Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

Il4:i Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1144 A bandungi értekezlet, az osztrák államszerződés megkötése, a belgrádi szovjet—jugoszláv tárgyalások, a kormányfők júniusi genfi értekezlete, a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások, a genfi atomerő-értekezlet, hazánk és 15 más ország felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, Bulganyin és Hruscsov elvtársak ázsiai körútja — ezek azok a legfontosabb események, amelyek híven tükrözik .nemcsak a változott erőviszonyokat, de egyben a nemzetközi kapcsolatok új szakaszát is. Még akkor is, ha a kapcsolatoknak ez az új rendje korántsem tekinthető kialakultnak és ha a hidegháború viszszahúzó erői nem lebecsülendő mesterkedésekkel kísérlik meg az 1955. esztendő nagyszerű eredményeinek megsemmisítését. Ezek a nagy eredmények és az a körülmény, hogy a békés egymás mellett élés távlata immár reális távlat lett, elsősorban a szovjet külpolitika érdeme. Idéznünk kell itt Bulganyin elvtársat, aki útban a genfi értekezlet felé, egy sajtókonferencián a következőket mondotta: ,,Sok olyan vitás kérdés van a világon, amelyet még nem oldottak meg. Ezek a kérdések a jövőben is meglesznek. Ilyen az élet. De mindezeket a kérdéseket megvitathatjuk türelmesen és becsületesen és meg is kell vitatnunk a kerek-asztalnál és meg kell találnunk békés megoldásukat is. Azt mondják, még egy rossz béke is jobb, mint egy jó háború. Nos, ha megteszünk minden szükséges erőfeszítést és ha jó és reális, nem pedig rossz békét vívunk ki, akkor az emberek milliói minden országban megkönnyebbülten lélegzenek fel. Megszabadulnak az új háború fenyegetéseinek félelmétől és nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak; s ez a nyugalom nemcsak a mi nemzedékünkké, de a jövő nemzedékeié is lesz". Bulganyin elvtársnak ez a nyilatkozata a béke megőrzésén fáradozó szovjet külpolitika lényegét határozza meg. Ha tehát az 1955-ös év eseményei a magyar nép számára is közelebb hozták a békés jövő lehetőségét, a hála ezért elsősorban a mi szovjet barátainkat illeti. De a magyar nép nemcsak passzív részese volt az elmúlt idők nagy változásainak. Az erőviszonyok eltolódásával, a biztatóbb nemzetközi légkörben, a hatszázmilliós Kína és a többi demokratikus ország erőkifejtése mellett jelentkezett a mi munkánk is, jelentkezett a mi népünk mindennapos erőfeszítése is és jelentkezett kormányunk külpolitikája is. A magyar külpolitika számára nem lehet szebb feladat, nem lehet nemesebb nemzeti és nemzetközi cél, mint az, hogy az 1956-os esztendőben még nagyobb odaadással munkálkodjék a békés egymás mellett élés célkitűzéseinek megvalósításán. Örömmel kell megállapítanom, hogy a magyar külpolitika az adott keretek között jelentős lépéseket tett az elmúlt esztendőben az említett cél felé. Nem akarok most ismétlésekbe bocsátkozni és ezért csak emlékeztetek azokra a sokatmondó számszerű adatokra, amelyeket diplomáciai és külkereskedelmi kapcsolatainkról mondott Hegedűs elvtárs. Hogy azonban a magyar külpolitika erőfeszítéseit közelebb hozzam a képviselőtársakhoz, bővebben kell szólnom néhány részletkérdésről. így az UNESCO-ban, az Európai Gazdasági Bizottságban, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben, valamint az Interparlamentáris Unióban kifejtett tevékenységünkről kívánnék néhány szóban megemlékezni. Az UNESCO munkájában 1954 nyara óta veszünk újra részt. Azóta — ezt elégtétellel állapíthatjuk meg — részvételünk egyáltalán nem szorítkozik puszta jelenlétünkre és a passzív tagság szerepkörére. Magyarország UNESCO tagsága a mi részünkről aktív tevékenységet jelent és arra szolgál, hogy a nemzetközi kulturális kapcsolatokon keresztül is a népek békéjének és a békés egymás mellett élés eszméjének ügyét vigyük előbbre. Csak röviden emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést arra, hogy 1954 novemberében az UNESCO Montevideóban tartott közgyűlésén éppen a magyar és az indiai küldöttség közös javaslatára fogadtak el egy határozatot az emberiség egykori nagy alkotói évfordulóinak megünnepléséről. A különböző magyar küldöttségek azóta is tevékenykednek az UNESCO munkájában, amit bizonyít többek között az a tény is, hogy az elmúlt év utolsó negyedében számos fontos tanácskozáson vettünk részt. így, hogy csak egy-két példát említsek: az UNESCO ifjúsági tanácsadó bizottságának értekezletén 1955 novemberében részt vett a DISZ Központi Vezetőségének egy tagja, 1955 december elején pedig Kerek Gábor képviselőtársunknak, a Kultúrkapcsolatok Intézete főtitkárának vezetésével magyar küldöttség vett részt a nemzetközi kulturális kapcsolatokkal foglalkozó szervezetek vezetőinek az UNESCO által rendezett tanácskozásán. Az„ UNESCO nemzetközi kiadvány-csereakciót kezdeményezett — ebbe is bekapcsolódtunk. Ennek elősegítése érdekében létrehoztuk a Széchényi Könyvtár keretében a nemzetközi csereközpontot. Hírcsere megállapodást létesítettünk az UNESCO és az MTI között kulturális természetű híranyagokra vonatkozólag. " Ugyanilyen aktív részvételünk az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által létrehozott Európai Gazdasági Bizottság munkájában is. Itteni tevékenységünk legfőbb bizonyítéka, hogy a bizottság IX. és X. közgyűlése közötti időszakban, vagyis 1954 áprilisától 1955 márciusáig 34 ízben vettünk részt az Európai Gazdasági Bizottság ülésein. A X. közgyűlés óta pedig 1955 végéig 47 ilyen tanácskozáson szerepelt magyar küldöttség. Az Európai Gazdasági Bizottság szakbizottságaiban és munkacsoportjaiban több fontos tisztségre magyar küldöttet választottak, így magyar elnöke van a belföldi szállítási bizottságnak és a mezőgazdasági gépesítési munkacsoportnak, magyar alelnöke van a lakáspolitikai munkacsoportnak és a szénosztályozási munkacsoportnak. E tisztségek betöltésében elismerést és a magyar küldöttek szaktudásának bizonyítékát kell látnunk. A békés egymás mellett élés elvének következetes alkalmazása vezette a magyar kormányt, amikor többéves megszakítás után, 1954 óta delegátusai révén ismét részt vesz a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkájában. Itt küldőt-