Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-25
1215 Az országgyűlés 25. ülése 1956. évi február 9-én, csütörtökön. 1216 lyesen hangsúlyozták, hogy a béke, a demokrácia és az emberi haladás hatalmas tábora, amelyhez hazánk is tartozik, mily nagy erőfeszítéseket tett és tesz a béke megőrzéséért. S hogy ezek az erőfeszítések meghozták eredményüket is, a nemzetközi helyzetben enyhülés következett be. Népünk helyesléssel fogadja ezt a politikát, hisz minden békében eltöltött napja újabb győzelmeket hoz számára. Minden békében eltöltött nappal közelebb kerülünk a szocializmus felépítéséhez. A szocialista tábor népeit, ezért a mi né-. pünket is, ezer meg ezer szál fűzi össze az imperialisták igája alatt görnyedő dolgozó tömegekkel. A kapitalista országok dolgozói saját jövőjük megtestesülését látják bennünk. A gyarmati sorsból most kiemelkedő népmilliók e hatalmas táborra támaszkodva teremtik meg saját, független nemzeti létüket. De a legtöbb emberrel — fajra, felekezetre és pártállásra való tekintet nélkül — a békéért folytatott következetes és elszánt harcunk fűz össze minket. A múlt év végén több nyugati országban jártam, találkoztam dolgozókkal, s tapasztalhattam, hogy ezeknek az országoknak a népei is elítélik a háborús gyújtogatókat, s békét akarnak. Egy, a genfi külügyminiszteri konferenciára küldött francia hazafi mondta beszélgetés közben: „Meg fogja látni, ha a francia kormány továbbra is a német militarizmus feltámasztásán dolgozik, a francia nép el fogja söpörni a kormányt." Az események teljesen igazolták ezt a véleményt. Ezekben az országokban Magyarország neve a dolgozók tudatában összeforrt a békével, a békéért folyó harccal. Jól emlékezem egy genfi áruházi dolgozóra, aki amikor megtudta, hogy magyar újságíró vagyok, azt mondta: „Ezek, a mi uraink, nem akarnak megegyezni a Szovjetunióval és önökkel. De az idő önöknek dolgozik — s hozzátette —, tehát nekünk is, a nyugati országok dolgozóinak is." (Taps.) A népek bizalma, a szocialista tábor, és benne hazánk iránt a béke megszilárdítására irányuló tetteinkből fakad. A dolgozó tömegek mindenütt nagy elismeréssel fogadják a Szovjetunió erőfeszítéseit, amelyeket a nemzetközi kapcsolatok kibővítéséért, a lefegyverzésért, az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek megtiltásáért tesz. Nem kevésbé fogadták elismeréssel, hogy a Szovjetunió jelentősen csökkentette hadseregét. A Magyar Népköztársaság minden erejével támogatja a Szovjetunió erőfeszítéseit, s maga is csökkentette 20 000 fővel hadseregét, s mint a jelenlegi költségvetési javaslatból kiderül, csökkenti a védelmi kiadásokat is. De a nyugati országokban az imperialisták vannak hatalmon, akik, ha már nem robbanthatják ki a háborút, legszívesebben a háború szakadékának a szélén járnak, mint ahogy az Egyesült Államok külügyminisztere nemrégiben kijelentette. Ezek az imperialista országok lázasan készülnek a háborúra, s fegyverkeznek. Az Egyesült Államokban a költségvetési kiadások 61 százalékát közvetlenül hadi célokra fordítják. 1948-ban 11,7 milliárd dollárt fordítottak hadi célokra, 1956—57-ben pedig már 41 milliárd dollárt. Angliában 1537 millió fontot, az összes évi kiadások 33 százalékát fordítják hadi célokra. Nyugat-Németországban a jelenlegi költségvetési évben 9 milliárd márkát költenek a nyugatnémet hadseregre és 3 milliárd márkát az országot megszálló csapatok ellátására. Az imperialisták minden erejük megfeszítésével dolgoznak a nyugatnémet militarista hadsereg fejlesztéséért. De a fasiszta, volt hitlerista katonai „szakembereket" nemcsak Németországban hasz! nálják fel. A „Frankfurter Rundschau" című ! lap január 23-iki számában megírja, hogy „az Eisenhower-kormány rakétagyártási programjának megvalósítása kereken 500 német feltaláló, technikai és katonai szakember felügyelete alatt folyik. Ugyanezek a német feltalálók és szakj emberek — írja a lap — az 1940-es években a Wehrmacht szolgálatában álltak és a tömeges megsemmisítés hatalmas tervein dolgoztak. Ma családjaikkal együtt New Mexico állam kísérleti központjaiban laknak. Már régóta megbecsült amerikai állampolgárok. Tudnak angolul és éjjel-nappal az irányított lövedékek tökéletesítésén fáradoznak." Ma jelent meg a Magyar Népköztársaság kormányának az Egyesült Államok kormányához küldött tiltakozó jegyzéke a hazánk légterébe küldött amerikai léggömbök miatt, amelyek robbanógázzal vannak töltve, különböző szerkezetekkel és légi fényképező-készülékekkel vannak ellátva. Különböző nyugati lapok már azt is beismerik, hogy ezek a léggömbök Radarkészülékkel is fel vannak szerelve. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere keddi sajtóértekezleten elismerte, hogy az USA sok ilyen léggömböt bocsátott útnak, amelyeket tudományos eszközökkel és fényképező gépekkel szereltek fel és kijelentette: „Az Egyesült Államok úgy ítéli, jogában áll ilyenfajta kísérletek folytatása anélkül, hogy előzőleg más nemzetek engedélyét kérné." Ez a léggömbakció — tisztelt Országgyűlés — nem más, mint provokáció, légifényképezés, gépesített kémkedés. Dulles kijelentése pedig hallatlan képmutatás és cinizmus, amit visszautasítunk. A „Manchester Guardian" azt írja, hogy ezek időjárásjelző léggömbök és a felhőket fényképezik. De ha csak erre van szükségük, minek a nagy költség, miért nem szólnak, vannak nekünk kitűnő fényképészeink, egynéhány felhőről készült fényképet szívesen küldenénk nekik. (Derültség.) De nem felhőre, hanem légi felderítésre van szükségük, s ezt el is fecsegi a „New York Times" napokban megjelent egyik száma. Az imperialisták fegyverkezése és háborús mesterkedése, a militarista nyugatnémet hadsereg felállítása fokozott éberségre int és kötelez bennünket. Fel kell készülnünk hazánk védelmére, hogy sorompót emeljünk az imperialisták előtt. Ezért van szükségünk erős és korszerű honvédelemre, hadseregre. A költségvetés, amelyet most tárgyalunk, kielégítően biztosítja néphadseregünk korszerűsítését és ellátását. Biztosítja katonáink számára a megfelelő kiképzést, biztosítja a tisztiiskolák ellátását, hogy kellő színvonalon folyhasson a 90*
