Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1097 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1098 munkával, a közös gazdaság felépítésére irá­nyuló gazdasági szervező munkával; és nem utol­sósorban jelentős anyagi eszközökkel is támo­gatni őket, hogy a téli időszak helyes felhaszná­lásával már gazdálkodásuk első évében minde­nütt eredményes közös gazdálkodást érjenek el. Az eddigiekben sem gépállomásaink, sem helyi igazgatási irányítószerveink, de a földmű­velésügyi minisztérium sem tettek meg mindent, ami kötelességük lett volna és amire a lehető­ségek is megvoltak. Elkésve ismertük fel a kö­zös gazdálkodás megalapozásának új feladatait és késlekedve láttunk hozzá a szükséges szerve­zőmunkához éppen úgy, mint a rendelkezésre álló anyagi eszközök helyes felhasználásához. S a legnagyobb hiba az, hogy elhanyagoltuk az új szövetkezetek saját erőforrásainak a feltárását, ehelyett engedtünk elhatalmasodni olyan vára­kozásokat, hogy az új szövetkezet számára a kö­zös gazdaság minden szükséges berendezését ál­lami eszközökkel, szinte készen szállítjuk a szö­vetkezeteknek. Ez annál súlyosabb hiba, mert * minden új termelőszövetkezetnek sok olyan he­lyi forrása, tartaléka van, amiből helyes szerve­zéssel, tervszerű munkával, jóval kisebb állami segítséggel be lehet rendezni a közös gazdasá­got, mint amit általában hangoztatnak, s amit nem egy helyen propagandával is hirdetnek. A tagok épületei, állatai, takarmánytermése, a leg­több községben fellelhető használaton kívül álló, vagy nem elég jól kihasznált épületek, továbbá helyi anyagok mindenütt állnak rendelkezésre olyan mértékben, hogy ezek felhasználásával az új szövetkezetek feltétlenül megalapozhatják kö­zös gazdálkodásukat. Az 1956. évi terv előirányozza azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel termelőszövetke­zeteink — különösen új termelőszövetkezeteink — részére a feltétlenül szükséges állami támo­gatást megadhatjuk. Mindenre ezek az eszkö­zök természetesen nem elegendőek, arra azon­ban igen, hogy a helyi erőforrások maximális feltárását kiegészítve, minden új szövetkezet kö­zös gazdaságát kielégítően berendezhesse. Az új termelőszövetkezetek közös gazdálko­dásának megszervezésében, már első évi termé­sük növelésében, de a régebbi termelőszövetke­zetek gazdálkodásának fejlesztésében is döntő tepe van a gépállomásoknak A gépállomások ez évi munkája komoly fejlődést bizonyít. Azon­túl, hogy ez évi tervüket általában teljesíteni fogják, komoly eredményük, hogy legfőbb új gépeinkkel — a kombájnnal á négyzetes kuko­rica vetőgéppel, a gépi kultivátorral és több más géppel is — értek el eredményt, és a szántás-ve­tés minősége lényegesen jobb, mint a korábbi években. A legjobban elmunkált és legszebben fejlődő gabonavetések között az állami gazdasá­gok táblái mellett országszerte szembeötlőek a termelőszövetkezetek vetései, amelyeket a gép­állomások végeztek. Ennek ellenére nagyon sok javítani való van a gépállomások munkáján, s a jövő évi terme­lési tervek teljesítése nagyrészt azon múlik a termelőszövetkezetekben, hogy a gépállomások mennyivel fognak jobb és szervezettebb munkát végezni, mint ebben az évben. Gépállományunk ez évben jelentősen nőtt és a jövő évben tovább fog növekedni mind erőgépekben, mind mun­kagépekben. Munkájuk sikere azon múlik, hogy a nagyobb gépállományt teljesen kihasználják, a munka minőségét tovább javítsák, s messzemenő szakmai és szervezési segítséget nyújtsanak a termelőszövetkezeteknek. A minisztertanács ez évben már javította, fejlesztette a gépállomási dolgozók bérezési és premizálási rendszerét, s kezd kialakulni a gép­állomási mezőgazdászok munkája is. Bizonyos azonban, hogy még sók tennivaló van mindkét vonatkozásban, hogy a gépállomások szervezett­ségét, munkafegyelmét, különösen pedig a ter­melőszövetkezetek és a gépállomások viszonyát javítsuk. E vonatkozásban én is helyesnek tar­tom Losonczi elvtársnak azt a javaslatát, hogy a nagyobb, erősebb termelőszövetkezeteknek sa­ját mezőgazdászuk legyen. 1956. évi mezőgazdasági tervünk teljesítése még nagyobbrészt fordul meg azon, hogy az egyéni gazdálkodók termelési színvonalát is emeljük, termelési tartalékaikat kiaknázzuk. Ez évi jó termésünkben döntő szerepe volt an­nak, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok is akartak termelni, s termelésük fejlesztéséért, piacra vihető árumennyiségeik növeléséért szor­galmas munkát fejtettek ki .A jövő évi termelési tervek teljesítése érdekében arra kell vigyáznunk, hogy munkakedvüket ne csökkentsük, ellenkező­leg növeljük, és ahol valamely okból csökkent volna, ott ezt helyrehozzuk. Az idei őszi munkák arról tanúskodnak, hogy általában nem csökkent egyénileg gazdálkodó parasztságunk termelési kedve, azonban az ország egyes vidékein figyel­meztető jelek tapasztalhatók. S azt is tapasztal­juk, hogy főleg ott fordul elő ilyen helyzet, ahol nem jól, vagy éppen rosszul dolgoznak a helyi vezetők. Az ilyen községekben és járásokban meg kell tanulniuk a helyi irányító szerveknek, hogy jövő évi termelési tervüket csak akkor tud­ják teljesíteni, ha a törvények betartását, a ter­vek teljesítését megkövetelve olyan módon bán­nak egyénileg gazdálkodó parasztságunkkal, hogy az nem csökkenti munkakedvüket, hanem ellen­kezőleg felkelti kötelességérzetüket és minél na­gyobb erőfeszítésre serkenti őket. Vonatkozik ez arra is, hogy a termeléshez szükséges legfőbb termelési anyagok és eszközök ellátása minde­nütt biztosítva legyen olyan mértékben, ahogyan azt a helyi szükségletek megkövetelik. A terv országosan gondoskodik • erről mindenütt, meg­engedhetetlenek tehát a hiányok, s helyi intéz­kedésekkel kell gondoskodni arról, hogy sehol ne is forduljanak elő. Tisztelt Országgyűlés! Jövő évi tervünk tel­jesítésének igen fontos feltételeit már ez évben meg kell teremtenünk, Népünk kenyerének fel­tétlen és bőséges biztosítása a legelső feladatunk, s ennek a teljesítése ezekben a napokban dől el a tervben előirányzott kenyérgabonavetés befe­jezésével. Eddig három megye teljesítette ter­vét: Vas, Veszprém és Szabolcs. Közel vannak a terv teljesítéséhez Zala, Győr, Pest, Hevc\s, Csongrád, Hajdú és Szolnok megyék is. Ugyan­akkor azonban még mindig jelentékeny a lema­radás Baranya, Somogy, Tolna, Fejér, Komá­rom, Békés, Bács, Borsod és Nógrád megyékben

Next

/
Thumbnails
Contents