Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-5
117 Az országgyűlés 5. ülése 1954. évi január hó 23-án, szombaton. 118 ennél.is nagyobb. Az áruforgalmon belül jelentős eltolódás mutatkozik az iparcikkek, azon belül a ruiházati cikkek javára. Érdemes, külön kiemelni a karácsonyi nagy vásárlásokat, amikor is az állami ! kiskereskedelem minden eddigit felülmúló forgalmat bonyolított le. December két.utolsó dekádjának együttes forgalma 36.6 százalékkal haladta meg a korábbi legmagasabb, 1951. évi karácsonyt forgalmat.. A falu áruforgalmát -főképpen a földművesszövetkezeti bolthálózat bonyolítja le. A forgalom növekedésében élénken tükröződnek azok a (kormányintézkedések, melyeknek eredményeképpen a parasztság terhei jelentősen csökkentek, jövedelmei pedig nagy mértékben emelkedtek, ami a falusi lakosság vásárlóerejének gyors és nagyarányú emelkedésére vezetett. Ez a magyarázatja annak, hogy a földművesszövetkezeti bolthálózat 1953. IV. negyedévi áruforgalmi tervét 113.2 századokra teljesítette, így 1953. IV. negyedévi áruforgalma 38.2 százalékkal volt magasabb, mint 1952 hasonló időszakában. A falusi lakosság vásárlóerejének növekedésével azonban még ez a haibalmias áruforgalom sem tudott minden téren lépést tartani az elmúlt esztendőben. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áruforgalma mellett a harmadik tényező, amely élénken megvilágítja azokat a gazdasági változásokat, amelyek a kormány új. politikáját jellemzik és a laíkosság anyagi helyzetének javulását mutatják — a szabadpiac és termelői > felhozatal alakulása. A budapesti termelői piaci felhozatal menJhyisége szeptember óta csaknem valamennyi áruféleségben jelentősen meghaladja nemcsak az 1952. évi, ha-nem a jÖtermésíí 1951. évi felhozatal menynyiségét is. Ezzel magyarázható a termelői piaci árak alakulása, amely azií mulatja, hogy az 1953. novemberi picai árak átlagosan 13.3 százalékkal voltaik alacsonyabbak az 1952. novemberi áraknál, ami kedvezően hat a városi lakosság élebrtttezerellátására. Tisztelt Országgyűlés! Az áruforgalom jelentős növekedése a Lakosság váisárlóképességének és életszínvonalának általános emelkedését mutatja. Ezen túlmenően a kormány számos olyan intézkedést tett, amelyek közvetlenül a munkásság anyagi és szociális helyzetének, vailamiint munkaviszonyainak megjavítását célozzák. A párt Központi Vezetőségének határozata és a kormányprogramm óta a minisztertanács javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosította a Munk|a Törvénykönyvét. Kiterjesztette a nők és fiatalkorúak védelmét és a terhes és szoptatós anyák jogait, megszigorította a túlmunka elrendelését, szabályozta a dolgozók felmondási jogát, eltörölte a pénzbüntetést és a rendbírságot, büntető rendelkezéseket írt elő azokkal a vezetőkkel szemben, akik csorbítják a munkások törvényes jogait és részletesen szabályozta a szakszervezetek jogait és kötelességeit a Munka Törvénykönyvének végrehajtásával kapcsolatban. Elsősorban a munkásság helyzetének javítását szolgálták a kormány által elrendelt árpolitikai intézkedések. A júlfiusi és szeptemberi árleszállítások, melyek folytán a bérből és fizetésből élők, elsősorban a munkásak 1953 négy hónapjában 550 millió forintot takarítottak meg, ami egész évre kivetítve, 1954-ben több mint 1200 millió forint megtakarítást jelent számunkra. A parasztság az árcsökkentés révén, egész évre kivetítive, 490 millió forint megtakarításhoz jut. A kormány árcsökkentő intézkedései tehát főképpen a városi lakosság helyzetének javítását eredményezték. A kormányprogramm megjelenése óta a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására a minisztertanács számos bérügyi intézkedést is foganatosított, melyeknek egy évre eső összbérkihatása kereken 762 millió forint, köztük vannak a villamosenergia ipar, a kohó-, martin- és hengerművek munkásai, a bányamunkások és egyéb iparágak munkásai. A dolgozók szociális és egészségügyi helyzetének megjavítása érdekében is számos intézkedést hajtott végre a kormány. Az 1953. évi munkásvédelmi beruházások keretösszegét 60 millió forinttal, az üzemi bölcsődék és óvodák 1953. évi beruházási keretösszegét pedig 40 millió forinttal felemelte. A rendelkezésre bocsátott 100 millió foirinrè azoníbain egyrészt az üzem igazgatók egy részének nemtörődömsége, másrészt a kivitelező váltlalatok felkészületlensége miatt nem került mindenütt teljes mértékben felhasználásra, holott rendkívül nagy szükség lett volna rá. A dolgozók szociális és egészségügyi helyzetével szembeni közömbösségért nem maradhat el a felelőségrevonás, a lemaradást pedig a legsürgősebben be kell hozni. A kormányprogrammot követő hónapokban hozzátkezdtünk a lakóháziak tatarozásához is, amire a minisztertanács 1953. évben 100 millió forintot irányzott elő. Bár a tatarozási programm december 31-ig nem valósult meg a maga egészében, az elvégzett munkával lépést tettünk előre a dolghzók lakásviszonyainak megjavítása terén. Lakásépítésre a kormány-kereken még egyszer annyit irányzott elő. mint a megelőző' 1952. évben. S bár a lakásépítési programm végrehajtása terén is van némi lemaradás, mégis a múlt év folyamán e téren is komoly lépést tettünk előre, amit mutat az is, hogy az elmúlt esztendőben, főképpen a második felében, állami erőből mintegy 9000, állami támogatással kb. 2000 és magánerőből 5000, összesen 16.000 lakás épült fel. Az 1953-ban befejezett lakásokon kívül mintegy 16.000 lakás épült fel. Az 1953-ban befejezett liakásokon kívül mintegy 16.000 már megkezdett és folyamatban lévő lakásépítés húzódott át az új esztendőre. Nem térek ki részletesen a^zokna az intézkedésekre, amelyeket a kormány a fentieken túl a bérből ós fizetésből élők helyzetének megjavítására tett. Hiányos felsorolásuk is meggyőzően mutatja, hogy a kormány elsőrendű kötelességének tartja és — mint arra az 1954. évi feladatokkal kapcsolatban még kitérek — a jövőben még inkább annak tekinti a munkásosztály anyagi, kulturális és szociális helyzetének, életszínvonalának általános emelését, anyagi lehetőségeink, erőforrásaink, népgazdaságunk teherbíróképessége alapján. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogramm a népgazdasági tervek ós (tervezés átállításává] kapcsolatban egyik legfontosabb feladatként tűzte ki az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődése között — a túlzott iparosítás következtében — az utóbbi évek során létrejött aránytalanság gyors 9* »o
