Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1135 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1136 az ismertetésébe. Nem azt akarom bizonyítani, hogy a vezető imperialista hatalmak gazdasági helyzetét, vagy szövetségi rendszerét a válság, vagy éppen a teljes bomlás jellemezné. Ez ha­mis kép volna és az imperializmus veszélyének lebecsülését jelentené. Hiba volna — legalábbis a jelen pillanatban — eltúlozni belső ellentétei­ket és nem látni, hogy olyan alapvető jelentő­ségű nemzetközi kérdésekben, mint a német kérdés, vagy az Atlanti Szövetség és más katonai blokkok kérdése, egyelőre nem az ellentét, ha­nem a nyugati imperialista hatalmak közötti egyetértés a fő jellemző. Az erőviszonyokban bekövetkezett eltoló­dás egyik legfontosabb új tényezője az ázsiai és afrikai, gyarmati és félgyarmati országok széle­sen kibontakozó függetlenségi küzdelme. A gyar­mati és félgyarmati országok, amelyek védel­met keresnek az imperialista rablókkal szem­ben, kapcsolatot keresnek és találnak egymás­sal és közelednek a Szovjetunióhoz és Kíná­hoz. Megváltozóban van egy sor semleges or­szág magatartása és politikája. A változás lé­nyege az, hogy egyes kapitalista országokban, amelyek számára földrajzi helyzetük, vagy egyéb, ennél is fontosabb tényezők lehetővé te­szik, hogy lazítsák függőségüket a vezető im­Derialista hatalmaktól, s ahol ez párosul a népek békeharcávál, s a burzsoázia legalább egy részé­nek közvetlen érdekeivel, ott a semlegességi politika fokozatosan bizonyos antiimperialista élt kaphat. Természetesen másképpen néz ki ez a fejlődés Ausztriában, ahol csak bizonyos ele­mei lelhetők fel ennek, és másként Indiában, ahol hivatalos kormánypolitikává vált. Mindenképpen fordulat bontakozik ki abból a szempontból, hogy a régebbi szovjetellenes — idézőjelben mondva —• „semleges" államok tí­pusa mellett felmerül a nemzetközi politikában a Szovjetunióval többé-kevésbé együttműködő, s ha nem is következetesen, de antiimperialista politikát vivő kapitalista semleges országoknak a típusa. A béketábor határai a béke védelme szempontjából fokozatosan kitolódnak. Az im­perialista befolyás és a háborús veszélv elleni harcban a kölcsönös érdekek alapján felzárkóz­nak hozzánk olyan országok, mint India, Bur­ma, Afganisztán és mások. Ezért volt történelmi jelentősége Hruscsov és Bulganyin elvtársak ázsiai utazásának. Ez az út, s a megkötött szer­ződések és elhangzott nyilatkozatok kifejezésre juttatták, hogy minden ország, amely küzd az imperialista behatolás ellen, küzd a gyarmati függés ellen és a béke útját járja, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez, nemzeti független­sége biztosításához felmérhetetlen értékű önzet­len és testvéri támogatást kap a Szovjetuniótól, Kínától, a szocializmus egész táborától. Az a népmozgalom, amely ezt az utazást kísérte, annyi szívből jövő szeretettel, olyan viharos szenvedéllyel fejezte ki a szovjet nép és a világ lélekszámra második népe, az indiai nép test­véri érméseit, hogy világszerte lelkesedés töltötte el a béke és az emberi haladás híveit, és rette­gés töltötte el az imnerialistákat. Fz az utazás és ez az új kapcsolat, a ban­dungi értekezlet után új csapást mért a gyar­mati kizsákmányolás gyalázatos rendszerére. A magunk részéről is üdvözöljük India, Burma és Afganisztán népét és kormányát, üdvözöljük a gyarmati és imperialista függőség jármát lerázó országokat, üdvözöljük a béke védelmében ve­lünk együtt haladó kis és nagy népeket! (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Csak néhány vonás­sal és rendkívül vázlatosan jeleztem a nemzet­közi erőviszonyokban bekövetkezett eltolódást, amely különösen az elmúlt év során ment .vég­be. Hogyan reagáltak erre különösen az utóbbi hetekben és hónapokban a túlsó oldalon? A ve­zető imperialista hatalmak egyes politikusai és részben kormánykörei részéről a hidegháború felelevenítésére irányuló törekvés tapasztalható. Olyan jelenségek vannak, mintha szeretnék el­feledtetni és elfelejteni, hogy a nagyhatalmak Genfben leültek tanácskozni. Ügy állítják be a genfi tanácskozások kérdését, mintha az néhány politikusnak, akár vezető politikusnak a hangu­latából következett volna be. Nem így van! Olyan fejlődés és erő. a béke mozgalmának olyan nyomása és ereje tette lehetővé, hogy Genfben hosszú idő után először üljenek össze a nagyhatalmak vezetői, amelyet hidegháborús és nemegyszer provokációs jellegű akciókkal nem lehet megváltoztatni. Nemcsak a termé­szetben nem ismerjük annak a módját, hogyan lehet az időjárást szabályozni, de a politikában sem! Sokkal nagyobb, sokkal alapvetőbb erők döntik azt el. És aki azt hiszi, hogy a népek békeakaratával szemben a hidegháborút lehet rázúdítani az emberiségre — amely örül, hogy kezdett kilábolni ebből —, az nagyon téved! A hidegháború felelevenítésére irányuló ilyen törekvés jellemezte -bizonyos fokig Eisen­hower, az Egyesült Államok elnöke és Eden an­gol miniszterelnök tárgyalásait, továbbá a Bul­ganyin elvtárs levelére adott választ és egy sor, részben hivatalos helyről jött provokatív kísér­letet, amelynek egyik célpontja lett a mi hazánk is. amint erről beszámolt Hegedűs András elv­társ. Eisenhower és Eden washingtoni tárgyalá­saira nem kívánok sok szót vesztegetni. A mi véleményünk helyett hadd idézzem Churchill fiának, Randolph Churchillnek a nyilatkozatát a konzervatív „Evening Standard"-ből. A fiatal Churchill a nemzetközi burzsoá sajtó nagyobb részével együtt lényegében eredménytelennek tartja ezt az értekezletet. Mint írja: „Ezt a leg­világosabban bizonyítja a dagályos deklaráció. bizonyítják a semmitmondó nyilatkozatok. Ami­kor az államférfiak és politikusok egyebet nem tudnak kitalálni, mindig az Istent hozzák elő" — írja Churchill, majd hozzáteszi — „a deklará­ció és a közös nyilatkozat tele van lapos banali­tásokkal és elcsépelt igazságokkal." Mindezzel egyet lehetne érteni, ha „elcsépelt igazságok" helyett „elcsépelt hazugságokat" mondott volna. Aligha lehet valami furcsábbat elképzelni, mint hogy a világ legnagyobb gyarmatosító ha­talmainak képviselői kijelentik: — mint ahogy ebben a bizonyos deklarációban történt — ,,A Z elmúlt több mint 10 év leforgása alatt közel 20 országban 600 millió férfi és nő jutott önálló államisághoz a mi támogatásunkkal és segítsé­86*

Next

/
Thumbnails
Contents