Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1239 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1240 hány vezetőnknek fejébe szállt és bizonyos ön­elégültség lett úrrá. Intő jel számunkra, hogy több fontos iparágunk elmaradt ezév januárjá­ban a tervelőirányzat teljesítésétől. Ezek az ipar­ágak már az első hónapban adóssággal kezdték munkájukat és kevesebb jármű, szerszámgép és motor hagyta el üzemeinket, mint azt tervünk előírta. Mindent el fogunk követni, hogy még az első negyedévben pótoljuk a mulasztást. Most pedig engedjék meg, hogy röviden is­mertessem a kohó- és gépipar előtt álló legfon­tosabb feladatokat. Ismeretes, hogy az egész iparon belül — éppen az ipar helyes arányainak kialakítása érdekében — a kohó- és gépipar ter­melésének kell ezévben a legnagyobb mértékben növekednie. A tárca üzemeinek 1956. évi teljes termelése 11,2 százalékkal emelkedik a múlt évihez ké­pest. Ezen belül a mezőgazdasági gépgyártás 17 százalékkal, a közlekedési eszközök gyártása 17 százalékkal, a traktorgyártás 26 százalékkal, a szerszámgépgyártás 14 százalékkal növekszik. A különféle Diesel-mozdonyokból az előző év több­szörösét gyártjuk. Különböző mezőgazdasági cél­gépeket, könnyű- és élelmiszeripari gépeket lé­nyegesen nagyobb mennyiségben állítunk elő. Emelkedik egyes közszükségleti cikkek termelé­se, 10 százalékkal több zománcedény, 22 száza­lékkal több kárpitozott csőbútor, 14 százalékkal több 250-es Pannónia motorkerékpár készül, mint az előző évben. Az idén megkezdjük a tele­víziós műsorvevő készülékek sorozatgyártását, és ezekből mintegy ötezer darabot gyártunk. A népgazdaság exporttevékenységének leg­nagyobb részét a kohó- és gépiparnak kell vál­lalnia, ezért az exporttermelés a múlt évihez ké­pest 21,6 százalékkal nő. E feladatainkat a munka termelékenységé­nek jelentős emelése és az önköltség állandó csökkentése mellett kell végrehajtani. Az ismer­tetett számok azonban megközelítőleg sem tük­rözik az 1956. évi feladatok nagyságát és újsze­rűségét. Korántsem elegendő a régi módszerek­kel, elavult módon dolgozni, hiszen tervünk az új, a fejlettebb, a kulturáltabb technika alkal­mazására épült. Feladataink végrehajtása sokkal alaposabb, elmélyültebb munkát, ésszerűbb in­tézkedéseket, átfogó szervezeti munkát, kultu­rált műszaki tevékenységet és komoly gazdálko­dási munkát igényel. Különösen nagy feladatok állnak nagyüzemeink előtt, amelyeknek ezévi terve átlagban 20 százalékkal magasabb az elő­ző évinél. Egész iparágaink hatalmas fejlődés előtt állnak, tehát jobban, kulturáltabban, ésszerűb­ben kell dolgoznunk. A magasabb termelési fel­adatokat a Központi Vezetőség novemberi hatá­rozatának megfelelően magasabb műszaki szin­ten kell megoldani. Legyen büszke a gépipar minden dolgozója arra, hogy ennek az iparnak meghatározó szerepe van az egész népgazdaság műszaki színvonala és ezen keresztül egész népünk felemelkedése szempontjából. Engedjék meg, hogy, a sok nagy és fontos feladat közül, amely előttünk áll, néhányat ki­emeljek. Igen sok szó esik mostanában a diesele­sítés kérdéséről. Szeretném az Országgyűlés előtt ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ ezt az egész népgazdaság szempontjából annyira fontos feladatot kissé mélyrehatóbban ismertetni. Központi Vezetőségünk határozata előírja, hogy iparunk értékes hagyományaira támasz­kodva jelentősen fejlesztenünk kell a Diesel-mo­tor gyártást. Folytatni kell a Ganz-típusú motor­családok, valamint a járóművek és traktorok Diesel-motor családjának korszerűsítését, tökéle­tesíteni kell a motorvonatok és az elektromos mozdonyok üzemszerű gyártását. A vasútnál a gőzvontatás egyre nagyobb részét Diesel-vonta­tással kell a közeljövőben helyettesítenünk. En­nek a hatalmas dieselesítési programnak a kiin­dulási esztendeje: 1956. Nehéziparunk, bányá­szatunk, építő- és könnyűiparunk, kereskedel­münk szállítási* problémái, mezőgazdaságunk gé­pesítése mind élesebben veti fel az üzemeltetés gazdaságosságának kérdését. Ma már a vasúti vontatásban, az ipar és a mezőgazdaság gépesí­tésében a gőzgépek elavultnak mondhatók. A gőzmozdony és az egyéb, nem helyhez kötött gőzgépek a befektetett hőenergiának mindössze 5—7 százalékát tudják csak hasznosítani. Hazai barnaszeneink értékes vegyianyagokat tartalmaznak és emellett nincs sok belőlük — így azoknak 93—95 százalékos veszteség melletti eltüzelését sokáig nem engedhetjük meg. Ezért az eddiginél sokkal gazdaságosabb megoldást kell keresnünk. Erre kiválóan alkalmas a Diesel-motor, amelynek fő hajtóanyaga az olaj. Az olaj kiter­melése lényegesen gazdaságosabb Ehhez hozzá kell számítani azt, hogy a korszerű Diesel-moto­rok hatásfoka a gőzgépekénél mintegy négyszer­te jobb. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a dieselesítés a dolgozók ezreit szaba­dítja meg a terhes fizikai-munkától. Ezeknek az adatoknak a tükrében érthető igazán a dieselesítés nagy jelentősége. A Szovjet­unió hatodik ötéves terve a dieselesítés nagymé­retű kifejlesztését tűzte ki. A Szovjetunió példája az új korszerű technikának bátor alkalmazását jelenti. Ez a mi utunk is, amikor a dieselesítést célul tűzzük ki. A dieselesítés nemcsak a vasúti vontatás szemszögéből döntő kérdés, hanem nép­gazdaságunk szinte minden területét felöleli. Amellett, hogy a dieselesítéssel biztosítani kíván­juk dolgozóink kényelmes, gyors utazását, a ter­meléshez szükséges anyagoknak korszerű, gaz­daságos szállítását, szem előtt kell tartani azt is, hogy a dieselesítés szinte nélkülözhetetlen a mezőgazdaság, az öntözés, az árvízvédelem, a csatornázás és a földmunkák gépesítésénél. S ha ezt tudjuk, akkor ismét az emberek tömegeit kell látnunk, akikét mentesítünk a kevésbé ter­melékeny, nehéz fizikai munka alól. Ismeretes a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy a Diesel-motorok gyártásában hazánknak értékes hagyományai vannak és a Ganz típusú Diesel­motorok a világpiac keresett cikkei közé tartoz­nak. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a dieselesítésben az iparilag fejlett országokhoz képest viszonylag elmaradtunk. így tehát a die­selesítési program végrehajtása két irányban hat: egyrészt behozzuk lemaradásunkat, másrészt a mind jobban fokozódó bel- és külföldi igények­nek eleget tudunk tenni. Ez a munka népgazda­I ságunk fejlesztésén kívül nélkülözhetetlen ténye­93

Next

/
Thumbnails
Contents