet adott. A magyar bányászok hűek lesznek önmagukhoz, s amint eddig sem kímélték erejüket, ezután is teljes odaadással küzdenek pártunk politikájának, kormányunk határozatainak valóraváltásáért. A februári hónapban elmaradásunk van, több mint 31 ezer tonna. Bányászaink műszaki vezetői keményen, lelkesen küzdenek azért, hogy a népgazdaság számára a szenet biztosítsák. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a bányaipar dolgozói azzal bizonyítják be forró lelkesedésüket pártunk iránt, hogy maradéktalanul teljesítik a tervben előttük álló feladatokat. A Szénbányászati Minisztérium 1956. évi költségvetését átvizsgálva, azt helyesnek találtam, megvalósíthatónak tartom. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szót kért Elekes Ferenc képviselőtársunk. A szót megadom. ELEKES FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A szénbányászati tárca költségvetéséhez kívánok röviden hozzászólni. A költségvetés híven tükrözi azokat a hatalmas feladatokat, amelyeket a I Szénbányászati Minisztérium iparágainak, első- | sorban a szénbányászatnak ebben az évben meg I évi február lÓ-én, pénteken. 1252 kell oldania. Ezekről Blaha képviselő elvtárs előttem részletesen beszélt. E feladatokból mi, a dorogi bányászok is ki akarjuk venni méltó részünket. Az elmúlt évben minden igyekezetünk ellenére sem teljesítettük a tervben előírt főbb feladatokat. Termelési ter* vünket 99,5 százalékra, termelékenységi tervünket 96,4 százalékra teljesítettük, önköltségi előirányzatunkat pedig 2,6 százalékkal túlléptük. Igaz, hogy aknáinkban a bányászoknak, aknászoknak és mérnököknek sokszor emberfeletti harcot kellett vívniok a váratlanul rájuk törő elemi erőkkel, a vízzel, a tűzzel és a harc során nem egy esetben jelentős termelőkapacitást képviselő bányarészeket kellett feladni. Azonban a lemaradást még sem lehet teljes mértékben ezzel indokolni. Az első félévben elért sikereink, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának elnyerése elbizakodottá tettek bennünket és a harmadik negyedévben már súlyos lemaradás következett be, amely a negyedik negyedévi vízbetörés következtében még fokozódott. Mindenesetre levonjuk magunknak azt a tanulságot, hogy ha a zászlót mégegyszer megszerezzük — már pedig meg akarjuk szerezni — sokkal keményebben fogjuk tartani. Az általános szokástól eltérően először hibáinkról beszéltem, azonban be kell azt is jelentenem, hogy jelentős kezdeti sikereket értünk el a műszaki fejlesztés, az új technika alkalmazása terén. A hazai felrakógépekkel, főleg a Kóta-féle rakodógépekkel, jelentősen növeltük a munka termelékenységét, könnyítettük a bányászok munkáját. A gépek alkalmazása a kísérleti stádiumon már túljutott, és minél többet kérünk belőlük, hogy bányászaink többségét mielőbb mentesíthessük a nehéz rakodási munkától. Hasonló nagy eredmény az, hogy mérnökeink Lévárdi igazgató elvtárs irányításával, egészen újszerű technikai fogás alkalmazásával több mint 10 évre megoldották a dorogi szénbányászat már-már akadályozóvá váló tömedékelési homok problémáját. Ebben az évben mi, dorogi bányászok, azon leszünk, hogy maradéktalanul teljesítsük az éves terv minden mutatóját, hogy megvalósítsuk a Központi Vezetőség 1955. évi novemberi határozatát, minden erőnkkel fejlesszük a technikai színvonalat. Ezek a feladatok igen nagyok. A többi között mennyiségben 4,7 százalékkal kell többet termelni, az átlag-kalóriát 0,6 százalékkal kell javítani, az összüzemi teljesítményt pedig 8 százalékkal kell emelni. Különösen két feladat fontosságára kívánok rámutatni. Egyik a gazdaságos termelés, ezen belül az anyagtakarékosság, különösen a bányafa és a robbanóanyag takarékosság. Ügy kívánunk dolgozni, hogy necsak több és jobb szenet, hanem olcsóbb szenet is adjunk. Ezért nagymértékben takarékoskodnunk kell és takarékoskodni is fogunk a bányafával és a robbanóanyaggal. Ez annyival is inkább szükséges, mert köztudomású, hogy a bányafa importcikk, s e téren csak egy százalékos felhasználáscsökkentés is jelentősen javítja külkereskedelmi