Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1237* Az országgyűlés 26. ülése 1956 . évi február 10-én, pénteken. 1238 ezt a termelékenységi előirányzat túlteljesítése és az önköltségnek az előírtnál nagyobbmérvű csökkentése mellett értük el. Az elmúlt év költségvetési vitája során ismertettem a tisztelt Országgyűléssel, hogy a kohó- és gépipar dolgozói: vasasok és kohászok, öntők és esztergályosok milyen példátlan lelkesedéssel fogadták pártunk 1955. évi márciusi határozatát. Az 1955. évi termelési eredmények fényesen igazolták ezt a közlést és megmutatták, hogy a magyar munkásosztály töretlen egységben, rendíthetetlen bizalommal sorakozik fel pártunk és kormányunk zászlaja alá. Az eredmények értékét fokozza az a körülmény, hogy 1955-ben az előző évhez képest lényegesen nagyobb feladatokat kellett megoldani. A gépipar termelése nagyobb volt minden előbbi esztendőnél, a kohászat termelése pedig 6,4 százalékkal múlta felül a legmagasabb évi előirányzatot. Az exportgyártmányok termelése több, mint 22 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Az elért tervteljesítésen belül több, mint 3 milliárd forint értékű terméket adtunk át a belkereskedelemnek a lakosság árualapjának növelése céljából. Ez az érték 62 százalékkal magasabb az előző évinél. Elmondhatom, hogy mezőgazdasági kisgépeket, szerárukat, rádiót, kerékpárt, motorkerékpárt, játékárut, háztartási kisgépeket bőségesen bocsátottunk a lakosság rendelkezésére. Tovább lehetne sorolni azokat a területeket, amelyeknél a kohó- és gépipar termékei, jobb termelési eredményei jelentkeztek. Minden elért eredményünkért hála és köszönet a Szovjetunió hathatós segítségének, pártunk szilárd útmutatásának és nagyszerű munkásosztályunk, mérnökeink, tudósaink, közgazdászaink áldozatos munkájának. Munkásosztályunk lelkesedését, alkotóerejének kibontakozását világosan mutatja az újítások, ésszerűsítések megnövekedett száma, valamint a húsz budapesti üzem kezdeményezésére megindult és széles tömegeket megmozgató hatalmas munkaverseny. Ezek a tényezők világosan mutatják, hogy a magyar munkásosztály a helyén áll, reá lehet számítani, munkája a mi legbiztosabb aranyalapunk. Az eredmények mellett azonban szólnom kell hibáinkról is. Ezek a hibák azért érdemelnek részletes elemzést, mert megszüntetésük nélkül ebben az évben megnövekedett feladataink teljesítése nem képzelhető el. Ezért engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy néhány döntő fontosságú hibát felsoroljak, ezzel is igazolva azt, hogy hibáink felismerése, Kovács István elvtárs és Olt Károly elvtárs által is gyakorolt jogos bírálat alapján megkezdjük azok felszámolását. Hibáink között elsőként említem, hogy terveink globális teljesítése mellett olyan nagy vállalatok maradtak adósak tervük teljesítésével, mint a Salgótarjáni Acélárugyár, a Budapesti Szerszámgépgyár, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár és nem utolsósorban a Klement Gottwald Villamossági Gyár. További hiányosságunk, — és hozzátehetem egyik legnagyobb hiányosságunk — a tervek egyenletes és cikkenkénti teljesítésének elmulasztása. Még mindig általánosnak mondható a hóvégi rohammunka, a túlóráztatás, az ütemes termelés hiánya. Az egyenetlen termelés nemcsak a kiegyensúlyozatlan anyagellátásra, a munkafegyelem hiányosságaira utal, hanem súlyos szervezési hibákra is. A munka helytelen felosztása, a kapacitások egyenetlen leterhelése és nem teljes ismerete és ennek révén nem kellő kihasználása ma még eléggé jellemző üzemeinkre. Ennek a megjavítása elsősorban és kizárólag rajtunk, az ipar vezetőin múlik. Hasonló hibák mutatkoznak a selejt alakulása terén, amiről tegnap Kovács István elvtárs is beszélt. A tárca múltévi selejtkára mintegy 400 millió forintot tett ki, amiből — a drága építkezési költségek ellenére is — négyezer lakást lehetett volna építeni. Különösen nagy az öntöde és ezen belül a szürke-vasöntvény selejtje. Ezt a nagymérvű károsodást elsősorban a hanyagság, a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség okozta. A hibák jelentős része abból ered, hogy a kooperáció még mindig igen gyenge lábon áll. A kooperációs kötelességek elhanyagolása okozta számos fontos cikkből az elmaradást. Vállalataink egyresze még mindig nem tartja egyik legfontosabb feladatának a tervükben esetleg csak kis értékként jelentkező, de ugyanakkor sokszor többmillió forint értéket képviselő objektumok elkészítését hátráltató kooperációs kötelezettségek teljesítését. Tovább sorolva hibáinkat, megállapíthatjuk, hogy a múlt évben nagy feladatot jelentő és nem eredménytelenül végrehajtott bérügyi kérdések rendezése, s az elavult munkanormák felülvizsgálata terén elért eredményeink egyresze, egyes vállalatok vezetőinek erélytelensége, liberalizmusa miatt szinte semmivé lett. Sok helyütt felütötte fejét a normacsalás, a normalazítás, ami pedig köztudomású, hogy milyen hátrányosan befolyásolja a termelékenység emelkedését, végső soron az életnívó növekedését. Előrehaladásunk egyik fontos tényezője a helyes anyaggazdálkodás. Igaz ugyan, hogy teljesítettük az elmúlt évben az országgyűlés előtt általam bejelentett 3 százalékos anyagfelhasználási csökkentést, de egy sor vállalat távolról sem érte el a kívánt eredményt. Különösen rossz a helyzet az importanyagokkal való takarékoskodás terén. Kevés még a műszakilag megalapozott anyagnorma, technológusaink sem fordítanak kellő gondot az anyagtakarékosságra. Sokhelyütt a már kidolgozott anyagnormákat nem alkalmazzák és sajnos még sok vállalatunk minden áron „túlbiztosítja" saját anyagszükségletét, nem törődve a népgazdaság érdekeivel. Ennek a helyzetnek véget kell vetni, érvényt kell szerezni a legnagyobb fokú takarékoskodásnak, mert az idei, jóval magasabb tervünkhöz nem fogunk nagyobb készletekkel rendelkezni, sem külföldi, sem pedig belföldi anyagokból. Tisztelt Országgyűlés! Csak néhány jellemző hibát emeltem ki. Ezek ellen harcolunk és megígérhetem, hogy erőnket nem kímélve, tovább fogunk küzdeni ezek kijavításáért és még jobb eredmények eléréséért. Szükséges aláhúzni meglevő hibáinkat, hiszen az elért kezdeti siker né-