Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1225 Az országgyűlés 26. ülése 1956 termeléssel, a beruházásokkal, hat a termelékenységre, az önköltség alakulására, összefügg a begyűjtéssel, a közellátással. Ebből következik, hogy a külkereskedelem problémái csak népgazdasági összefüggésben érthetők és oldhatók meg. Pártunk Központi Vezetősége és a pártszervezetek nagyrésze ezt az összefüggést igen nagy súllyal és hatással húzza alá. Nagyon fontos érdek az, hogy minél többen megértsék, hogy a külkereskedelmi feladatok népgazdasági feladatok. Országunkban a kivitel a nemzeti jövedelemnek igen jelentős részét adja, a behozatal pedig nagy szerepet játszik az egyes népgazdasági ágak anyaggal és termelőeszközökkel való ellátásában. így külföldről szerezzük be nyersgumi, szintetikus fonal, káliumműtrágya és rézszükségletünket, valamint vasérc, kohókoksz és bőrszükségletünk jelentős részét. Importáljuk az ipar fejlesztéséhez, beruházásokhoz, termelésünk műszaki színvonalának emeléséhez szükséges berendezések és műszerek bizonyos hányadát, továbbá egyes fogyasztási cikkeket is. Minthogy a behozatalt megfelelő színvonalú kivitellel kell ellensúlyozni, nyilvánvaló, hogy népgazdaságunk számos ágának anyagellátása, a hazánkban nem termelt vagy nem kielégítő mennyiségben termelt cikkek beszerzése elsősorban exportszállításainktól, exportkötelezettségeink teljesítésétől függ. Kivitelünk 1955-ben 11,5 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. Az importtervet teljesítettük és ezzel a külkereskedelem is hozzájárult ahhoz, hogy egész iparunk termelési tervét 103,2 százalékra teljesíthette. Külkereskedelmi forgalmunk jelentős aktív egyenleggel zárult. A tőkés országokba irányuló kivitel azonban a növekedés ellenére sem érte el a tervezett szintet. Az 1955. évben elért javulást elsősorban pártunk erőfeszítései idézték elő. Az üzemekben nagyobb gonddal foglalkoztak az exportra kerülő cikkek elkészítésével és ebben jelentős szerepet játszottak a DISZ exportbrigádjainak lelkes versenyei is. A külkereskedelmi apparátusnak is javult a munkája. Külkereskedelmi forgalmunk döntő része a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal bonyolódott le. A baráti országokkal folytatott árucsereforgalom, a szocialista tábor országai között kialakult és évről évre erősödő gazdasági együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás rendkívül nagy jelentőségű népgazdasági terveink teljesítése, egész gazdasági előrehaladásunk és a szocializmus építése szempontjából. Jelentősen bővült külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országokkal is. Ennek volumene 1954-ben mintegy 30 százalékkal, 1955-ben további mintegy 50 százalékkal emelkedett. Az 1956. évi népgazdasági terv a külkereskedelem feladatainak további jelentős növekedését irányozza elő. Nagy erőfeszítést követel a kivitel közel 12 százalékos emelkedése. A növekedés nagy része a gépipari exportra jut. Amíg gépiparunk termékeinek részesedése kivitelünkben 24,fi százalék volt, ez a részesedés 1956-ban 38,7 százalékra emelkedik. Ez is bizonyítja, hogy hazánkban ma már a gépipar a kivitel veévi február 10-én, pénteken. 1226 zető ága. Külkereskedelmünk megnövekedett feladatai megkövetelik, hogy az eredmények megállapítása mellett elsősorban a külkereskedelmi munka fogyatékosságaira és e munka megjavításához szükséges feltételek megteremtésére irányítsuk a figyelmet. E tekintetben is utat mutatnak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége novemberi ülésének határozatai, amelyek a külkereskedelmi tervek teljesítésére, külkereskedelmi helyzetünk és a külkereskedelmi munka gyökeres megjavítására hívják fel pártunkat, a dolgozókat és nem utolsósorban gazdasági vezetőszerveinket. Kétségtelen, hogy kivitelünk erőteljes növekedését, piacaink bővítését elsősorban iparunk egészséges fejlődése tette lehetővé. Ki kell emelni gépipari exportunk sikereit. 1955-ben elsőízben szállítottunk komplett berendezéseket, többek között gőzerőműveket, oxigéngyárakat Kína részére. Jelentősen fejlesztettük kombájnexportunkat Csehszlovákia, vegyipari gép- és nagyberendezési exportunkat Lengyelország, szerszámgépkivitelünket a Szovjetunió felé; tengeri hajókat szállítottunk a Kínai Népköztársaságba. A tőkés piacokon ugyancsak elsőízberl jelent meg a magyar ipar hidak, erőművi berendezések és jelentős tervezői munkát is igénylő komplett gyárberendezések exportjával. Külkereskedelmi szerveink vízi- és gőzerőművekre szereztek rendelést Törökországban. Egyiptomba közúti és folyami hidakat, Argentínába oxigéngyári berendezéseket exportálunk. Jelentősebb tételben szállítunk szerszámgépeket, dömpereket olyan fejlett iparral rendelkező országokba, mint Ausztria, Németország, Belgium, Olaszország és a skandináv államok. E kétségtelen sikerek ellenére kivitelünk fejlődését fékezi az a körülmény, hogy iparunk számos területén nem tartott lépést a műszaki haladással, elhanyagolta a gyártmányok korszerűsítését, új, a nemzetközi piacok igényeinek is megfelelő exportgyártmányok kialakítását. Ezért felelősség terheli a külkereskedelmi apparátust is, amely a műszaki fejlesztés követelményeit, a külföldi piacok igényeit nem vetette fel időben és elég erőteljesen és külföldi tapasztalatairól nem tájékoztatta megfelelően az ipari szerveket. A külkereskedelem egyik fontos feladata, hogy az exportra termelő üzemek számára tájékoztatást nyújtson a külföldön elérhető árakról, a kereslet alakulásáról, a korszerű gyártmányokról, a technikai újításokról stb. A Külkereskedelmi Minisztérium 1955 folyamán és főként az utóbbi hónapokban több intézkedést tett ebben az irányban. Intézkedések történtek többek között az ipari szervekkel való együttműködés kiszélesítésére, a tájékoztatás megjavítására, az ipar képviselőinek az üzletkötésekbe és a kereskedelmi tárgyalásokba való fokozottabb bevonására. Megállapítható, hogy 1955-ben iparunk jóval nagyobb mértékben tett eleget exportkötelezettségeinek, mint a korábbi években. Az ipari vezetők és dolgozók a lehetőségekhez képest általában igyekeztek kielégíteni a kívánságokat. Javult az exporttermékek minősége is. Így pél-